Ötödik napja tart az Irán (és az iszlám világ) elleni háború. Kezdeti sokk volt, hogy gyakorlatilag lefejezték az egész államukat, megölve a vallási, spirituális vezetőjüket is a teljes vezérkarral. Ezt nemcsak a precíz hírszerzéssel és tervezéssel tudták elérni, hanem megtévesztéssel is, hiszen előrelépéseket színleltek a tárgyalásokon, ezért a perzsák sem gondolták, hogy lecsapnak rájuk. Most az eredményeket vesszük számba, amit az irániak elértek, ugyanis a fősodrú médiában kizárólag az USA sikerpropagandáját lehet olvasni, az Irán okozta károkozást elhallgatják.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük
az irán elleni offenzíva és a válaszcsapások híreivel
Túlélés
Egyik legnagyobb eredménye az iráni államnak, hogy hiába fejezték le, úgy tűnik, hogy nem omlott össze, sőt, egyes források szerint meg is választották a meggyilkolt Hámenei utódját, az egyik fiát, Mojtaba Hameneit. Ezzel az Iráni Forradalmi Gárda közelsége is megmaradt az államhoz, sőt, még erősödött is. Mindenesetre maga a döntéshozás megléte is bizonyítja, hogy semmiféle alkotmányos vagy egyéb válság nincs az országban.
Abszurd, de ezt a gyors és zökkenőmentes hatalmi átadást pont az amerikai és izraeli, 2024-es csapások idézték elő: akkori likvidálások során megölték azokat is, akik potenciális kihívói lettek volna a Hámenei családnak, illetve mérsékeltebb vonalhoz tartoztak. Irán túlélőképességének növekedését mutatja, hogy hiába bombázták le Kom városában azt az épületet, ahol állítólag a vallási vezetők 88 fős tanácsa megválasztotta az új ajatollahot, a perzsák már nem tartózkodtak ott.
A címben szereplő Hezbollahot pedig már mindenki temette, és valóban meg is roppant a politikai ereje és befolyása Libanonon belül, de ahogy sejteni lehetett: a szárazföldi, katonai erejének potenciálja fennmaradt, hiszen akkor is csak néhány kilométerre tudtak benyomulni a területükre. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy második napja tartó, Dél-Libanon megszállását kihirdető offenzívából kisebb határátlépések történtek csak (lásd a térképeket), de a szabadságharcos szervezet szerint öt Merkavát már kilőttek, és a zsidók által megszállt területeken is tűz alá vették az izraeli egységeket, például Metullában. Ez is azt támasztja alá, hogy pusztán légicsapásokkal nem lehet semmiféle hatalmat megdönteni.
Iráni hadviselése
Irán rakétaerői és drónképessége az Iráni Forradalmi Gárda kezében összpontosul, amit szintén lefejeztek már az elmúlt évtizedben többször is, illetve az elmúlt öt napban is több parancsnokukat is megölték. Ennek ellenére Irán folyamatosan tud rakétákat és drónokat indítani a térség amerikai támaszpontjaira, radarállomásokra és természetesen a sátáni Izraelre. Talán a drónok még sikeresebbnek bizonyulnak. De vannak felvételek a diszfunkcionális Vaskupoláról, több elfogó rakétával sem tudnak elfogni minden célt:
És a Patriotról is – Itt 3 elfogó rakéta sem volt elég az iráni rakéta semlegesítéséhez. Rakétatípusától függően csak itt 16-24 millió dollár semmibe való ellövését láthatjuk:
A történésekből az látszik, hogy a perzsák felkészültek arra, hogy a központi irányítás megszűnik, és az egységeknek maguktól kell működniük. A hegyvidéken felépülő, titkos “rakétavárosok” és a szétszórt egységek önállóan is tudnak tevékenykedni. Ezen kisebb, néhány indítóállomással rendelkező, szerteágazó hálózatot képező, sejtszerű szerveződésnek a felszámolása igencsak fejtörést okozhat a cionista erőknek.
