Széchenyi István kiváló nevelést kapott, előbb a bencéseknél és a piaristáknál tanult, majd filozófiát hallgatott a szombathelyi akadémián. Az 1809-es nemesi felkelés idején részt vett – mindössze 18 évesen - a vesztes győri csatában, majd 1813-ban a lipcsei "népek csatájában", bátorságáért több kitüntetést is kapott. Fiatal magyar főúrként részt vett az 1815-ös bécsi kongresszuson, majd bejárta Európát, Wesselényi Miklós barátjával.

Széchenyi hol a társaságok által rossz szemmel nézett viszonyokba bonyolódott, hol reménytelen szerelmek gyötörték. Mindez 1824-ben változott meg, amikor beleszeretett Zichy Károlyné Seilern Crescentiába, akit csak tíz év múlva, annak megözvegyülése után vehetett feleségül.

Külföldi tapasztalatai alapján változtatni kívánt az elmaradott hazai állapotokon. Első könyve, a Lovakrúl 1828-ban jelent meg, a második, a Hitel 1830-ban a kibontakozó magyar reformmozgalom programjává vált. 1831-ben írta Világ című művét, a Stádium tizenkét pontba foglalta a nemzeti pénzalap gyarapítására, a földesúr-jobbágy viszonyra, a közös adózásra, a közlekedés fejlesztésére, a kereskedelmet gátló monopóliumok eltörlésére vonatkozó követeléseit.

Tevékenységét még felsorolni is nehéz. 1822-ben vezette be a lóversenyeket, 1825-ben felajánlotta egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Elsőként ő szólalt fel magyarul a főrendiházban, majd 1827-ben létrehozta a Nemzeti Kaszinót. Részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában, 1835-37 között királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozását, oroszlánrésze volt az első állandó pest-budai Duna-híd megépítésében. Bankot és gyárakat alapított, támogatta a magyar színház ügyét, ösztönözte a bortermelést és a selyemhernyó-tenyésztést. Az 1840-es években nagy sikere volt a Tisza-szabályozás és a balatoni gőzhajózás megindítása.

Az 1840-es évek elején kezdődtek ellentétei Kossuth Lajossal, akit 1841-ben, Kelet népe című írásában izgatással vádolt meg, s attól tartott, hogy kezdeményezései összeütközést provokálnak Béccsel. 1847-ben mosoni követ lett, s, hogy ellensúlyozza Kossuth szerepét, a diétán nagyszabású közlekedési tervet nyújtott be. Vitáik ellenére Kossuth mindvégig megkülönböztetett tisztelettel viseltetett iránta, egyik írásában ő nevezte a "legnagyobb magyarnak".

Az 1848-as eseményeket örömmel fogadta, a Batthyány-kormány közlekedési és közmunkaügyi minisztere lett. Az egyre élesebb ellentétek az udvarral azonban megviselték idegeit, s szeptemberben ideggyógyintézetbe küldte orvosa. Útközben megszökött és a Dunába akart ugrani, erővel vitték Döblingbe, ahol nyugtalansága hosszú évekig tartó fásultságba csapott át. 1856-ban ismét dolgozni kezdett, 1857-ben Nagy Szatírájában gúnyolta ki az abszolutizmust, majd 1859-ben német nyelven írt választ egy, a Bach-rendszert dicsőítő röpiratra, emiatt rendőri felügyelet alá helyezték.

A hatóságok által folyamatosan zaklatott, őrültek házába zárással is megfenyegetett Széchenyit 1860. április 8-án hajnalban holtan találták. Halálának körülményeiről hosszú évtizedeken át szenvedélyes vita folyt. A kutatók többsége szerint a kétségbe esett gróf önkezével vetett véget életének.

(MTI nyomán Szent Korona Rádió)

Pálinkás József azzal indokolta a kezdeményezést, hogy a volt amerikai elnök "semmilyen történelmi összefüggésbe nem hozható" azzal a közterülettel, amelyen Széchenyi István alkotásai - az Akadémia, a Lánchíd, az első magyar dunai gőzhajóállomás - találhatóak.

A jóval sajnos rossz is jár, ugyanis a főpolgármester és az Akadémia elnöke egyetértett abban, hogy az egykori amerikai elnökről egy vele összefüggésbe hozható másik közterületet célszerű elnevezni. Így sajnos Budapest nem szabadul meg Roosevelt nevétől.

A Városháza korábbi közlése szerint a főpolgármester várhatóan az áprilisi közgyűlés elé terjeszti be "csomagban" a fővárosi közterületi névváltoztatási javaslatokat.

