Egy 13 éves szibériai lányt ejtett teherbe a 35 éves Joszif Visszarionovics, közismertebb nevén Sztálin. Az LMBTQP korai úttörőjének és a fiatal lánynak a leszármazottai mai napig élnek.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Sztálinnak leginkább politikusi életútját és rémtetteit ismeri a világ, magánéletéről azonban viszonylag kevesen tudnak részleteket. Állítólag első felesége, Jekatyerina Szvanidze, azaz Kato volt az egyetlen, akit igazán szeretett, második asszonya, Nagyezsda Allilujeva iránt már kevésbé táplált mély érzelmeket. Két házassága között is volt azonban több viszonya, méghozzá egy kiskorú, szibériai lánnyal is, akit kétszer is teherbe ejtett. Mivel Lidia Pereprygina még nem lépte át a 14 éves beleegyezési korhatárt, annak ellenére sem beszélhetünk valódi kapcsolatról, hogy állítólag kölcsönös beleegyezésről volt szó. Sztálin kihasználta Lidiát, aki teljesen belehabarodott a hírhedt diktátorba.
A zsarolásokból, pénzhamisításból, lopásból és bankrablásokból, valamint további bűnöző tevékenységből élő Dzsugasvilit 1914-ben a szibériai Kurejkába száműzték. Az aprócska faluban kevesebb mint száz ember élt akkoriban, és volt hét árva gyermek is, akik ugyanabból a családból származtak. Közülük a legfiatalabb a 13 éves Lidia Platonovna Pereprygina volt. A gyermeklányt teljesen elvarázsolta a lázadó, 35 éves idegen, még csizmát és vastag ruhát is adott neki otthonról, hogy átvészelje a hideget. A lányt pedig elcsábította a meglett férfi, és ő idővel beleszeretett. Hamarosan már szexuális kapcsolat is volt köztük. A falubelieket sokkolták a történtek, hiszen a lány kiskorú volt, és nem érte el a beleegyezési korhatárt sem. Még nagyobb döbbenetet okozott azonban számukra az, hogy 1914-ben kiderült: Sztálin teherbe ejtette Lidiát.
A későbbi diktátor így beköltözött a család szerény, kétszobás házába, a lány testvérei pedig borzasztóan dühösek voltak rá, még egy asztalhoz sem voltak hajlandóak ülni vele. Akkor fogadták csak el, amikor megígérte: ha Lidia nagykorú lesz, feleségül veszi őt. 1914 decemberében megszületett lányuk, aki azonban hamarosan el is hunyt. Sztálin és Lidia a következő két évet együtt töltötték, a bűnöző előéletű férfi megtanult halászni, vadászni, és egyre jobb kapcsolatot alakított ki Kurejka lakóival. Állítólag imádott velük mulatni, táncolni és énekelni. Agressziója azonban itt is gyakran megnyilvánult, volt például, hogy egy rendőrre támadt rá, amikor az ellenőrizni akarta őt és Lidiát.
1916-ban Lidia újra várandós lett, Sztálin pedig ezen év nyarán nyomtalanul eltűnt, és otthagyta terhes menyasszonyát úgy, hogy el sem köszönt tőle. A helyiek szerint egyértelműen az érkező gyermek volt az oka annak, hogy elhagyta a lányt. Később egyébként egy 16 éves tinédzserrel is viszonyt folytatott. 1917 áprilisában Lidia egy egészséges fiúgyermeknek adott életet, akit Alexandernek nevezett el. A bolsevik pedofil tudott fia születéséről, de sosem kereste meg őt, soha nem vette fel vele a kapcsolatot.
Lidia hozzáment egy helyi halászhoz, fodrászként dolgozott, és további nyolc gyermek édesanyja lett. Alexander csak hosszú évekkel később tudta meg az igazat apjáról. Sztálinnak így a mai napig élnek törvénytelen leszármazottai, 2016-ban egyik unokája, Jurij Davydov DNS-teszttel bizonyította a rokoni kapcsolatukat. A tömeggyilkos diktátornak egyébként élete során több törvénytelen gyermeke is született. Joszif Dzsugasvili még forradalmárként ismerkedett meg Katoval, aki teljesen elvarázsolta őt. Pár év múlva meg is kérte a kezét, azonban 16 hónapig tartó házasságuk egyáltalán nem volt felhőtlen: a férfi elhanyagolta a nőt, aki sokat szenvedett a kapcsolatuk során.
