Egy újabb, az ELTE-n történt esetet mutatunk be a VDTA cikksorozatával, melynek első része itt, második része itt, harmadik és negyedik része pedig itt olvasható. Íme az ötödik és hatodik része a Tanító- és Óvóképző Kar által “Szexuális nevelés születéstől serdülőkorig” címmel indított, online kurzusról készült beszámolónak:
Kövesd nyomon a Szent Korona Rádió híreit Telegramon is!
Háborús, exkluzív anyagok, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
5. rész
“Cikksorozatunk eddig megjelent részeiben a kurzus számos ellentmondásos állítását bemutattunk, most a kurzus 3. moduljában kifejtettek és a gender szervezetek, aktivisták által képviseltek, követeltek közötti kétarcúságra mutatok rá, s arra, szerintem mit jelent mindez a gyerekekre nézve. Ez ügyben is reflexiót írtam a kurzus működtetői felé, tulajdonképpen annak tartalmát ismertetem írásomban, és azt, milyen reakciót kaptam az általam felvetettekre.
Mindezek előtt fel kell hívnom a figyelmet egy árulkodó hiányra a képzés tematikájában.
A teljes anyag feltűnően gondosan kerüli a pubertásblokkolók, nemi hormonok, és nem-váltó műtétek témáját, ordítóan beszédes a csend, ahogy hallgatnak minderről egy gender studies alapú tanfolyamon.
Egyetlenegy esetben említik meg ezeket a hormonkezeléseket és nemi átalakító műtéteket, itt pedig szinte teljes elutasítással írnak róluk, az interszex gyerekek csecsemő- vagy kisgyermek kori “korrekciós műtétjei” kapcsán, vagyis, éppen azokban az esetekben, amikor az ilyen kezelés vagy beavatkozás orvosilag indokolt is lehet a gyermek számára.
A következőket tudatják velünk a modul anyagában: ezeket a gyerekeket sokszor hormongyógyszerrel kezelik, akár a használati utasítástól eltérő kezeléssel, hogy a testük a férfi vagy női kategóriába illeszthetővé váljon. Az interszex újszülötteken műtéti és egyéb orvosi beavatkozásokat hajtanak végre, ugyanezen okból kifolyólag, miközben “a legtöbb esetben az ilyen beavatkozások orvosilag nem indokoltak, és később számos negatív, akár egész életre kiható következményük lehet az érintett gyermekekre nézve”.
A modulhoz csatolt videóban egy orvos felsorolja a potenciális veszélyeket, úgy, mint: hegesedés, az idegek károsodása, meddőség, inkontinencia, nemi szervek érzéketlensége, funkcióvesztése, plusz élet végig tartó hormonkezelés is jár mindezzel.
Arról is beszélnek a videóban, hogy a műtéteket végző orvosok sokszor éppen ennek ellenkezőjét közlik a szülőkkel, arról beszélnek, hogy ezek a műtétek milyen sikeresek, veszélytelenek, hogy mennyivel könnyebben illeszkednek be így ezek a gyerekek, és egyáltalán nem beszélnek a szülőknek a műtéti beavatkozások veszélyeiről és hátrányairól.
Beadandómban a modul ezen tartalmát összekapcsoltam egy másik témakörrel, a gyermekkori transzneműség felismerhetőségének kérdésével.
Kivonatoltan, itt is szó szerint idézem a “Nemi konstancia vs. a nemi identitás fluiditása” című fejezet lényegi megállapításait, hogy világosan bizonyítsam, nem az én fejemből pattantak ki a következő kijelentések, mikor közérthetőre lefordítva hivatkozom majd rájuk:
“Nagyon nehéz megmondani valakiről egészen kiskorában, hogy transznemű, vagy »csak« nem a sztereotípiáknak megfelelően viselkedik. Éppen ezért mindenképpen érdemes hagyni szabadon kísérletezni a nemi megjelenítésmódokkal… Gyakran összemosódik a szexuális orientáció és a nemi identitás kérdése, és van arra kutatási tapasztalat, hogy később meleg férfiként azonosuló gyerekeket is transzneműként kezeltek kiskorukban… Akár a születési nem felé, akár (ilyen esetben) a tranzíció felé tolnák a szülők vagy szakemberek a gyereket az autentikus, belülről jövő nemi kifejezésmód elfojtásával, komoly lelki problémákat okozhatnak idősebb korra (csakúgy, mint a szexuális orientáció megváltoztatására tett kísérletekkel)… Kisgyermekkorban a nemi érés sem jut el az explicit és tudatos szexualitásig… a serdülőkor pedig szintén több kérdőjelet hoz, mint választ, mivel a szexualitás is fluid, változékony, ráadásul a szexuális orientáció többdimenziós. Vannak olyan LMB+ emberek, akik már 8-12 éves korukra teszik első ilyen irányú vonzalmukat, mások viszont a serdülőkorban, vagy akár felnőtt fejjel élik ezt meg. a jelen tudományos konszenzus szerint, a nem kizárólagos irányú vonzalmak az emberi szexualitás általános jellemzői lehetnek.”
