Csontritkulás, rák és személyiségzavar – Súlyos problémákat okoznak a fiataloknak a transzkezelések

A Bobby Kennedy-hez köthető Department of Health and Human Services (HHS) tanulmányozta, hogy milyen hatással vannak a gyermekekre az LMBTQP-lobbi invazív kezelései, legfőképpen a transzneműségre irányulóak. Az eredmények megdöbbentőek, de az LMBTQP-lobbit minden bizonnyal hidegen hagyják majd, vagy áltudományosnak minősítik. 

Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is

Nemi diszfória

Az LMBTQP-lobbi évek óta a nemi diszfóriában szenvedő gyermekekre csap le, rájuk mondják azt, hogy transzneműek, és ennek következtében azonnal meg akarják kezdeni a hormonos kezelésüket, hogy utána a műtőasztalon levágassák a mellüket, vagy éppen a péniszüket, majd befordítva “vaginát” csináljanak belőle. Az LMBTQP-lobbi hirdeti, hogy ezek a kezelések a fiataloknak, vagy bármely másik egyénnek, aki átesett rajtuk, az életét jobbá teszik, ezzel találja meg helyét. Csakhogy rengetegen megbánják a visszafordíthatatlant, mint mi is beszámoltunk róla itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.

Mint a tanulmány is írja, a nemi diszfória olyan állapot, amely miatt az egyén szorong nemiségével, és az ahhoz társuló társadalmi elvárásokkal kapcsolatban. Az Egyesült Államokban és más országokban egyre több gyermek és serdülőkorú fiatalnál diagnosztizálják a nemi diszfóriát. Ennek az is az oka, hogy az ingadozó hormontermelés miatt, mint minden más téren a serdülő diszkomfortosan érezheti magát. Az LMBTQP pedig pont ezt használja ki. De nem mehetünk el a lobbi hatása mellett sem, ami miatt akár a gyermektársadalom negyede képzeli be, hogy neki hasonló “problémái” vannak.

Az Egyesült Államokban a gyermekek nemi diszfóriájának kezelésére alkalmazott eljárások jelenleg összhangban állnak a Transzneműek Egészségügyi Világszövetsége (WPATH) által ajánlott „nemet megerősítő” ellátási modellel, tehát a transzkezelésekkel. Ez a modell hangsúlyozza a pubertásgátlók és a nemi hormonok alkalmazását, valamint a műtéteket, és gyanúval tekint a nemi diszfória kezelésére alkalmazott pszichoterápiás megközelítésekre, azokat általában tudománytalannak és károsnak minősíti, miközben komolyabb vizsgálatok nélkül engedélyt adnak fiatalok műtéti csonkítására.

A politikai korrektség elterjedése ráadásul egyes esetekben olyan kommunikációs módok kialakulásához vezetett, amelyek nem rendelkeznek tudományos alapokkal, megoldatlan etikai vitákra adnak előre megfogalmazott válaszokat, és félrevezethetik a betegeket és családtagjaikat.

Az orvostudomány számos területén a kezeléseket először felnőtteknél bizonyítják biztonságosnak és hatékonynak, mielőtt kiterjesztik őket a gyermekpopulációra. Ebben az esetben azonban fordított helyzet állt elő: a klinikus-kutatók a gyermekgyógyászati átmeneti protokollt a felnőtteknél végzett orvosi átmeneti kezelések csalódást keltő pszichoszociális eredményeire reagálva fejlesztették ki. Ezek után az LMBTQP-lobbi kedvét kiszolgáló kezeléseket világszinten elfogadták mindennemű eredménytanulmányok nélkül. Ha valami tudománytalan, akkor ez az. Ugyanakkor az elmúlt években, a kiskorú betegek számának és klinikai profiljának drámai változásaira, valamint a bizonyítékok többszöri szisztematikus felülvizsgálatára reagálva egyre több ország egészségügyi hatóságai korlátozták a pubertásgátlókhoz és a nemi hormonokhoz való hozzáférést, valamint azokban a ritka esetekben, amikor ezeket felajánlották, a kiskorúak számára végzett műtéteket. Ezek a hatóságok most már elsődleges kezelésként pszichoszociális megközelítéseket javasolnak a hormonális vagy sebészeti beavatkozások helyett, és egyes esetekben az utóbbiakat nemzeti felügyelet alatt álló kutatási protokollokra korlátozták.