A Roosevelt teret 1947-ben nevezték el Franklin D. Rooseveltről (1882-1945). A tér korábban sok nevet viselt már, hívták többek között Ferenc József térnek és Lánchíd térnek is.

(MTI nyomán Szent Korona Rádió)

Korábban, március 3-án ünnepi már tartott egy emlékülést az Akadémia. Akkor az alapító gróf halálának 150. évfordulójára emlékeztek. Most az slapító, Széchenyi István emléke előtt tiszteleg a Magyar Tudományos Akadémia a <„em>Széchenyi emlékezete” című időszaki kiállítással, amely hétfőn nyílt az MTA 180. közgyűlése keretében. A tárlat október 15-ig tekinthető meg az MTA Művészeti Gyűjteményében.

Széchenyi István életművét különböző, a közönség elé nem, vagy csak ritkán kerülő szövegeken és képeken, nyomtatványokon és kéziratokon keresztül mutatja be a kiállítás, amelyet az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete, valamint az Akadémiai Könyvtár rendezett – mondta a megnyitón Gergely András történész. „Széchenyi fizikai hagyatéka nagyon sokfelé szóródott szét” – fejtette ki. A Nagycenken és Sopronban keletkezett iratok a Sopronban őrzött családi levéltárba kerültek, majd onnan átadták az Országos Levéltárnak. Sok anyag került az Országos Széchenyi Könyvtárba, amely feladatának tartotta, hogy ezeket a tárgyakat vásárolja, gyűjtse.

Az iratanyag zömét, az értékes hagyatékot – naplókat, levelezést, kéziratokat – Széchenyi végrendeletileg titkárára, Tasner Antalra hagyta.
Azért tette ezt, mert Széchenyi egész életében nem volt annak híve, hogy valakit készpénzzel jutalmazzon. Mindig igyekezett valami feladatot adni, és azon keresztül juttatta az illetőt anyagi elismeréshez. Széchenyi felhatalmazta Tasner Antalt, hogy a kincset érő hagyatékot, köztük a naplókat vagy semmisítse meg, vagy tetszése szerint rostálja át, kiiktatva azokat a részeket, amelyek sérthetik a kortársakat, az utókort – magyarázta Gergely András.

Elmondta: Tasner Antal élete utolsó éveiben fia segítségével átolvasta a naplókat, és törléseket hajtott végre. Ezt kétféle módon valósította meg: egyrészt kivágásokkal, ami a szöveg végleges elvesztését jelentette, másrészt „átsötétítő” tintával fedett bizonyos passzusokat, de ezeket sem sikerült helyreállítani még a legmodernebb technikai eljárások segítségével sem. „Ezek a kisatírozott részek csak a naplók kisebb hányadát jelentik, és itt-ott azért ki lehet következtetni, hogy többnyire magánéleti megjegyzésekről van szó barátokról, rokonokról, akikkel szemben Széchenyi éppoly kíméletlenül kritikus volt, mint önmagával szemben” – emelte ki a történész.

(MTI, Magyar Rádió nyomán Szent Korona Rádió)

Széchenyi István, a legnagyobb magyar

1791 szeptember 21-én született itt, a bécsi Herrengasse 5 szám alatt, a gróf Wilczek palotában, amelyet apja, az aulikus, urolkodópárti, hazáját, nemzetét feltétel nélkül szerető Széchenyi Ferenc fiaként. Keresztvíz alá a szomszédos Szent Mihály templom plébánosa tartotta. Akkor még nem sejthette senki, az újszülött egyszer majd nemzete legjelentősebb tagjai között lesz számon tartva. Élete bár nem lesz boldog, mégis megváltoztatja hazája és az egész magyarság sorsát. 150 évvel halála után is képes egységet teremteni, hiszen szerte a világban, ahol magyarok élnek, megemlékezések, ünnepségek, koszorúzások zajlanak. Ezen a napon pedig három "ország" polgárai, Ausztriában, Csonkaországban és Felvidéken élő magyarok közösen járták körül életének legfontosabb megállóit, melyek itt, a hármas-határ körzetében találhatók.

Nagycenk 1711-től lett a Széchenyi család tulajdona .Ekkor vásárolja meg György, majd Antal és felesége Barkóczy Zsuzsanna ide telepíti át a közeli Fertőszéplakról a birtokközpontot. 1760 után épül fel a ma látható kastély az egykori udvarház helyén. István apja Ferenc 1783-ban költözik ide és itt hozza létre maga idejében páratlan gyűjteményét, melyben csaknem hatezer könyv, térkép, metszet található, valamint tekintélyes numizmatikai és természetrajzi gyűjtemény. Ezt a gyűjteményt ajándékozza 1802-ben a Nemzetnek, ezzel alapítva meg a Magyar Nemzeti Múzeumot.

