A nagyböjt mai nappal, hamvazószerdával veszi kezdetét. Az elkövetkezendő időszak a bűnbánat, a krisztusi áldozatra való lelki felkészülés ideje. A böjt során nem kivetkőzünk saját lényünkből, hanem az anyagi természetben ránk ragadt gátjainkat – az aszkézis során – levetve újra visszanyerhetjük eredeti voltunkat. Kezdjük meg eme időszakot Prohászka Ottokár szavaival:
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió HunDub oldala >>>
Csatlakozz!
Prohászka Ottokár: Elmélkedések az Evangéliumokról (részlet)
Hamut szór fejünkre az egyház, böjtbe, s Krisztus kínszenvedésének benyomásai alá állít; mindezzel mély megtörődést s penitenciát sürget, valamint nagylelkű szeretetet a szenvedő Jézus iránt.
a) Meg akarunk alázódni hamuban; a hamu halálunkat hirdeti, hirdeti éltünk elhervadását, érzékiségünk s testiségünk elporladását s bűnösségünk büntetését: por vagy, porrá leszesz. A halál az ember műve; szerencsétlen művész; az első halott a testvérgyilkos áldozata. Ádám rémülten tekintett e műre! A halál is életről beszél, életről, melyet éltünk, s melyet élni fogunk. Nagy kegyelem az életre a halál átérzett jelenlétében visszapillantani. Ha az élet jó volt, akkor a halál olyan szép, mint az alkony, telve az erdők s mezők illatával s a munkás emberek fáradt, de bízó szemefényével. Ha pedig az élet rossz volt, akkor a halál olyan, mint a romokat takaró, csillagtalan éj. De ez is, az is magábatérést sürget; ó hisz élsz még, kezedben van még az életfordulás kegyelme! Keveset éltem, sokat elfecséreltem, de még az enyém az élet, a szép élet, mindjárt kezdem.
b) Azért szállunk lélekben halálunk percébe, hogy erőteljesebben s örvendezőbben éljünk. Nem, hogy búsuljunk s elhervadjunk, hanem hogy föllelkesedjünk s kivirágozzunk. Szenvedélyem, hogy a jónak morzsáját se hanyagoljam el, hanem földolgozzam, mert még van időm. Íme, e gondolataimban édes érzelem tölti el a szívemet, s a csúnya halálváz szép testet s angyalszárnyakat ölt s az Úrhoz emel föl, ki a lét s elmúlás váltakozásaiba állított, de csak azért, hogy gazdagabban éljek. Elrontottam-e életemet? Előmunkása voltam-e annak a halálnak, mely torzulás és enyészet? A haláltól tanulok szépséget s az enyészettől életet.
c) Böjtölni akarok Jézussal, ki negyven napig böjtölt, s megteszem ezt szívesen, mert az egyház, a fegyelmezett lelkek tanítója, parancsolja. Ez önmegtagadásban kitűnő nevelő és fegyelmező eljárás rejlik; mert parancsol a szemek, az íny vágyainak, fölemeli a lelket, s testem is tisztább s hajlékonyabb lesz; az a sűrű, állati, ösztönös vér hígabb, üdébb, energikusabb lesz, s bűneimért penitenciát gyakorolok böjtömben.
d) Az önmagábatérés s tisztulás szellemével bele akarok hatolni Jézus szenvedésébe. Ehhez lélek, érzékeny, nemes, nagystílű lélek kell. Érteni az áldozat szeretetét s átérezni, hogy ez értem van. Ó, mily elfogódottan ereszkedem e tüzes léleknek, a szenvedő Jézusnak párás, tropikus érzelmi világába; hogyan nézek ez örvényekbe s ez égbemenő csúcsokra; hogyan várom epedve s imádkozva, hogy a bensőség s az elérzékenyülés gyógyító vizeit kavarja föl bennem is a részvétnek angyala! Le a sarukkal; a hely szent föld; lábadjon könnybe szemem, hogy többet lássak, s verjen gyökeret térdem, hogy gyorsabban haladjak a keresztúton. Igazán szent idő; meg akarom szentelni!
(Szent Korona Rádió)
Lélekmentő előadások – Baranyi Tibor Imre: „MEMENTO MORI!” (Emlékezz a halálra!)