Mindezek után a következő kérdést tette fel nekünk az oktató:
“Vajon van-e ellentmondás a transzjogok képviselete és a transzneműség gyerekkori értelmezésével kapcsolatos óvatosság között? Ha igen, hogyan oldható ez fel?”
Az elviselhető terjedelem érdekében tömörítve közlöm a véleményem és a kérdéssort, amit mindezek kapcsán a kurzus oktatói felé intéztem. Jeleztem, hogy én éppen az óvatosságot nem látom a transzjogi aktivista mozgalomban, sőt, inkább nagyon-nagyon hiányolom azt! A legkevésbé sem érzékelem a kérdésben állított árnyalt, kiváró megközelítést, inkább azt tapasztalom, hogy egyre több országban engedélyezik, transzjogi aktivisták követelését is teljesítve, egyre fiatalabb gyerekek számára a pubertáskésleltető és nemi átalakító hormonkezeléseket, majd a nemi átalakító műtéteteket, amit az előbb összefoglaltak fényében, nem csak tudományosan indokolhatatlannak és megalapozatlannak tartok, hanem egyenesen gyerekekkel szemben elkövetett lelki és fizikai abúzusnak.
A következő kérdéseket fűztem még mindehhez:
- Ha a transzjogok képviselői tényként kezelik mindazt, ami itt kifejtésre került, vagyis, hogy a szexuális identitás, valamint a szexuális irányultság sem definiálható kisgyerekkorban egyértelműen, és még a serdülőkorban is sok esetben változó, flexibilis, többirányú belső folyamatként definiálható, akkor hogy lehetséges, hogy éppen ezen mozgalom képviselői küzdenek azért, hogy már gyerekek vagy kamaszok számára is elérhetőek legyenek a hormonblokkoló kezelések és nemi átalakító műtétek?
- Hogy állhatnak ki ezek felnőttkor előtti alkalmazása mellett, miközben mostanra számtalan, gyerekkorában vagy kamaszkorában ilyen kezeléseken és műtéteken átesett fiatal és felnőtt számol be hasonló fizikai és lelki traumákról ezen beavatkozások következményeként, mint amilyen veszélyekre a modulban szereplő orvosok és aktivisták felhívják a figyelmünket az interszex gyerekek műtétjei kapcsán?
Leszögeztem, hogy érthetetlen és elfogadhatatlan számomra ez a hozzáállás, ténylegesen csak abúzusként tudom definiálni, ráadásul nem csak a saját, a társadalmi nemek tudományával szemben eleve nagyon szkeptikus és kritikus nézőpontomból kiindulva, hanem a modulból általam idézettek szempontrendszeréből és logikájából is ugyanez a következtetés vonható le konzekvensen. Végül, reményemet fejeztem ki, hogy az óvatosság kifejezést azért használták a téma vonatkozásában, mert vannak olyan transzjogi aktivisták, (csak én nem vagyok elég tájékozott ez ügyben) akik ezt ugyanígy látják, ahogy én, és nem támogatják, hanem kimondottan ellenzik mindezen lehetőségek gyerekek számára való elérhetőségét.
Reflexiómra F. Lassú Zsuzsa, a képzés vezető oktatója reagált. Reakcióját és arra küldött válaszlevelem tartalmát cikksorozatunk következő részében ismertetem.”
6. rész
“Felvetéseimre F. Lassú Zsuzsa, a képzés vezető oktatója reagált, válaszában megköszönte, hogy megosztottam a gondolataimat, és megkérdezte, honnan valók az információim, mert a fejlett országokban nincsenek nemátalakító műtétek 18 éves kor alatt. Reakcióját szintén megköszönve, levélben fejtettem ki ismét, bővebben indokolva állításaimat, valamint jeleztem, hogy az általam hírforrásként használt anyagokból is szívesen küldök egy tömör válogatást, ha kérik tőlem. A továbbiakban válaszlevelem tartalmát közlöm és az általam leszűrt tanulságokat.
Válaszomban előrebocsátottam, hogy Málta és Írország esetében 16 év a korhatára a nemi átalakító műtétek elvégezhetőségének, Európa más országaiban pedig vagy 18 év, vagy egyáltalán nincs külön törvényi szabályozás az ilyesfajta beavatkozásokra.
