A BBC új dokumentumfilmjében lerántják a leplet Hvaldimir, az orosz kémbálna titokzatos felbukkanásairól a svéd és norvég partoknál. A dokuban megszólal egy amerikai delfinkiképző is, aki az egész program kifejlesztője volt csaknem fél évszázaddal korábban, az oroszok pedig a delfineket bálnákra cserélve honosították meg az eljárást.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Amikor öt évvel ezelőtt először láttak egy titokzatos megfigyelőberendezésekkel felszerelt fehér bálnát Norvégia jeges vizein, úgy tűnt, mintha egy kémthriller egyik fejezete lépett – pontosabban úszott – volna elő. A norvégok által Hvaldimirnak becézett beluga valódi kilétének és titkos céljainak kiderítése azonban hamarosan olyan rejtéllyé vált, amely azóta is lenyűgözi a közvéleményt és foglalkoztatja a nyugati hírszerzési elemzőket is.
Most olyan hiányzó nyomok kerültek elő, amelyek végre értelmet adnak a víz alatti rejtélynek.
A BBC új dokumentumfilmjének, a Secrets of the Spy Whale (A kémbálna titkai) készítői úgy vélik, hogy sikerült nyomon követniük a beluga valószínűsíthető útját és azonosítaniuk az esetleges küldetését.
Hvaldimirt – akinek beceneve a norvég hval (azaz bálna szó) és Vlagyimir Putyin orosz elnök keresztnevének kombinációjából áll – rendszeresen „orosz kémbálnának” nevezik. Végül is a hámján a „szentpétervári felszerelés” felirat szerepelt, és úgy tűnt, hogy egy kis kamera hordozására tervezték.
A film azonban új bizonyítékokat tár fel arra vonatkozóan, hogy talán titkos „őrbálnának” képezték ki, nem pedig tengeri kémkedésre idomították be az állatot.
Legújabb felfedezéseink arról, hogy Hvaldimirt milyen lehetséges szerepre képezték ki, közelebb visznek minket a rejtély megoldásához. De számos további kérdést is felvetnek azzal kapcsolatban, hogy Oroszország mit és miért akarhatott őrizni az Északi-sarkvidéken
– mondta Jennifer Shaw, a BBC Two műsorán szerdán bemutatásra kerülő film rendezője.
Őrszemek
A tengeri emlősök kiképzésének különös történetével kapcsolatos 10 hónapos kutatás után a dokumentumfilmes csapat találkozott a kaliforniai Point Mugu településen működő korai amerikai haditengerészeti program egyik utolsó megmaradt veteránjával. A ma már 80-as éveiben járó Blair Irvine, egykori delfinkiképző elmagyarázta, hogyan fejlesztette ki a programot.
Az úszók buborékokat hoznak létre, a buborékok pedig zajt csapnak. A delfinek hallása rendkívül érzékeny, és ebben az összefüggésben csalhatatlan is volt
– mondta.
Irvine és csapata arra képezte ki a delfineket, hogy őrszemként ússzanak, és figyeljenek a betolakodókra. Egy lapátot nyomtak meg az ormányukkal, hogy riadót fújjanak, ha zajt észleltek. A Szovjetunió hamarosan elindította saját programját, amely hasonló technikákat alkalmazott. Úgy tartják, hogy a krími Szevasztopolban egy delfinekből álló falanx őrizte a fekete-tengeri flottát. Úszó ketrecekben tartották és arra képezték ki őket, hogy figyelmeztessék őket a víz alatti szabotőrök közeledtére.
A dokumentumfilmben Dr. Eve Jourdain bálnaszakértő is szerepel, aki részletezi a viselkedésmintákat, amelyeket Hvaldimir megfigyelése során tapasztalt a Hammerfest kikötőjében 2019-ben. Látta, hogy a bálna egészen közel úszott, hogy megérintse a kamerákat, amelyekkel bárki megpróbált a közelébe úszni.
Nyilvánvaló volt, hogy ez a bizonyos bálna arra volt kondicionálva, hogy mindenre ráhúzza az orrát, ami célpontnak tűnik
– mondta Jourdain a film készítőinek.
Shaw az Observernek elmondta, hogy a norvég partoknál talált bálnát minden jel szerint a biztonsági járőrözés részeként vetették be. „Miközben Amerikában, több ezer mérföldre Hammerfesttől, Blair Irvine-nal interjúztunk, eszembe jutott, hogy talán azzal az emberrel ülök szemben, aki pontosan azt a kiképzési rendszert dolgozta ki, amellyel Hvaldimirt kondicionálták, bár 50 évvel később” – tette hozzá.
A program folytatódik?
Az 1980-as években, amikor a hidegháború idején megnőtt az Északi-sarkvidék stratégiai jelentősége, az észak-oroszországi Murmanszkban elindították a program egy új ágát. Itt, Shaw gyanúja szerint, ezeket az emlősöket az Északi Flotta ballisztikus rakétás tengeralattjáróinak őrzésére használták. A Murmanszkban ekkoriban állomásozó Volodimir Belouszjuk egykori szovjet delfinkiképző és atom-tengeralattjáró-parancsnok a dokumentumfilmben elárulja, hogy a kiképzők azért fordultak a bálnák felé, mert a delfinek a fagypont alatti hőmérsékleten megbetegedtek.
Tudtuk, hogy többet akarunk megtudni a bálna valódi kilétéről. Ez egy olyan rejtély, amely világszerte rabul ejtette az embereket. Emellett lehetőséget adott arra is, hogy feltárjuk a hadseregen belüli tengeri emlősök kiképzésének történetét – olyasmit, amiről kevesen tudnak, mivel évtizedek óta rejtélyek övezik, és sokan azok közül, akik tudták az igazságot, sajnos már nem élnek
– mondta Shaw.
A Szovjetunió összeomlásával csökkent a tengeri emlősökkel kapcsolatos programok finanszírozása, de a „kémbálna” megjelenése egyike volt az újrabefektetés számos jelének. Az orosz haditengerészet Olenya Guba-i bázisáról készült felvételek két nagy úszó karámot mutattak, amelyekben „fehér foltok” úszkáltak, ezekről pedig úgy hiszik, hogy belugák voltak.
Hvaldimirt az év elején találta holtan két halász a dél-norvégiai Risavika-öbölben. A rendőrség nyomozást indított, miután állatvédő csoportok azt állították, hogy lelőtték az állatot, a boncolás azonban kimutatta, hogy a szájába szorult bot miatt halt meg.
(Index nyomán Szent Korona Rádió)