Irán legnagyobb gyengesége: a kémelhárítás
Korábban már a Szent Korona Rádió is beszámolt róla, miszerint a Moszad elhárításáért felelős kémelhárító főnök is a Moszadnak kémkedett, de most egy újabb bizarr eset látott napvilágot. Miután már egyszer gyanúba keveredett Iszmáil Kaáni, az IRGC elit alakulatának parancsnoka, most ismét letartóztatták. Egy sor vezető halála száradhat a lelkén. Bővebben itt írt róla az SZKR, amiből kiderül az is, hogy Iránnak valóban van egy potens szövetségese: Kína. Ugyanis a kínai hírszerzés jelezte a perzsáknak az esetet, ahogy egyébként vélhetően a kínai műholdas rendszer miatt működőképes még az iráni célmeghatározás. Valószínűleg célkoordinátákat is kapnak a kínaiaktól.
Konkrét veszteségek
Irán veszteségei viszonylagosan ismertek. Megsemmisített parancsokságok és központi épületek, likvidált vezetők. A nagyobb hadihajóikat is kilőtték már, ahogy nyilvánvaló, hogy a rakétaerőket is érte nagy arányú veszteség. Hiába ül körülbelül 3000 rakétán Irán, ha azok többségét a földön megsemmisítik, vagy ráomlasztják a barlangok bejáratát.
Viszont amerikai oldalról is úgy tűnik, hogy vannak veszteségek. Az Iráni Forradalmi Gárda rögtön 200 közeli jenki halottról beszélt, ami biztosan túlzás, de a hivatalosan elismert 6-10 főnyi katonai veszteség is túlzottan alacsony. De az biztos, hogy ezt a háborút nem a halottak száma fogja eldönteni, ezt a fázist biztosan nem.
Irán sikerrel okozott káoszt az Öböl-menti országokban lévő amerikai érdekeltségek megtámadásával. A térség szinte összes amerikai nagykövetségét érte kisebb-nagyobb csapás, a rijádi egész látványosan égett le (lásd borítóképünkön is).
Napi szinten éri támadás az iraki-kurdisztáni erbili katonai támaszpontot, amit azért érdemes kiemelni, mert azt is az iráni központi vezetéstől függetlenül működő, “iraki ellenállás” támadja folyamatosan drónokkal és amivel csak éri, sőt, a környék hoteljeibe menekítettek sincsenek biztonságban, mert ezen épületeket is lövik.
Legnagyobb veszteséget mégis a hipermodern radarrendszerben szenvedte el a cionista koalíció: A katari mélységi radarrendszer (AN/FPS-132 UEWR) kiütése talán a legfájdalmasabb, de a TAN-TPY-2 radarból is rögtön 4-et veszítettek az amcsik a térségben. Ezek a radarok elengedhetetlenek a ballisztikus rakéták jelzésére és lelövéséhez, ugyanis a THAAD rendszer (Terminal High Altitude Area Defense) szemeinek tekinthetőek. A katari radarállomás és a négy THAAD radar önmagában 1,5-2 milliárd (!) dolláros veszteséget jelent, illetve az anyagi veszteségen túl azt is szolgálja, hogy az újabb drón- és rakétaindítások észlelése még nehezebbé válik. (Frissítés: azóta újabb megsemmisített radaregységekről jöttek információk.)
Érdekes, de az iráni légvédelmet nem nagyon látjuk, de mára már 25 izraeli Hermes csapásmérő drón lelövését jelentette be Irán, amiből igen sok dokumentálva is lett (itt, itt és itt). MQ-9 Reaper amerikai drónból is dokumentáltan leszedtek párat, állítólag négyet is (érdekes, de ebből a jemeniek sokat lelőttek). Három F-15-ös vadászbombázót állítólag a kuvaiti légvédelem véletlenül lőtte le, más források szerint iráni hackerek avatkoztak be. Mind a két verzió hihetetlenül hangzik… Az irániak tegnap egy újabb F-15-ös lelövését jelentették be, ezzel négyre nőtt ezen vadászbombázók vesztesége.