István Bécsben és itt tölti gyerekkora nagy részét, apja irányításával itt szívja magába tekintélyes műveltségének alapjait magántanárai segítségével. Kiemelkedő szerepük van nevelésében a később Liebenberg Jánosnak, aki nevét később Lunkányira magyarosítja, valamint Révai Miklósnak. 1820-ban ő lesz a kastély ura, és nagyszabású átépítésekbe kezd, az országban elsőként angol vécéket és korszerű fürdőszobákat épít. A nyugati szárny gazdasági épületeiben pedig a lótenyésztésnek hozott létre kiváló feltételeket. A cenki ménes valaha világhírű volt.

A második világháború végén a kastély súlyosan megsérült, többször kirabolták, majd romos állapotban pusztult egészen 1970-ig, amikor komoly helyreállítás vette kezdetét.

Ma gyönyörűen restaurálva, karbantartva várja az idelátogatókat. A főépület a Széchenyi Emlékmúzeum székhelye, míg az oldalszárnyban elegáns kastélyszálloda van elhelyezve. Az előtérben szépen rendezett franciakert, míg a kastély körül romantikus angolpark egészíti ki az épületegyüttest.

A kastély előtt a társaság alaposan meggyarapodott, hiszen itt csatlakozott a felvidéki résztvevők nagyobb része, a Csemadok Szenci Területi Választmánya, valamint a Pro Patria honismereti szövetség szervezésében.

Ezt követően a falu központjába vezetett az útjuk. Az Ybl Miklós által tervezett templomot megkerülve érkeztek a helyi temetőhöz, ahol annak központjában álló Széchenyi kriptánál tartottak megemlékezést. Itt nyugszik a család több tagja, köztük István, a legnagyobb magyar.

A templom előtt Széchenyi szobra áll, itt közösen elénekelték a Szózatot és a Himnuszt, majd ismét útnak indultak. Nagycenk központjában még egy emlékmű látható, amit szintén nem hagytak figyelmen kívül, az 1921-es népszavazás emlékére. Nagycenk ugyanis egyike azon falvaknak, amelyeket Sopron városával együtt Ausztriának ítélt volna a trianoni diktátum, ám a lakosság ellenállásával kikényszerítette a népszavazást. Nagycenk lakosai közül 1026 szavazott a Magyarországhoz tartozás mellet, csupán 5 ellene!

Fertőszéplakra volt a Széchenyi család eredeti központja, az itten reneszánsz kastélyban született Ferenc, István édesapja, ám mivel ez csak bérelt birtok volt, a szerződés lejártával visszavette az Esterházy család. Mivel az Esterházyak a közeli Esterházán - ma Fertőd - építik fel Magyarország legpompásabb kastélyát, Széplak szerepe megszűnik, a kastélyból gazdasági épület lesz, ma csak egy szép befalazott kapu emlékeztet hajdani pompájára. Annál szebb viszont a szemközti magaslaton álló kéttornyú templom, pompás belső berendezése valamint kétoldalt két kálvária barokk pompája elsőosztályú látványossággá teszi.

Még látványosabb volt a fogadtatás, magyarruhás lányok Őry Teréz vezetésével a szózatot és helyi népdalokat adtak élő, majd két fiatal gitárkísérettel adott elő műsort Széchenyi életéről. Őry Teréz valódi édesanyaként hatalmas szeretettel üdvözölte a látogatókat.

A schengeni határnyitásnak köszönhetően a csapatnak nem kellett Kapuvárig mennie, hiszen ezt a tájat 90 éve a határ alaposan szétszabdalta, hosszú évtizedekre megnehezítve a forgalmat, ám ma ismét az évszázadok óta kijárt utakon haladhatunk Ausztria - Seewinkel- nevű, a Fertő tó mögé szorult területén át. Pomogy (Pamhagen), Valla(Wallern) és Mosontarcs(Andau) falukon keresztül Pusztasomorjánálé ismét az Anyaországba érkeztek, rövidesen pedig Mosonmagyaróvárra, ahol már várták őket a városháza dísztermében. Szabó Miklós polgármester szívélyes üdvözlete után Moldoványi Géza, a helyi Széchenyi Polgári Kör vezetője, majd pedig Dr. Kocsis Sándor egyetemi tanár mondott beszédet.