Ezután kiemeltem, hogy én hangsúlyozottan nem pusztán a nemi átalakító műtétekről írtam meg lesújtó véleményemet, hanem a nemi átalakító hormonkezelésekről és a pubertásblokkolókról is egyszerre, és annak a határozott álláspontomnak adtam hangot, hogy nem látom jelét az óvatosságnak ebben a kérdésben a transzjogi szervezeteknél, épp ellenkezőleg. Hozzátettem, hogy nemrég Spanyolországban is elvégeztek nemi átalakító műtétet 16 éves fiatalon (és számomra egy-két eset is bőven több, mint sok ezügyben), s hogy múlt év nyarán, a Zöldek egy törvényjavaslattal 14 évre akarták leszállíttatni a nemátalakító műtétek korhatárát Németországban. S bár az előterjesztést a német parlament többsége leszavazta, a Zöldek változatlanul képviselik ezt a törekvést, úgy, hogy a nemsokára megalakuló német kormánykoalíciónak biztosan tagjai lesznek.
Válaszlevelemet tavaly novemberben írtam, azóta már tudjuk, a Zöldek meghatározó tagjai lettek az új német kormánykoalíciónak és a német kormány már queer-ügyi kormánybiztost is kinevezett.
Leszögeztem, hogy a transzjogi szervezetek, valamint a nyugati mainstream média ez irányú nyomásgyakorlását látva, abszolút jogosnak tartom azt a félelmemet is, az üzenetek és a folyamatok világosan az irányba mutatnak, hogy egyre alacsonyabb korhatárral fognak végezni nemi átalakító műtéteket, mert a törvényi szabályozásokban ezt egyre több országban lehetővé fogják tenni a törvényalkotók, a rájuk gyakorolt presszió hatására.
Van, ahol már büntethetővé tették a gyermekeik nemi átalakító hormonkezelése ellen tiltakozó, kétségbeesett szülőket (a normalitáspárti szülők meghurcolásáról hírportálunk is beszámolt itt, itt és itt – szerk.) és azokat az állampolgárokat, akik egy személyre nem a választott neme szerint utalnak.
Nyomatékosan kiemeltem, hogy az EU-ban 16 éves, ritkábban 13 és fél éves korban elkezdhető nemi átalakító hormonkezelés számomra szintén nemátalakító műtét kategória, a gyermekek lelki és testi veszélyeztetése fokában. A több helyen 12 éves kortól adható pubertásblokkolók úgyszintén. Hozzátettem, nem csak cikkekből, videókból, az USA-ban, Kanadában élő rokonaink, barátaink beszámolóiból tudom, hogy a pubertásblokkolókat már egészen fiatal korban adják Kanada több tartományában és az USA több államában, a gyakorlatban szinte minden esetben előzetes terápia nélkül, azonnal felajánlva azt a nemi diszfóriáról panaszkodó gyerekeknek.
Kijelentettem, hogy a pubertásblokkoló számomra egyértelműen a nemi átalakító műtét előszobáját jelenti, és nem csak számomra, a gyakorlatban is ezt jelenti. Világosan kiderül az érintettek és barátok rémült, elkeseredett tudósításaiból, plusz logikusan következik abból is, hogy a pubertásblokkoló feladata a nemi érés megindulásának késleltetése, vagyis eleve egy beavatkozás a test természetes biológiai érésébe, úgy, hogy az ezt megkapó gyerekeknek általában azt is elmondják, ennek a gyümölcse, ha kivárják, majd a “nemváltó” műtét lehet 16 vagy 18 éves korukban.
Pedig – ahogy a 3. modulban is világosan kifejtésre került, ami (feltételezem) a kurzust létrehozók véleményét pontosan tükrözi – “akár a születési nem felé, akár (ilyen esetben) a tranzíció felé tolnák a szülők vagy szakemberek a gyereket az autentikus, belülről jövő nemi kifejezésmód elfojtásával, komoly lelki problémákat okozhatnak idősebb korra (csakúgy, mint a szexuális orientáció megváltoztatására tett kísérletekkel)… Kisgyermekkorban a nemi érés sem jut el az explicit és tudatos szexualitásig… a serdülőkor pedig szintén több kérdőjelet hoz, mint választ, mivel a szexualitás is fluid, változékony, ráadásul a szexuális orientáció többdimenziós. Vannak olyan LMB+ emberek, akik már 8-12 éves korukra teszik első ilyen irányú vonzalmukat, mások viszont a serdülőkorban, vagy akár felnőtt fejjel élik ezt meg. a jelen tudományos konszenzus szerint, a nem kizárólagos irányú vonzalmak az emberi szexualitás általános jellemzői lehetnek.”