Csak haditechnikai eszközben tehát 2,2 milliárdnál jár az amerikai veszteségi ráta, és ezek csak a tényleges eszközök, gazdasági hatások és egyéb költségek nélkül!
A Hormuzi-szoros lezárásának gazdasági hatását nem kell magyarázni. A biztosítók nincsenek meggyőzve arról, hogy az USA meg tudja védeni az áthaladó hajókat, ezért a biztosítási költségek olyan irreálisan nagyra nőttek, hogy jobban megéri kerülni. Ez a helyzet gyakorlatilag csak napokig fenntartható, aztán a világgazdaságot teljesen átrendezi, nemcsak megemeli egy kicsit az olaj árakat.
Ki húzza tovább?
És itt jön be az időtényező. Ha Irán még 2-3 hétig ki tudja húzni ezt a fajta nyomásgyakorlást, amivel lövi a térség amerikai érdekeltségeit, zárva tartja a légtereket és a szorost is, akkor tárgyalóasztalhoz kényszerítheti az amerikaiakat. Amennyiben előbb fogyna ki a rakétákból és drónokból, mint a térség légvédelmi rakétaeszközei, akkor elveszti a háborút. Sőt, az USA-nak a Tomahawk és egyéb precíziós rakétáiból sincs végtelen mennyiség. Ez a helyzet átalakult egyfajta “ki húzza tovább” háborúvá.
Az biztos, hogy Donald Trump látszólagos magabiztos nyilatkozatai hátterében idegesség áll. A folyamatos fenyegetőzés és a szövetségeseivel való bánásmód nem éppen egy abszolút nyertes pozíciót mutatnak. Spanyolországgal azért izmozik, mert nem engedi az ország használni a bázisait. Nagy-Britannia csak a védekezést segíti, ezért kritizálja őket.
Douglas MacGregor, nyugalmazott amerikai ezredes is a jenkik számára aggasztó nyilatkozatot tett: “Azt hiszem, tévesen számítottunk arra, hogy Irán 48-72 órán belül összeomlik… Mostanra kifogytunk a rakétákból olyan helyeken, mint az Egyesült Arab Emírségek és Katar…”
Az izraeliek sok légvédelmi rakétát indítottak el, és nem hiszem, hogy ez így örökké folytatódhat – mondta.
Izrael elutasítottsága az USA-ban
Tucker Carlson helyesen állapítja meg, hogy ez a támadás „abszolút undorító és gonosz” volt. Figyelemreméltó, de a Gallup felmérése szerint soha nem volt ilyen alacsony Izrael elutasítottsága az USA-ban: 41%-uk egyértelműen palesztinokkal szimpatizál, míg Izraellel csak 36%-uk. Visszatekintve látható a grafikonon, hogy Izrael elfogadottság 60-65%-os értékeket is mutatott, míg a palesztinokkal való szimpátia a semmiből kapaszkodott fel.
Menekülő szövetségesek
Egyes országok már most menekülnének a konfliktusból. Omán (Oroszországgal együtt) az Irán elleni támadásra szólított fel, de az Egyesület Arab Emírségek és Katar is a háttérben egyre intenzívebb és kétségbeesettebb tárgyalásokat folytat, hogy mielőbb adjanak nekik légvédelmi rakétákat és drónelhárító eszközöket, sőt egyes diplomáciai források szerint a szövetségeseik segítségével rá akarják venni Donald Trumpot az Irán elleni amerikai katonai műveletek mielőbbi lezárására.
Hiába pedig Donald Trump sikerpropagandája, sorra zárják be a nagykövetségeiket a térségben, miután azokat találatok érik. Persze lenyilatkozzák, hogy semmilyen kárt nem okoztak az iráni csapások, másnap jönnek a hírek, hogy ideiglenesen bezárták a komplexumot. Az amerikai állampolgárokat pedig gyors távozásra szólították fel a térségből…
(Ostenburg – Szent Korona Rádió)
Dugin: “A jelenlegi események nagyon emlékeztetnek a végidőkre”
Válaszcsapás: Iránt, a világ egyik utolsó tradicionális bástyáját ostromolják