Széchenyi István életében Moson vármegye egykori központja fontos szerepet töltött be, hiszen miután ráébredt, politikai pályafutását az országgyűlés alsótábláján kell folytatni, hiszen itt tudta megvalósítani a haza felemelkedését szolgáló elképzeléseit, ez a vármegye választotta meg küldöttnek.

Rajkánál keltek át a határon, megérkezve a - Pozsonyi Hídfő- területére. Kevesen tudják hogy Magyarország nem csak Trianonban veszített területet, 1946-ban újabb három falut veszített azzal az indoklással, hogy Pozsonynak szüksége van területre a fejlődéséhez.

Oroszvár, a három település legjelentősebbike volt következő megálló, a helyi kastély ugyanis hajdan a gróf Zichy család tulajdona volt. Itt lakott Zichy Károly, Széchenyi barátja akinek neje, Seilers Crescence élete nagy szerelme és megözvegyülése után felesége lett. Széchenyi számtalan látogatást tett itt, 1827 augusztus 6-án például csak ruháit küldte előre hintójával, maga pedig Pozsonyban a Dunába vetette magát és úszva érkezett ide. A távolság kb.15 kilométer! Manapság térségünk legszebb kastélyai közt tarthatnánk számon, ám a nyolcvanas években megkezdett restaurálás mai napig nem fejeződött be, többször megakadt és ma ijesztő állapotban inkább horror filmbe illő hangulatot áraszt.

Érdekesség, hogy későbbi tulajdonosa Lónyai Elemér gróf volt feleségével Stefánia főhercegnővel, Rudolf trónörökös özvegyével. Haláluk után a Pannonhalmi apátságra hagyták birtokukat, ám ez a végrendelet mai napig nem lett végrehajtva.

Ligetfalu panelrengetegén át haladtak Pozsony központja felé, távolból a Kis-Kárpátok hegyei közül a legközelebbi, manapság a Tévétoronnyal büszkélkedő Zerge hegy kéklett felénk, kevesen tudják hogy hajdan Széchenyi magaslat volt a neve! Erre a hegyre Pozsony legmagasabb pontjára hordtak össze kőhalmot 1861 és 1862-ben pozsonyi diákok, színészek és egyéb értelmiségiek. Az emléktáblán csupán halálának dátuma, 1860.4.7 állt, ma ennek emlékét is elfeledtük!

Pozsony belvárosában a Dunaparton szállt ki a népes csapat járműveiből, ismét megnövekedve, hiszen Pozsony és Püspöki Csemadok tagjai közül várták őket sokan, szívélyes üdvözlés után közösen sétáltak a belvárosba.
Pozsony a magyar történelem képeskönyveként lapozható, szinte minden kornak, eseménynek csodálatos tárgyi emlékei vannak, hiszen ez a város szent István óta Magyarország legfontosabb városainak egyike volt, 1526 után pedig a főváros szerepét tölti be, itt székel minden fontos országos intézmény, itt koronázzák királyinkat, itt ülésezik az országgyűlés, egész 1848-ig.

Az emléktúrán részt vett Lobkovicz-Széchenyi Zsuzsa asszony, Széchenyi István leszármazottja. Köszönet illeteti az emléktúra két főszervezőjét, dr.Tarjányi Józsefet és dr.Smuk Andrást. Az emléktúra szervezője az Europa Club Bécsi Magyar Kultúregyesület volt

(Felvidék Ma nyomán Szent Korona Rádió)

Talán a magyar politika legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport megreformálása fűződik. Számos intézmény névadója.

Édesapja gróf Széchenyi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, édesanyja Tolnai Festetics Julianna grófnő, aki gróf Festetics Pál lánya. Hat gyermek született, közülük három fiú- és két leánygyermek érte el a felnőttkort, közülük István volt a legfiatalabb.

Az ifjú Széchenyi gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte. A család körében a magyar nyelv volt az uralkodó, s a gyermekek nevelése is magyar szellemben történt.

A serdülő gyermek nevelése 17 éves korában megszakadt. A veszély elhárítására, amely a monarchiát Napóleon részéről fenyegette, 1796 óta csaknem minden magyar országgyűlésnek első és legfontosabb tárgya az újonccsapatok megszavazása volt. Az 1808. évi országgyűlés 25 ezer újoncot szavazott meg, és a nemesi felkelés szervezéséről is intézkedett. A törvény szerint ugyan minden családból csupán egy embernek kellett a hadseregbe belépnie, ám a Széchenyi család úgy határozott, hogy mindhárom fiát a csatatérre küldi. A felkelő sereg hazabocsátása után testvérei (Pál és Lajos) hazatértek szüleikhez, de István továbbra is a hadseregnél maradt.