Megismételtem, számomra a pubertásblokkoló léte önmagában, vagy a nemátalakító hormonkezelés gyerekek számára, ugyanúgy elfogadhatatlan, mint a nemi átalakító műtét, valójában ezek már nemi átalakító kezelések, és akkor a nemváltás vágyát pozitív visszajelzésekkel támogató, ösztönző, egyértelmű lelki-pszichológiai megerősítésről még egy szót sem szóltam.
Hozzátettem, hogy én ezt a felnőttekkel kapcsolatban is óriási felelőtlenségnek tartom (kivéve a felnőtt interszex emberek esetét), ismerve a nemátalakító műtéteken átesett rengeteg ember tragédiáját és kálváriáját, amin a műtéteket megbánva végigmennek, és azt a gyötrelmes szenvedést, amit fizikailag és lelkileg is átélnek, miközben megpróbálják helyreállítani az eredeti biológiai nemüket és önbecsülésüket, úgy, hogy mindeközben még fenyegetik, zaklatják és megpróbálják arra kényszeríteni őket, hogy ne merjenek beszélni arról, amin keresztülmentek, mennek.
Jeleztem, hogy mindez nem történne meg velük akkor, ha hormonokkal és műtétileg nem nyúlnának hozzá a testükhöz, és hogy számomra a gender studies szemléletéből is ez következne logikusan, hiszen aszerint, ami a 3. modulban kifejtésre kerül, mindenki szabadon választhatja és változtathatja meg a genderét (akár életében többször is), függetlenül attól, hogy milyen biológiai nembe született, vagy mivé alakították át.
Újra kihangsúlyoztam, hogy nem értem, ezzel hogyan egyeztethetők össze ezek a fájdalmas és veszélyes, legtöbbször nem, vagy csak elképesztő szenvedések árán korrigálható vagy visszafordítható beavatkozások. Levelem végén megköszöntem, hogy még mindig részese lehetek a kurzusnak, annak ellenére, hogy a gender studies-zal kapcsolatos nagyon erős kritikámat időről időre kifejtem a reflexióimban, mikor szükségét látom. Ismételten kifejeztem abbéli reményemet, hogy vannak olyan transzjogi aktivisták (csak én nem vagyok elég tájékozott ez ügyben), akik ezt ugyanígy látják, ahogy én, és nem támogatják, hanem kimondottan ellenzik mindezen lehetőségek gyerekek számára való elérhetőségét, és jeleztem, hogy megköszönném, ha ilyen irányú törekvéseket képviselő transzjogi aktivistákról informálnának, megnyugtató lenne a számomra, és örömmel töltene el, ha tudnék róluk! Felvetéseimre, kérdéseimre választ nem kaptam, de a kurzusról nem zártak ki.
Fontos felismeréssel lettem gazdagabb ennek a modulnak és az ehhez kapcsolódó levélváltásnak köszönhetően. Teljesen egyértelművé vált számomra, hogy a magyarországi gender studies képviselői, a saját szemszögükből nézve nagyon okosan és taktikusan,
egyelőre egyszerűen kihagyják a nemi átalakító műtétek és hormonok, pubertásblokkolók témáját az edukációjukból, mert világosan látják, ezt még a liberális vagy elszántan kormányellenes szülők és pedagógusok torkán sem lehet lenyomni nálunk azonnal (egy nagyon szűk réteget kivéve), előtte meg kell puhítani őket, ahogy korábban írtuk, a normálisba kell belecsempészni az abnormálisat.
Ha viszont nem kerülhetik meg a témát, mert egyenesen rákérdeznek a tájékozottabb érdeklődők, akkor a genderideológia képviselői kizárólag csak a nemi átalakító műtétekről fognak beszélni, mivel azok korhatára általában (most még) 18 év, így azt a látszatot kelthetik, mintha ez a probléma egy mondvacsinált, csak a magyar kormány “propagandájában” megjelenő probléma lenne a gyerekek vonatkozásában.
Miközben látjuk, hogy a nemátalakító műtét már csak a végeredménye egy, akár évtizedes útnak, amin keresztülviszik azokat a gyerekeket, akiket először pubertásblokkolókkal, majd éveken át hormonkezeléssel és folyamatosan pszichológiai propagandával terelgetnek a végső célig, azzal az ígérettel, hogy 16 vagy 18 éves korukban azonnal kés alá fekhetnek, és ily módon megtalálhatják valódi önmagukat, s ezzel a boldogságot.”
Alapjog-ellenes az “érzékenyítés” – Az Egyetemi Ellenállás várja a jogesetekről szóló bejelentéseket
Egyetemi Ellenállás: Milyen tanulság vonható le az LMBTQP lobbi nyugati térnyeréséből?
(VDTA Blog nyomán Szent Korona Rádió)