Az Egyesült Államokban a gyermekek nemi diszfóriájának kezelésére vonatkozó legbefolyásosabb klinikai irányelveket a WPATH és az Endokrin Társaság teszi közzé. A nemzetközi irányelvek minőségének legutóbbi szisztematikus felülvizsgálata nem ajánlotta egyik irányelv klinikai alkalmazását sem, miután megállapította, hogy „nincs bennük elegendő fejlesztési szigor és átláthatóság”.

“Nemi megerősítés”

Jelenleg az Egyesült Államokban a serdülők 3,3%-a azonosítja magát transzneműként, és további 2,2% bizonytalan abban, hogy esetleg az lehet-e. Sokan közülük hormonális vagy sebészeti kezelést is kaptak. A Journal of the American Medical Association 2023-as tanulmánya megállapította, hogy 2016 és 2020 között 3 215, 12 és 18 év közötti páciens vett igénybe transznemű identitásukkal összefüggő sebészeti „mellkas- vagy mellműtéti eljárásokat”. Egy újabb tanulmány szerint 2018 és 2022 között az amerikai 17 évesek körülbelül 0,1%-a, vagyis minden ezredik fiatal kapott keresztirányú hormonkezelést. Egy országos felmérés legalább 271 olyan amerikai intézményt azonosított, amely gyermekek számára nyújt orvosi tranzíciós kezeléseket, 2023 márciusáig bezárólag.

Erre az áttekintésre azért van szükség, mert – ahogy a későbbi fejezetek részletezni fogják – a gyermek- és serdülőkori nemi egészségügy (PGM) területén az orvosi beavatkozások hangsúlyozása erősen vitatott. A WPATH és az ES irányelvek a pubertásblokkolók (PB-k; a pubertás fejlődését megállító gyógyszerek) alkalmazását javasolják a pubertás legelső jeleinél (Tanner 2-es stádium), amely lányoknál már 8 éves, fiúknál pedig 9 éves korban elkezdődhet. Ezek után – az irányelvek szerint – kezdik el a keresztirányú hormonkezelést (CSH; ösztrogén fiúknak, tesztoszteron lányoknak); bizonyos serdülők esetében műtétekre is sor kerülhet (pl. emlőeltávolítás lányoknál). Mindezek a beavatkozások jelentős kockázattal járnak, és a legtöbbjük visszafordíthatatlan fizikai vagy élettani hatásokkal jár, miközben egy olyan életkorban döntenek róla, amikor azt sem tudják eldönteni, hogy pirítóst, vagy müzlit egyenek reggelire.

Pubertásblokkolók

A pubertásblokkolók (PB-k) a holland protokoll központi elemei, és céljuk a normális pubertás idejének megállítása. Ezek a gyógyszerek a hipofízisre (agyalapi mirigy) hatnak, csökkentve a LH (luteinizáló hormon) és FSH (tüszőstimuláló hormon) felszabadulását, ami leállítja a nemi hormonok (tesztoszteron, ösztrogén) termelését. Lányoknál ez a menstruáció leállását, fiúknál a spermatermelés elmaradását okozza.

Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság a PB-ket nem hagyta jóvá nemi diszfória kezelésére; gyermek- és serdülőkori nemi egészségügyben „off-label” alkalmazzák. Ezek a kezelések a reproduktív érettség megszakadásával, valamint hosszútávú terméketlenség mellett csonttömeg-csökkenéssel járhat. Ugyanakkor amellett, hogy tömegesen alkalmazzák, a PB-k használatának hosszát és hosszútávú hatásait azonban a kutatások még nem vizsgálták kellőképpen.