Katonáskodása mellett szabadidejét főleg önképzésre és utazásokra fordította. 1815. szeptemberében újra Franciaországba ment, majd onnan Angliába hajózott, mindenütt élénk figyelemmel kísérve az ottani kultúra és technika vívmányait, s mindazon intézményeket, melyeket később Magyarországon is megalapítani tervezett.

Első ilyen irányú terve a lóverseny meghonosítása volt, amit Ausztriában és Magyarországon ekkor még nem ismertek.

Gróf Széchenyi István az Akadémia alapítására birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel.

„Én szavazattal nem bírok, én nem vagyok országnagy, de földbirtokos. Ha egy intézet álland fel a magyar nyelv kifejlesztésére, mely polgártársaim nevelését is elősegíti, ugy felajánlom egy évi egész jövedelmemet, mely 60.000 forintból áll, s az a felállítandó magyar tudós társaság alapjához csatoltassék.”

Példáját sok birtokos követte, sok birtokos nem. Az akadémia megalapítására létrejött bizottság javaslatai 1827. augusztus 18-án a királyi szentesítést is megkapták, az alapítást 1827-ben törvénybe iktatták (1825-27-iki XI. tc.).
Eszméi terjesztésének másik eszközéül a sajtót választotta.

Széchenyinek régi vágya volt, hogy megnyissa a Dunát a kereskedésnek, egészen a Fekete-tengerig. 1830.. június 24-én indult kíséretével saját hajóján szemleútra, hogy a Duna folyását tanulmányozza, és a szabályozás nehézségeiről saját tapasztalatai útján győződjék meg. 1834-re már egy Argo nevű hajóval átkelhettek a Dunán. Közben 1833. szeptember 3-án egy gőzhajóval, amely a Tiszán az első volt, Szegedre is elhajózott, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. A gőzhajózás ügye is állandóan foglalkoztatta. Felkarolta a Duna gőzhajózási társulat ügyét, támogatta a bécsi kormánynál, a nádornál, az országgyűlésnél, később egy egész cikksorozatban ismertette a vállalatot és annak kereskedelmi fontosságát. Az első gőzhajó 1846. szeptember 21-én indult a Balatonon.

Széchenyi állandóan aggódó figyelemmel kísérte Kossuth Lajos politikai szereplését, melytől saját alkotásai fennmaradását féltette. Minél inkább nőtt Kossuth népszerűsége, s mennél merészebben lépett fel követeléseivel a Pesti Hírlapban, amelynek szerkesztője volt, annál inkább nőtt Széchenyi aggodalma, hogy hazája visszakerül abba helyzetbe, ahonnan csak rendkívüli erőfeszítéssel sikerült kiemelni.

Politikai működése mellett tovább folytatta közgazdasági újításait. Az állattenyésztés fejlesztésére, melynek érdekeit állandóan szívén viselte, alakította 1830.. június 11-én az Állattenyésztő Társaságot, amelynek elnöki tisztét is elvállalta.

1842. augusztus 24-én végre a nádor és az országgyűlés képviselői jelenlétében letették a Lánchíd alapkövét. Terve elé sokféle akadályt gördítettek, mivel az általános fizetés elvét is összekötötte vele, ez pedig rést tört a nemesi kiváltságokon. A Duna-szabályozás után másik kedvenc tervének megvalósítását, a Tisza-szabályozást is ez időben kezdhette meg. 1845. augusztus 16-án a magyar királyi helytartótanács kebelében felállított közlekedésügyi osztály élére került, és a munkálatokat azonnal megkezdte. Rendezési tervét és az ügy fejlődését több műben ismertette. Eközben ismét felemelte intő szavát Kossuth politikája ellen 1847-ben kiadott Politikai programmtöredékek röpiratával, komolyabb hatás nélkül.