A család felszámolásáért, az abortuszért és az LMBTQP jogok kiterjesztéséért harcoltak a bolsevikok
Az 1917-es bolsevik forradalom egyben szexuális forradalom is volt. Az bolsevik hatalomátvételt követően gyökeres változások következtek be az élet minden területén, beleértve a szexualitást is. A kommunisták ugyanis eltöröltek minden olyan törvényt, amely kriminalizálta az abortuszt és a homoszexualitást, sőt a bolsevik vezetés legalizálta a válást és kiterjesztette a transzneműek jogait is. Már maga Marx és Engels Kommunista Kiáltványa is felszólított a család, mint az osztálytársadalom termékének eltörlésére. A bolsevikok is tette lépéseket ebbe az irányba az 1920-as években, lehetővé téve a házasságon kívüli élettársi kapcsolatokat és eltörölték az öröklési törvényeket. Ennek adott hangot Alekszandra Mihajlovna Kollontaj bolsevik feminista ideológus:
“A család immár nem szükségszerű: nincs rá szüksége sem az államnak, mivel elvonja a nőket a társadalmilag hasznos munkától, sem a családtagoknak, mivel a gyereknevelés funkcióját az állam veszi át.”
Amíg Lenin regnálása idején homoszexuálisok és transzneműek is magas állami és pártfunkciót tölthettek be, addig Sztálin a homoszexualitást büntethetővé tette.
Egy marxista a homoszexualitás mellett
A Skóciában született Harry Whyte egy munkásosztálybeli meleg férfi volt, aki 1931-ben csatlakozott a Communist Party of Great Britain nevű kommunista szervezethez. Whyte marxista nézőpontból írt a melegek jogainak védelméről, a homoszexualitás elfogadottá tételét pedig az egyetemes emancipációért folytatott küzdelem részének tekintette. Álláspontja az volt, hogy a hagyományos családmodellt, az abortusz tilalmát és a szexuális aberrációk korlátozását a kapitalizmussal együtt kell felszámolni. Mindezek mellett Whyte élesen támadta az “osztályellenségnek” nevezett homoszexuálisokat, akik vele ellentétben nem munkáscsaládban születtek. Whyteot annyira foglalkoztatta a homoszexualitás és a marxizmus viszonya, hogy 1934-ben még Sztálinnak is levelet írt, hogy választ kapjon arra a kérdésére, hogy lehet-e egy homoszexuális méltó a kommunista párt tagságára. Levele válasz nélkül maradt, Whyte pedig kiábrándultan hagyta el a Szovjetuniót, ahol újságíróként tevékenykedett, majd 1935-ben még a Kommunista Pártból is kizárták. Szélsőbaloldali elköteleződése azonban megmaradt.
A baloldal mindig is az aberráció legalizálását követelte
1977-ben a kommunista eszméket valló homoszexuális történész-filozófus, Michel Foucault a Francia Kommunista Párttal együttműködő ateista filozófussal, Jean-Paul Sartreval, Jacques Derridával, Hélène Cixous és Simone de Beauvoir feminista írókkal, valamint Françoise d’Eaubonneval a Front homosexuel d’action révolutionnaire nevű homoszexuális forradalmi szövetség társalapítójával és az ökofeminizmus megteremtőjével együtt aláírt egy a francia parlamentnek címzett nyílt levelet, amelyben a felnőttek és a tizenöt év alattiak között létrejövő szexuális kapcsolatok dekriminalizálását követelte. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy törvényessé kívánták tenni a gyermekekkel folytatott szexuális kapcsolatot.
Foucault 1963-tól 1984-ig bekövetkezett haláláig nyílt homoszexuális kapcsolatban élt Daniel Defert szociológussal. Ötvenhét évesen az AIDS vitte el. A biszexualitását nyíltan vállaló Simone de Beauvoir pedig számos kiskorú lánnyal folytatott szexuális viszonyt. Alekszandra Mihajlovna Kollontaj után ő is hangot adott a feminizmus családellenes programjának:
“Míg le nem romboljuk a családot a család mítoszával együtt, a nők elnyomatása fennmarad. (…) El kellene tiltani, hogy a nőnek egyedüli hivatása, szakmája lehessen a házasság.”
(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)