Az Egyesült Államok vallási nyomásgyakorlást használ politikai célokra

Az USA minden eszközt felhasznál arra, hogy akár a vele szövetséges, baráti országokra nyomást gyakoroljon. A vallás kérdése sem maradhat ki így eszköztárukból. Leonid Savin geopolitikus ennek a témának járt utána, miként szól bele emberi jogok, szűkebben vallásszabadság címén az Egyesült Államok más országok belügyeibe. 

Kövesd Telegram csatornánkat

Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…

Az Egyesült Államok a rendelkezésre álló módszerek, eszközök és alkalmak teljes skáláját használja arra, hogy nyomást gyakoroljon más államokra. A hibrid hadviselés magában foglalja az emberi élethez és a társadalmakhoz kapcsolódó tevékenységi körök összességét. A vallás sem kivétel. Az Egyesült Államok egyrészt destruktív szektákat hoz létre, amelyek a célországokba terjednek (általában amerikai állampolgárok által vezetett protestáns csoportok)*, másrészt beavatkozik más államok vallási ügyeibe.

Ez különösen nyilvánvaló az Egyesült Államok Nemzetközi Vallásszabadság Bizottságának munkájában, amely konkrét jelentéseket ad ki, amelyek rangsorolják az országokat a lelkiismereti szabadság megsértésének kritériumai szerint stb. Ha megnézzük az elmúlt évek jelentéseit, azt fogjuk tapasztalni, hogy azok az országok, amelyeknek mindenféle jogsértést tulajdonítanak, meglepően megegyeznek azokkal a kormányokkal, amelyek nem hallgatnak Washington utasításaira, és megpróbálják saját politikájukat folytatni. Oroszország, Észak-Korea, Pakisztán, Nicaragua, Irán, Kuba, Kína, Mianmar, Szaúd-Arábia, Eritrea, Tádzsikisztán és Türkmenisztán különösen aggasztja az Egyesült Államokat az elmúlt két évben.** Ugyanakkor Ukrajna, ahol nyíltan elfoglalják az ortodox templomokat, valamint letartóztatják és őrizetbe veszik a papokat, nem szerepel ezen a listán. Valamint Izrael sem, ahol rendszeresen érik atrocitások a palesztinokat, többek között közvetlenül az Al-Aksza mecsetben lévő imahelyen.***

A 2023. május 1-i jelentés Afganisztánt, Nigériát és Indiát felveszi a „bajos” országok közé, Algériát és a Közép-afrikai Köztársaságot pedig a különös figyelmet igénylő országok közé. Emlékeztetni kell arra, hogy mindkét ország jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal, és vezetésük nem enged a nyugati provokációknak az SMO-val kapcsolatban.

Azerbajdzsán, Egyiptom, Indonézia, Irak, Kazahsztán, Malajzia, Srí Lanka, Törökország és Üzbegisztán szerepel a különleges ajánlásokkal rendelkező országok listáján. A tavalyi évhez hasonlóan (ahol India nem szerepelt a jogsértők listáján, bár néhány problémát észleltek), Újdelhi azonnal erős kritikát fogalmazott meg a jelentéssel kapcsolatban, „elfogultnak és motiváltnak” nevezve. ****

Az Egyesült Államok elfogultságához nem fér kétség. De milyen motivációja van most az USA-nak?

Közismert tény, hogy amikor Narendra Modi volt Gudzsarát kormányzója, muszlim-ellenes pogromot rendeztek, és miután ő került a miniszterelnöki székbe (2014-), felerősödött a radikális hinduizmus mozgalma. De azalatt a Fehér Ház igyekezett nem beszélni a témáról. A motiváció most talán az, hogy India együttműködik Oroszországgal a kőolajtermékek vásárlásában és számos más területen, beleértve az ígéretes technológiákat is. Ráadásul az indiai vezetés meglehetősen kritikus a Nyugat álláspontjával kapcsolatban az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban. A közelmúltban pedig aktívan folytatja a dedollarizációs politikát és együttműködést alakított ki az Iráni Iszlám Köztársasággal, egy másik állammal, amelyre az Egyesült Államok szankciói vonatkoznak. Washington minden korábbi kísérlete az indiai külpolitika befolyásolására sikertelen volt. Úgy tűnik, az Egyesült Államok úgy döntött, hogy módosítja megközelítését, és megpróbálja megváltoztatni az ország politikai elitjének gondolkodását ezen a specifikus módon. Nyilvánvaló, hogy ez nem fog sikerhez vezetni.