Az 1848. márciusi napok váratlan eseményei, a magyar független felelős minisztérium megalakulása reményt ébresztettek benne nemzeti önállóságunk megmaradásáról, és Batthyány Lajos miniszterelnök felkérésére 1848. március 23-án elvállalta a közlekedésügy és közmunka tárcáját. Széchenyi felkérése a közlekedési tárca élére mai szemmel magától értetődőnek tűnik – hiszen 1848-ra évtizedes munkája feküdt Magyarország közlekedésének kialakításában, de radikális politikai ellenfelei – különösen a márciusi ifjak – számára minisztersége elfogadhatatlan volt. Széchenyit is kétségek gyötörték, helyesen cselekedett-e, amikor nézeteinél radikálisabb kormányban tisztséget vállalt. Naplójában – igazi fekete humorral arról írt – most írta alá halálos ítéletét, fel fogják akasztani, ráadásul Kossuthtal együtt. De csak azt fogja kérni, hogy legalább egymásnak háttal fordítva akasszák fel. A Kossuth és Széchenyi közötti ellentétek a kabinetbe lépés után sem simultak el, és most, közelebbről nézve még sötétebb színben látta a Kossuth politikájától fenyegető veszélyt, ami mindinkább a dinasztiával való szakadás felé vezetett. Ez ellen a minisztertanácsban és a képviselőházban is (augusztus 19.) hasztalanul szólalt fel. Széchenyi közel öt hónapig, 1848 áprilisától szeptember 4-éig állt a tárca élén.

Széchenyi távozása a közéletből drámai körülmények között zajlott le. Az uralkodóházzal mindvégig megegyezést kereső Széchenyi nem bírt megbirkózni a saját, egyedül helyesnek tartott politikai meggyőződése és a valóságos politikai helyzet közötti különbséggel. 1848 augusztusától egyre sűrűbben gyötörte a közelgő nemzethalál víziója, melyért önmagát tette felelőssé. Abban a hitben élt, hogy most jött el az utolsó pillanat, most van utolsó esély arra, hogy megakadályozza a nemzet pusztulását. A gróf ezért nap mint nap útra kelt, tárgyalt, győzködte ellenfeleit, s eközben rettenetes lelkiismeret furdalás gyötörte, nyomasztó önvád mardosta. Utolsó, széttépett levelében azt írta, vértanúhalálhoz fogható az a halálos tusa, melyet mióta miniszter, kiállt. Szeptember elején már környezete is tudta, hogy Széchenyi beteg. Amikor szeptember 5-én betegszabadságra indult, világos volt számára, hogy soha többé nem fogja látni Pestet. A folytonos tépelődés a haza sorsán, a forradalom víziója lassanként megtörte szellemi erejét.

Később a félbeszakított irodalmi munkásságához is visszatért, átjavította Pesti por és sár és Hunnia című műveit, hogy Török János azokat közzétehesse. Új munkához is kezdett: itt írta Önismeret című művét, melyben megfigyeléseit, eszméit fogalmazta meg a gyermeki tehetség harmonikus fejlesztéséről, a testi nevelés fontosságáról és egyéb pedagógiai kérdésekről.

A bécsi rendőrség 1860. március 3-án házkutatást tartott Széchenyinél és elkobozta iratait, melyek alapján kiterjedt politikai összeesküvést véltek fölfedezni, emellett tudtára adták, hogy az elmegyógyintézet megszűnt rá nézve menedékhely lenni. A félelem, hogy erőszakkal elviszik vagy megölik, egy régi jó barátjának, Jósika Sámuel bárónak váratlan halála, az újra rátörő politikai aggodalmak miatt egy végzetes pillanatban (1860. április 7-ről 8-ra virradó éjszaka) vitatott körülmények között) önmaga ellen fordította fegyverét. Mikor megtalálták, kezei a lágyékán nyugodtak, a fegyver pedig a combján hevert. Szinte lehetetlen, hogy miután fejbe lövi magát, így essen le a keze, illetve a fegyver a combján maradjon. A falon nem volt vér, csak agyvelő, ami azt bizonyítja, hogy már kivérzett, amikor fejbe lőtték. Szakértők három tűszúrás nyomát találtak a ruháján, a szívénél. Ez megmagyarázná azt, hogy miért nem volt csupa vér a gallérja, hiszen ha fejbe lövi magát, akkor ennek kellett volna történnie.

A Magyar Tudományos Akadémia külön gyászünnepet tartott emlékére, melyen Eötvös József báró tartott emlékbeszédet, Szász Károly és Arany János ódáikat olvasták fel. Végső nyughelye Nagycenken, a családi sírboltban van.

Százötven év óta vár Magyarország arra, hogy legyen ismét egy olyan magyar, akit felruházhat a Legnagyobb magyar címmel. Nekünk azonban csak Apró Gyurcsányok, Kókák, Kunczék, Bokrosok, Csuka Gizik, Széles Csintalanok és egyéb mákvirágok jutnak.

Hogy is vélekedett minderről a Legnagyobb Magyar? „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi! De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen!”