A PB-k alkalmazásának egyik fő propagált indoka a korai pubertás esetén, hogy a gyermek a kortársaival együtt élhesse át a normális pszichoszociális fejlődést. Ezzel szemben a pubertásmoduláció során a pácienseket prepubertásban vagy a pubertás korai szakaszában tartják, miközben kortársaik tovább fejlődnek. Ennek potenciális hatásai lehetnek a serdülő pszichoszociális fejlődésére, és ez nem a nemi diszfória kezelése, hanem a problémák elmélyítése.

A pubertás kritikus időszak a csontok növekedése és a csúcs csonttömeg felhalmozódása szempontjából. A szexszteroid hormonok (tesztoszteron és ösztrogén) alapvetőek a csontok erősségének kialakulásában. Ha a csúcs csonttömeg nem alakul ki megfelelően, nőhet az osteopenia (a csontok enyhe gyengülése), a csontritkulás (osteoporosis, a csontok jelentős elvékonyodása és törékenysége) és a későbbi életkorban bekövetkező törések – például a gerinc vagy a csípő töréseinek – kockázata.

A pubertásblokkolók (PB-k) használata csökkenti a szexszteroid hormonok szintjét, ami lassíthatja a csontok fejlődését. A kutatások szerint a PB-k alkalmazása után a csont-sűrűség (Z-score) csökkent, és egyes betegeknél a gerinc vagy a csípő csontsűrűsége már olyan alacsony volt, ami csontritkulásra utal.

Ha a PB-ket később keresztirányú hormonok (CSH) követik, a csontmineralizáció növekedhet, de a serdülőkor kritikus időablaka már elveszhet. Ez azt jelenti, hogy a betegek elképzelhető, hogy soha nem érik el a normális csúcs csonttömeget. A közép- és hosszútávú hatásokat eddig még nem vizsgálták eléggé, és nincs adat arra, hogy mi történik a betegekkel közép- vagy idősebb korban, de ettől függetlenül persze öntik beléjük a hormonokat. A csonttömeg kialakulása férfiaknál természetes körülmények között akár 25 éves korig eltarthat.

A serdülőkor során az agy nagy átalakuláson megy keresztül, amely befolyásolja a gondolkodást, az érzelmek kezelését és a társas kapcsolatokban való működést. A szexhormonok fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. A pubertásblokkolók hatása az agy fejlődésére még nem ismert. Egyes kutatások szerint ezek a “gyógyszerek” esetleg csökkenthetik a gyermekek intelligenciaszintjét, de mások rendesen teljesítettek. Ugyanakkor hiba lenne azt állítani, hogy a hormonális szint mesterséges befolyásolása nincs kihatással a személyiségfejlődésre.

A pubertásblokkolók (PB-k) leállítják a nemi jellemzők fejlődését is, így megállítják a szaporító szervek érését és működését. Ha a pubertásblokkolást követően keresztirányú hormonokat (CSH) alkalmaznak, a termékenység tartósan károsodhat, különösen akkor, ha a nemi szervek még nem érték el a teljes érettséget.

Felnőtt férfiaknál az ösztrogénkezelés a herék sorvadásához vezethet, ami tartós terméketlenséget okozhat, még akkor is, ha a kezelést megszakítják.

Lányoknál a tesztoszteronkezelés bizonytalanná teheti a későbbi termékenységet, mert a hormonok hatása a szaporító szervekre kiszámíthatatlan.

Hosszútávú PB-használatot követően tartósan károsodhatnak az éretlen nemi szervek, ami sterilizációhoz vezethet. Ha a nemi szervek éretlen állapotban maradnak, nincs biztos módja a termékenység helyreállításának, így a végleges terméketlenség kockázata jelentősen nő.

A kutatások szerint a pubertásblokkoláson átesett serdülőknél a termékenység-megőrzés aránya nagyon alacsony, 0–4,7% között van.

A fentiek mellett tanulmány mutat rá arra is, hogy a pubertásblokkolók használata nem csupán szellemi, vagy látható testi károsodásokat okoz, okozhat, hanem olyan alapvető gondokat is, mint, hogy a szexuális vágy és élvezet is alábbhagy.