Visszatérve a Bizottságra, meg kell jegyezni, hogy gondosan vezeti a vallásüldözésnek áldozatul esők listáját. Nagyon széles körben foglalja magába az országokat és a vallásokat. Ha Oroszországot vesszük, akkor a szunnita iszlám és Jehova Tanúi betiltott szektának követőinek nevei szerepelnek. Bár az nem derül ki, hogy mi volt a letartóztatás, vagy őrizetbevétel oka. Valószínűleg valamiféle bűnözői tevékenység lehetett, aminek semmi köze a valláshoz. Feltételezhetjük, hogy ezt a listát a külügyminisztérium és az Egyesült Államok Kongresszusa további ütőkártyaként használhatja, amikor újabb barátságtalan lépést kell tennie egy ország ellen olyan szankciók bevezetésével, mint a Magnyitszkij-lista.

Az intézkedések nagyon eltérőek lehetnek. Például a következőket javasolják Szaúd-Arábiának: “Találjanak jogi lehetőségeket a vallásszabadság megsértésében  a szaúdi kormánnyal együttműködő amerikai vállalatok megbüntetésére, beleértve azokat, amelyek lehetővé teszik a mobiltelefonok, e-mailek, közösségi média fiókok elektronikus megfigyelését.”

Az Egyesült Államok Kongresszusának: “tartsanak nyilvános meghallgatásokat, amelyekkel alátámaszthatják a kongresszusi aggodalmakat a vallásszabadság szaúd-arábiai megsértésével kapcsolatban, beleértve a vallási lelkiismereti foglyok hosszan tartó fogva tartását, és működjenek együtt más országok hasonló gondolkodású parlamenti képviselőivel, hogy kiálljanak a lelkiismereti foglyok szabadon bocsátásáért; és közvetítsék nyilvánosan az adminisztráció felé a vallásszabadság szaúd-arábiai megsértésével kapcsolatos kétpárti aggodalmakat.”

És így minden országban, a közigazgatás sajátosságaitól, a társadalom kultúrájától és a Bizottság saját fantáziáitól függően. Például Törökországban többek között ki akarják kényszeríteni az istenkáromlásért kiszabott büntetések eltörlését, nyilvánvalóan úgy gondolva, hogy az istenkáromlás a vallásszabadság kritériuma. Az idén április végén Bostonban tartott sátánista kongresszus, ahol nyilvánosan téphettek szét Bibliát, megerősíti az amerikai kormány álláspontját.

A jelentés azonban hallgat magának az Egyesült Államoknak a problémáiról, ahol a hagyományos vallások képviselőit – magukat a katolikusokat és a protestánsokat is gyakran diszkriminálják a hatóságok – nagyrészt az LMBTQP-program elutasítása miatt, amely hivatalossá és mindenre kiterjedővé vált, számos államot felölelve. Ahogy a mondás tartja, más szemében a szálkát is meglátják, de a sajátjukban nem látják a gerendát sem.

És természetesen egy ilyen jelentés megjelenését más államok belügyeibe való beavatkozásnak kell tekinteni, és megfelelő intézkedéseket kell tenni, beleértve az amerikai ügynökök különféle információihoz való hozzáférésének maximális korlátozását.

* Lásd például a mormonok egyre erőteljesebb jelenlétét hazánkban is, akik például ingyen angolórákkal igyekeznek térítői munkájukat véghez vinni. (- a szerk.)

** Észak-Koreát természetesen nem kérdőjelezzük meg miért van a listán, hiszen a kommunista államban lényegében felszámolták a vallást, azt a vezetők személyi kultuszával helyettesítették. De azért fontos látni, hogy olyan országok is a listán vannak, mint például Irán, és Oroszország, ahol virágzik a vallási élet, csupán nem azon a balliberális, langyos módon mint ahogyan azt az USA elvárná. (- a szerk.)

*** Valamint ne feledkezzünk meg a keresztény közösségekről sem. Hiszen rendszeresen fordulnak elő ellenük is atrocitások: apácákat köpködnek az utcán a zsidók, zsarolják az egyházat, megfélemlítik a hívőket, keresztény sírokat rongálnak meg, zarándokokat vegzálnak karácsonykor és húsvétkor is, templomokat és szertartásokat támadnak meg… (- a szerk.)

Kelet-Közép-Európa megkerülhetetlensége, avagy miért kell a térség a NATO-nak (I. rész)

Kelet-Közép-Európa megkerülhetetlensége, avagy miért kell a térség a NATO-nak (II. rész)

Versenyfutás Tajvanért – A távol-keleti konfliktus lehetséges vetületei

(OrientalReview nyomán Szent Korona Rádió)