Ideje, hogy április 11-én és 25-én bebizonyítsuk: sem aljasak, sem műveletlenek nem vagyunk!

(Barikád)

Magyarország leggyorsabb mozdonyát nevezték el Széchenyi Istvánról. A Taurus a gróf halálának 150. évfordulóján kapott pazar külsőt.

"Merjünk nagyok lenni" - áll az éppen másfél évszázada elhunyt államférfi kézírásával a 86-tonnás, 230-as tempóra is képes vontató oldalán Széchenyi István arcképe és néhány olyan munkája mellett, mint a Lánchíd.

A mozdony Sopron és Budapest, valamint Bécs és Budapest között közlekedik EuroCity és InterCity vonatok élén; először csütörtökön áll munkába, amikor a nagycenki Széchenyi-évfordulós ünnepségre érkező emlékbizottságot szállítja Budapestről Sopronba.

A dekoratőrök 120 négyzetméternyi fóliát használtak fel, hogy a Taurus a legszebb pompájában mutatkozzon: "A tervkészítés Tranta Péter kollégám munkáját dícséri, az egész kép, mint műalkotás, az ő elképzelése alapján készült" - mondta el Gerencsér Tamás dekoratőr.

A Széchenyi mozdony egyik nagy küldetése, hogy idén nyáron a csíksomlyói búcsúra igyekvőket szállítja a helyszínre. A Csíksomlyó Expressz Soprontól Gyimesbükkig több mint másfélezer kilométert tesz majd meg.

Április 12-től a www.gysev.hu oldalon bárki megnézheti éppen melyik vonat élén, merre jár a GYSEV Széchenyi-mozdonya.

(Duna TV, metropol.hu, Sopron.hu, Indóház Online nyomán Szent Korona Rádió)

Ajánló: A "Legnagyobb Magyar" emlékezete - Tarics Péter: Aki Európából is látta Magyarországot (x)

Mint Erdélyi Géza református püspök, az SZTT kuratóriumának tagja elmondta, a reformkori államférfi szellemében nemzeti és közép-európai összefogást sürgető társaság minden korábbinál összefogottabb emlékévvel kívánja felidézni 2010-ben a „legnagyobb magyar” örökségét.

A rendezvénysorozat programjában helyet kapnak többek között gazdasági, tudományos, kulturális és civil konferenciák, fórumok, kiállítások, koncertek, sportesemények, de megrendezik a Közép-Európa bált is, amelyre a régió országainak meghatározó képviselőit várják — ismertette terveiket a Határon Túli Református Zsinat elnöke. Megjegyezte, az SZTT számít a Széchenyi István örökségét ápoló valamennyi szervezet együttműködésére.

(Történelemportál)

Egy valaha Széchenyi István könyvtárszobájában álló serleg hosszú utazása ért véget, amikor Hegykő, Isztambul, Párizs és Willebadessen után hazatért a Magyar Tudományos Akadémiára. Az adományozó, Wrede-Széchenyi Alexandra bárónő elmesélte, hogy édesapja, Széchenyi Bálint 1947-ben kevéske személyes csomagjában menekítette ki a kelyhet, amikor el kellett hagynunk a nagycenki uradalomhoz tartozó birtokot. Az ő útja Törökországba vezetett, hiszen Széchenyi István fia, Ödön, a Budapesti tűzoltóság megalapítása után a szultán megbízatásából megszervezte, majd ötven éven át vezette a konstantinápolyi tűzoltóságot.

Bálint azonban végül Párizsba költözött, ahol fiatalon, alig hatvanévesen érte a halál. Az aranyozott ezüst, gazdagon díszített kelyhet gyermekeire hagyta. Közülük a ma Németországban élő nővérek úgy határoztak, hogy az Akadémiának adják a műtárgyat.

(Index)

Széchenyi 1791. szept. 21-én született Bécsben, nagybirtokosi arisztokrata családban. Apja Széchenyi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, anyja Julianna, Festetics György leánya.
Széchenyi István érdeklődése hamar felkelt a magyar gazdaság és kultúra iránt. Európai utazásai során látottak arra ösztönözték, hogy segítsen hazája elmaradott állapotán, s erre megnyerje a nagybirtokos osztály tagjait, elsősorban az arisztokráciát.