A tesztoszteron használata változásokat okoz a női szaporító szervekben, például a hüvely elvékonyodását és a nemi szervek sorvadását. Hosszútávon tartós medencetáji fájdalom, kellemetlenség és a medencefenék működésének zavara is előfordulhat. A tesztoszteron hosszútávú rákkockázatára vonatkozó adatok nagyon korlátozottak, ezért egyes irányelvek szerint bizonyos műtéteket mérlegelni kell a szaporító szervek daganatos megbetegedésének megelőzése érdekében. A férfiaknál az ösztrogén használata csökkenti a tesztoszterontermelést és károsítja a herék szöveteit. Ez a változás befolyásolhatja a spermiumok termelődését és a termékenységet. A hosszútávú, magas ösztrogénszintnek való kitettség a herék szerkezetének jelentős átalakulásához vezethet.

Mindkét nemnél a keresztirányú hormonkezelés (CSH) összefügghet korai halálozással. Nőknél tesztoszteron használata esetén:

• a mell szövete szerkezetileg átalakul, gyakran nő a rostos kötőszövet aránya és csökken a mirigyes állomány
• felmerülhet a mell- és petefészekrák kockázatának növekedése.

Férfiaknál ösztrogén használata esetén:

• egyes vizsgálatok szerint nőhet a sclerosis multiplex és a pajzsmirigyrák kockázata
• előfordulhat az agy térfogatának csökkenése
• bár a mellrák ritka biológiai férfiaknál, a magas dózisú ösztrogénterápia növelheti a kockázatot.

A fiatal korban megkezdett transzkezelések olyan hatásokkal járnak, melyek a megrögzötten transzneműségéhez ragaszkodó egyént még mélyebben lökhetik depressziójának mocsarába, hiszen egészen egyszerűen mivel a férfi nemiszerv nem fejlődik ki megfelelő mértékben, annak “kifordításával” soha nem lehet “vaginát” létrehozni, mely esettel lényegében még a transzlobbi által meghirdetett szép új jövőjét is teljesen szétroncsolják. Ezek következményeként pedig olyan morbid eljárásokba kezdenek, hogy például bélből próbálnak valami női nemi szervre emlékeztetőt összetákolni, amibe például egy 18 éves fiatal bele is halt már.

Az anabolikus szteroidok, például a tesztoszteron súlyos pszichés problémákat okozhat, például hangulatingadozást, pszichózist és függőséget. A leggyakoribb tünetek közé tartozik az ingerlékenység, agresszió, eufória, túlzott önbizalom, impulzivitás és kockázatvállalás. További lehetséges tünetek az akut pszichotikus epizódok, a tic-zavarok vagy a depresszió súlyosbodása, valamint delírium-szerű állapotok. Egy kutatás szerint közepes és magas dózisú szteroidot használó férfiaknál 23 százaléknál súlyos hangulati zavarokat, 3–12 százaléknál pszichotikus tüneteket diagnosztizáltak.

Az amerikai gyógyszerhatóság adatai szerint a keresztirányú hormonkezelést használó páciensek 88 százalékánál súlyos mellékhatások jelentkeztek. Nőknél a tesztoszteronhasználat 87,8 százalékban okozott komoly problémát, két haláleset és 25 kórházi kezelés is előfordult. A jelentett pszichés károsodások közé tartozott a szorongás, depresszió, hangulatingadozás, öngyilkossági gondolatok, agresszió, disszociáció és önkárosítás, de előfordult antiszociális viselkedés és gyilkossági gondolat is.

Nem ismert, hogy a páciensek tesztoszteronszintje az ajánlott határértékek között volt-e, de mindannyian nőneműek voltak, transznemű kezelésre kategorizálták őket, és pszichés problémáik is voltak. Egy svéd tanulmány szerint azok a biológiai nők, akik tesztoszteront kaptak és nemi átmeneti műtéten estek át, gyakrabban követtek el bűncselekményeket az életkoruknak megfelelő kontrollcsoporthoz képest.

