Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
A mellékelt térkép egy lehetséges jövőképet mutat be a jelenlegi felmelegedési trendek és fenológiai modellek alapján. A pirossal jelölt térségek azok a régiók, ahol a kukorica termesztése már 2040–2050 körül súlyosan veszélybe kerülhet. Jól látható, hogy elsősorban Délkelet-Magyarország érintett: a Dél-Alföld, Békés, Csongrád-Csanád, valamint a Tiszántúl jelentős része szerepel a legkorábbi „kiszorulási zónában”.
Ennek oka nem az, hogy teljesen megszűnne a csapadék, hanem az, hogy a nyári hőség és a párolgás olyan mértékűvé válhat, hogy a kukorica kritikus fejlődési szakaszaiban már nem jut elegendő vízhez. A növény különösen érzékeny a virágzáskori hőstresszre: ha ekkor tartósan 35 °C feletti hőmérséklet jelentkezik, a termékenyülés drasztikusan romolhat. Magyarul: lehet magas és zöld az állomány, mégis alig fejlődik rajta cső.
A térkép alapján az ország középső részein – például a Duna–Tisza közén – valamivel később, inkább 2050–2070 között válhat kritikussá a helyzet. Ezek a területek ma is az aszály egyik legérzékenyebb térségei. Az elmúlt években sok gazda már itt is tapasztalta, hogy a termésbiztonság sokkal kiszámíthatatlanabb lett.
Nyugat-Magyarország és az északi hegyvidéki térségek ugyanakkor kedvezőbb képet mutatnak. A Dunántúl nyugati részein, illetve az Északi-középhegység környezetében a kukorica termesztése a század végéig is fennmaradhat, főleg ott, ahol a domborzat, a talajok és a magasabb csapadék kedvezőbb mikroklímát biztosítanak. A kék és zöld színek lényegében azt jelzik, hogy ezek a térségek tovább maradhatnak alkalmasak a növény számára.
Fontos azonban hangsúlyozni: a térkép nem azt mutatja, hogy egyik évről a másikra eltűnik a kukorica Magyarországról. Inkább azt, hogy a jelenlegi termesztési rendszer válhat gazdaságtalanná. A mezőgazdaság ugyanis képes alkalmazkodni – csak nem korlátlanul.
Már most zajlik az átállás. Egyre több gazdaság használ szárazságtűrőbb hibrideket, fejlődik a precíziós öntözés, a talajkímélő művelés és a vízmegtartó gazdálkodás. Sok helyen korábbra hozzák a vetést, hogy a növény legérzékenyebb időszaka ne a júliusi hőhullámokra essen.
De az is egyre valószínűbb, hogy bizonyos térségekben a kukorica helyét más növények veszik át.
Az egyik legnagyobb nyertes lehet a cirok, amely sokkal jobban viseli a száraz és forró körülményeket. Nem véletlen, hogy a mediterrán és félszáraz területeken régóta fontos takarmánynövény. Magyarországon is egyre több gazda kezd vele kísérletezni, bár piaca még nincs neki, amely komoly kihívás a jövőt illetően.
Növekedhet a szója szerepe is, különösen ott, ahol még biztosítható a megfelelő vízellátás. Emellett bizonyos szárazságtűrő kalászosok, például az őszi árpa vagy a durum búza is felértékelődhetnek. Egyes szakértők szerint a jövő magyar mezőgazdasága sokkal diverzifikáltabb lehet, mint a jelenlegi, kukoricára és búzára erősen épülő rendszer.
A napraforgó például már ma is az egyik legjobban alkalmazkodó nagy kultúrnövényünk, bár extrém aszály esetén ez sem sérthetetlen. Emellett előtérbe kerülhetnek új, ma még kevésbé elterjedt növények is: például a köles, a csicseriborsó vagy bizonyos fehérjenövények.
Sokan attól tartanak, hogy a kukorica visszaszorulása a magyar mezőgazdaság összeomlását jelenti majd. Ez azonban korántsem törvényszerű.
A mezőgazdaság története során folyamatosan alkalmazkodott a változó környezeti feltételekhez. Magyarország agráriuma az elmúlt évszázadokban többször is jelentős átalakuláson ment keresztül: új növénykultúrák kerültek előtérbe, korszerűbb technológiák jelentek meg, és a termelési szerkezet is folyamatosan változott, az alternatív gazdálkodás is ezek közé az alkalmazkodási irányok közé tartozik. A klímaváltozás ebben a folyamatban ismét egy fordulópontot jelenthet.
A siker kulcsa valószínűleg nem egyetlen növény megmentése lesz, hanem a teljes rendszer alkalmazkodása. A vízvisszatartás, az öntözési infrastruktúra fejlesztése, a talajok regenerációja, az agroökológiai módszerek és a precíziós technológiák döntő szerepet játszhatnak.
Sőt, paradox módon bizonyos új lehetőségek is megjelenhetnek. Egyes mediterrán kultúrák termesztése kedvezőbbé válhat, hosszabbodhat a tenyészidőszak, és új mezőgazdasági modellek alakulhatnak ki. A kérdés inkább az, hogy az átállás mennyire lesz gyors, költséges és társadalmilag kezelhető.
A kukorica története tehát valójában nem egyetlen növényről szól. Hanem arról, hogyan reagál Magyarország egy gyorsan változó éghajlatra.
A jövő mezőgazdasága valószínűleg más lesz, mint amit ma ismerünk. Kevesebb kukoricával, több alkalmazkodással, új növényekkel, sokkal tudatosabb vízgazdálkodással és az alternatív gazdálkodás előtérbe kerülésével számolhatunk. Bár a kihívás óriási, ez nem feltétlenül jelenti a magyar mezőgazdaság végét, inkább egy korszakváltás kezdetét.
A nyári hőség hatása a magyar mezőgazdaságra és a GDP-re nézve
Már a mezőgazdasági idénymunkákon is filippínó vendégmunkások dolgoznak
(Klímapolitikai Intézet nyomán Szent Korona Rádió)