1822-ben angol mintára meghonosította a lóversenyt, s 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet. 1825-ös országgyűlés alsótáblájának ülésén egy évi jövedelmének felajánlásával megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Néhány nap múlva Bécsben Metternich elítélte Széchenyi politikai fellépését. Széchenyi 1826-ban lemondott tiszti rangjáról, hogy ne akadályozhassa nézetei szabad kifejtésében. 1827-ben megalapította a Nemzeti Kaszinót. 1830-ban jelenik meg a Hitel, mely nagy vonásokban foglalta össze reformjait. A benne vázolt program a szükséges tőke hiányát, illetve ennek okait tárta fel, és a magyarországi hitelviszonyok megjavítását követelte. A főnemesektől várta a jobbágyok felszabadítását. Arról akarta meggyőzni az uralkodó osztályt, hogy önként mondjon le arról, amit máshol forradalom miatt kellett megtenni. Az arisztokraták nagy része Széchenyi ellen lépet fel, s Dessewffy József a Hitel taglalása címén fejtette ki ellenvéleményüket. Erre Széchenyi a Világ című írásával válaszolt. Ebben kifejtette, hogy a vagyonosodás és a szellemi előrehaladás feltétele a szabadság, ennek akadálya pedig a nemesi előjogok és a jobbágyrendszer. Stádium című művében tizenkét törvényjavaslatba foglalta követeléseit, reformprogramját. A Stádium nyomtatását a cenzúra betiltotta. Csak külföldön került nyomtatásra, s 1833-ban került Magyarországra. Széchenyi írásai mellett részt vett a pesti hengermalom és a Kereskedelmi Bank alapításában, foglalkozott a magyar színház kérdésével. Királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozását, a dunai gőzhajózás beindítása, nevéhez fűződik a Lánchíd létrehozása, melyen először kötelezték a nemeseket hídpénz fizetésére. Az 1840-es években elindította a Tisza-szabályozását.

1841-ben Kossuthot vádolja a Kelet népében. Széchenyi Moson megye követe lett, hogy megpróbálja ellensúlyozni Kossuthot. A Batthyány-kormányban közlekedésügyi miniszter lett. 1848. szept. 5-én a döblingi ideggyógyintézetbe ment. A Bach-rendszer ellen röpiratot írt név nélkül. A rendôrség zaklatta, újból elôjött elmezavara, 1860. ápr. 7-én fejbelőtte magát. Befejezetlen műve: Egyenetlenség és vakság - ebben Bécset okolja az 1848-49-es eseményekért.

(k2.jozsef.kando.hu nyomán Szent Korona Rádió)

Varga Kálmán közölte: a "Legnagyobb Magyar" dokumentumát május 23-án adják át a levéltárnak, amely méltó helyet és bemutatási lehetőséget biztosít az értékes iratnak. Az elnök a műkincs kalandos történetét ismertetve elmondta, hogy a német nyelven írt négyoldalas jegyzőkönyvet 1860-tól a soproni levéltárban őrizték, onnan azonban eltűnt, és csaknem 130 évig nem került elő. A jegyzőkönyvet egy magánszemély 1998-ban vitte el egy antikváriumba, a kereskedő restauráltatta a tintával írt papírokat, majd aukcióra bocsátotta a műkincset.

A KÖH műkincsállományért felelős műtárgyfelügyeleti irodája ekkor élt a közgyűjteményi elhelyezést biztosító állami elővásárlási jogával, és elindította a dokumentum védettségét jelentő procedúrát.
Végül a KÖH néhány éve mintegy kétmillió forintért vette meg a halotti jegyzőkönyvet - mondta Varga Kálmán. Hozzátette, hogy Széchenyi István 1860. április 8-án kelt, az elhalálozás körülményeit tartalmazó halotti jegyzőkönyve eredetileg két példányban készült, a másik dokumentumról semmit nem lehet tudni.

Gróf Széchenyi István, a reformkor kiemelkedő egyénisége 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Részt vett a Napóleon elleni győri csatában, 1813-ban pedig a "népek csatájában" Lipcsénél.
Ezt követően bejárta Nyugat-Európát, Törökországot és Görögországot, Magyarországon 1822-ben meghonosította a lóversenyeket, 1825-ben egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására ajánlotta fel. 1830-as könyve, a Hitel a kibontakozó magyar reformmozgalom programja lett. Irányította az Al-Duna szabályozását, megépíttette a Lánchidat, az 1848-as forradalom idején a Batthyány-kormány közlekedési és közmunkaügyi minisztere volt. Később az udvarral egyre fokozódó ellentétei miatt a rendőrség többször zaklatta. Széchenyi István az 1860. április 8-ára virradó éjszakán "karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott".

(MTI - Szent Korona Rádó)