A tanulmány szerint a teljes orvosi és sebészeti átmeneten átesett felnőttek 19-szer nagyobb eséllyel követtek el öngyilkosságot, és közel háromszor nagyobb volt a halálozásuk és a pszichiátriai kórházi ellátásuk a kontrollcsoporthoz képest. Más vizsgálatok is magasabb öngyilkossági arányról számoltak be. Az okozati kapcsolatot azonban nem lehet pontosan megállapítani, részben a meglévő mentális problémák miatt.

Megbánta, de már késő

Férfiaknál az ösztrogén mellnövekedést és terméketlenséget okozhat, ami akár visszafordíthatatlan is lehet, még a hormonkezelés megszüntetése után is. Nőknél a tesztoszteron visszafordíthatatlan férfiasító hatásokat okoz, például arc- és testszőrzet növekedését, a hang mélyülését, a klitoris növekedését és férfias kopaszodást. A páciensek bármely életkorban megbánhatják a hormonkezelés tartós fizikai és élettani hatásait.

Ezt a komoly problémát gyakran lekicsinylik azzal az állítással, hogy a detranzíció és a megbánás aránya nagyon alacsony. Valójában a detranzíció pontos aránya ismeretlen. A gyakran hangoztatott állítás, miszerint a megbánás és a detranzíció aránya elenyésző, nem támasztható alá bizonyítékokkal. Egy, nem kifejezetten kiskorúakra fókuszáló brit vizsgálat szerint az emberek körülbelül egyötöde hagyta abba a hormonkezelést öt éven belül, és a több mint fele számolt be detranzícióról vagy megbánásról.

Halál

Vizsgálatok szerint a transzneműek halálozási kockázata jelentősen magasabb a hasonló korú és nemű átlagpopulációhoz képest: az Egyesült Államokban majdnem kétszeres, a brit vizsgálatban a transznemű nők 34, a férfiak 60 százalékkal nagyobb eséllyel haltak meg, míg egy svéd kutatás szerint 2,8-szoros a kockázat. Gyakori halálokok az öngyilkosság, a szív- és érrendszeri betegségek és a HIV-fertőzés. Ezeknek az adatoknak intő jelként kellene szolgálniuk a pubertáskorúakon kísérletezőknek.

Konklúzió

Ezen cikkünkben a Kennedyék által készített több mint 400 oldalas tanulmány egy szeletét vizsgáltuk a nemi diszfóriára és a pubertásblokkolókra koncentrálva. Mint láthattuk, miközben trendként terjed Nyugaton, és hazánkban is sokszor “érzékenyítenek” a téma felé, ennek nem csak a tradicionális ember számára nyilvánvaló káros hatásai vannak. Hiszen hagyományos felfogással egyszerűen elképzelhetetlen, hogy bármily módon legitimnek tartsunk hasonló eljárásokat. Az LMBTQP-lobbi ugyanakkor pontosan azzal vezeti folyamatosan félre áldozatait, hogy az eljárások teljesen biztonságosak, nekik ettől lesz boldog az életük, és aki mást mond, az hazudik, mert nincsenek dokumentálva olyan mérvű káros hatások, amiket az LMBTQP ellen fellépők hirdetnek. Mint láthattuk, súlyos hatásokat sorolt fel a tanulmány is: csontritkulás, öngyilkossági hajlam, halál stb. Nem tudott tömeges bizonyítékokkal szolgálni, és hogy miért? Mert vizsgálni tabu. Az LMBTQP-lobbi nem kutatja, az ellenoldalt pedig áltudományosnak bélyegzik meg. A deviáns lobbi eljárásai ugyanakkor – kiváltképpen a fiatalokra, és nem csak a gyermekekre – súlyos veszélyeket rejtenek.

Láss csodát: Kutatás szerint a transzneműek hormonkezelése káros az egészségükre

Bedrogozta majd péniszpumpával verte kollégáit a transznemű rendőr

(Szent Korona Rádió)