Anyák napja a Katolikus lapjában 1941-ből. Régies, autentikus nyelvezet.
A legnagyobb jó, amit Isten minden embernek adott, minden kétségen felül az Édesanya és nem lélek a lélek, amely boldogabb áldozást ismer, mint az áldozatos hálát az Anyának.
Ez az ünnep, amelynek meleg fénye május első vasárnapját ragyogja be, felemelő szép ünnep. Az ajándék, amit ezen a napon gyermek kicsi és nagy az Anyának átnyújt, néma hálaima azért, hogy megteheti.
A május 4-i ünnep azért van, hogy minden Anya, szegény és gazdag, öreg és fiatal, egyformán érezze meg a gyermeki szeretet mélységét: azt a csekélyke hálát, melyet egy kis ajándék jelképez minden Édesanyának önfeláldozó élete előtt. Kössünk azért illatos csokrot szívünk virágaiból az édesanyáknak. Ne haláluk után sírjaikra ültessünk hamar hervadó virágot, s míg élt, talán keserítettük, hanem kinek még él az édesanyja, soha nem szűnő szeretettel övezze éltének küzdelmes és dicsőséges napjait.
És legyen ez a nap különösen a magyar Anyák ünnepe, a legtöbb szenvedést kiállott Édesanyáké, azoké a könnytelen, szótlan őszhajú asszonyoké, akik a világháború és megszállás súlyos esztendeiben a nagy idők legnagyobb hőseiként viselték a mártíriumokat és azoké a fiatal anyáké, akik egy újvilág küszöbén dalolva ringatják sokezer kis magyar bölcsőjét.
Adja Isten, hogy ezévi Anyák napján ezek is vigasztalódjanak meg és ezek is teljenek meg az igazabb, szebb magyar jövő reménységével. Adassák hála, béke és szeretet minden Édesanyának!
Megjelent a Katolikusok Lapjának XVIII. évfolyam 9. számában, 1941. május 4-én.
(Szent Korona Rádió)