Már a héten második alkalommal jelenik meg az amerikai sajtóban olyan, május eleji hírszerzési értékelésekre hivatkozó beszámoló, amely szembemegy a washingtoni vezetés hivatalos állításaival. Ezek szerint Irán mobil rakétaindító rendszereinek jelentős része nem semmisült meg, és Teherán továbbra is rendelkezik a háború előtti rakétakészletének körülbelül 70 százalékával. Hasonló megállapításokról először a The Washington Post írt, most pedig a The New York Times is megerősítette ezeket az információkat.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Az amerikai hírszerzés mást lát, mint amit Washington kommunikál
A The New York Times szerint Teherán újra hozzáférést szerzett földalatti rakétabázisainak jelentős részéhez. A lap amerikai hírszerzési értékelésekre hivatkozik, amelyek alapján Irán a Hormuzi-szoros térségében található 33 rakétaállásból már 30-at ismét használhat.
Hasonló információkról már a múlt héten beszámolt a The Washington Post is, amely egy amerikai hírszerzési jelentésre hivatkozva arról írt, hogy az iráni rakétakapacitások nagy része továbbra is érintetlen maradt.
A New York Times szerint több magas rangú amerikai tisztviselőt különösen aggasztanak ezek az adatok, mivel azok arra utalnak, hogy Irán jóval gyorsabban állíthatta helyre katonai infrastruktúráját, mint azt korábban feltételezték.
Mindez éles ellentmondásban áll Washington hivatalos kommunikációjával, amely szerint Irán súlyos katonai vereséget szenvedett az Izrael és az Egyesült Államok által indított háború során.
Iráni Forradalmi Gárda
Bár a támadások után időnként látható volt némi bizonytalanság az iráni reakciókban, a rendszer összességében nem omlott össze. Előfordult például, hogy egy politikai vezető bocsánatot kért az Öböl menti államoktól a támadások miatt, miközben a Forradalmi Gárda tovább folytatta a műveleteket.
A hadsereg működése azonban nem bénult meg: a megölt vagy megsebesült vezetők helyét gyorsan átvették mások, a helyi parancsnokok pedig sok esetben központi utasítás nélkül is végrehajtották a szükséges lépéseket.
Mindez azért volt lehetséges, mert Irán nemcsak arról gondoskodott előre, hogy egy támadás esetén legyen, aki átvegye a vezetést, hanem arról is, hogy elegendő fegyver és rakéta álljon rendelkezésre a válaszcsapások végrehajtásához.
A rakéták és drónok a föld alá kerültek
Irán nemcsak nukleáris létesítményeit, hanem rakéta- és dróngyártó üzemeit, valamint fegyverraktárait is erősen védett föld alatti bunkerrendszerekbe telepítette. Ezekről már korábban is, illetve a háború kitörése óta is több felvétel jelent meg.
Bár ezek a videók erősen propagandisztikus jellegűek, sok elemző szerint hiteles képet adnak az iráni katonai infrastruktúra méretéről és felkészültségéről.
A felvételeken nagy számban láthatók föld alatt tárolt vagy gyártás alatt álló fegyverek: nagy hatótávolságú rakéták, drónok, valamint olyan tengeri drónhajók és motorcsónakok is, amelyeket a Hormuzi-szoros ellenőrzésére vagy lezárására terveztek.
A bunkerrobbantó bomba sem csodafegyver
De hogyan lehetséges, hogy ezek a föld alatti létesítmények nagyrészt épen maradtak? A helyzet az, hogy a hírhedt GBU-57-es „bunkerrobbantó” szuperbomba képességei korlátozottak, és nem is minden esetben kiszámíthatók.
A fegyvert ugyan alaposan tesztelték a fejlesztés során, de ezek a próbák jellemzően ellenőrzött, mesterséges körülmények között zajlottak. A nyilvánosan ismert adatok szerint a GBU-57-es körülbelül 60 méter földet vagy nagyjából 18 méter vasbetont képes áttörni. Ez önmagában is komoly teljesítmény, de Irán esetében ennél jóval nagyobb mélységek és erősebb védelmek is előfordulhatnak.
GBU-57
Természetesen nem ismerjük az összes iráni bunker pontos védettségi szintjét, de a fordói urándúsítóról már elég részletes adatok állnak rendelkezésre. A létesítmény nagyjából 80–90 méter szikla alatt helyezkedik el, ráadásul a fedőréteg nagy része nagy sűrűségű gránit, amelynek nyomószilárdsága többszöröse lehet annak az anyagnak, amelyen a GBU-57-es hatékonyságát tesztelték.
Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a természetes kőzet és talaj szerkezete messze nem olyan homogén, mint egy előre kialakított, mesterséges tesztkörnyezet. A sziklákban repedések, törésvonalak, keményebb és puhább rétegek váltakoznak, amelyek mind befolyásolhatják a bomba behatolási útját és hatékonyságát.
https://szentkoronaradio.com/blog/2026/05/13/rengeteg-penzbe-kerul-a-jenkiknek-az-usa-iran-haboru/
https://szentkoronaradio.com/blog/2026/04/18/iran-visszavette-a-hormuzi-szoros-ellenorzeset/
https://szentkoronaradio.com/blog/2026/04/28/idojaras-mint-fegyver-iran-ellen-szisztematikusan-idojaras-hadviselest-folytatnak/
(Új Világ(t)rend nyomán Szent Korona Rádió)
