A Gripen rendelkezésre áll, a vezérkar tervezi a második század technikájának a beszerzése is – mondta Orosz Zoltán altábornagy Honvéd Vezérkar főnök helyettes.
Kezdetnek letudhatjuk a dolgot annyival, hogy tervezni sok mindent lehet.
Ha viszont véletlenül komolyan gondolnák, hovatovább meg is lépnék ezt a komoly döntést, felmerül a kérdés, hogy vajon miért? Apropót adhatott, hogy Svédországban jön az új altípus, az E, a régebbi C/D változatok egy része pedig nyugdíjba vonul viszonylag fiatalon, rá lehet mozdulni a lepattanóra.
Esetleg valaki rájött, hogy itt is lehet komoly pénzeket zsebre tenni? Ne adj’ Isten végre felül is feltűnt, hogy a Magyar Honvédség helyzete már nem csak letolt gatyás ellenség várás? Tudniillik a gatya már régen le van tolva, az elmúlt jó másfél évtizedben aztán
ez egész társaságot sikerült kollektíven beterelni egy kétes hírű fürdőző gőzkabinjába.
Félreértés ne essék, nem kívánok kákán csomót keresni, de ez jelen körülmények között sokadlagos teendő.
Miért? Nincs sok gép, való igaz, de a szomszédság körében, vadkacsa vadászatot rendeznénk leszámítva Románia tucatnyi Fighting Falconját.
Tény, lehetne költeni a légierőre is, de nem úgy tűnik, hogy érzékelnék a dolgok fontosságát.
A jelenlegi flotta sincs rendesen kihasználva. Szűk keresztmetszet, hogy kevés a műszaki, kerozinra sem mindig akaródzik költeni, ezért nincs elég repülés. Egy pilóta jó, ha 100 órát repül évente. Ennek illene a dupláját, hogy azt mondhassuk, tényleg felkészültek.
Fegyvereket kéne venni, mert borzasztó kellemetlen, ha előbb fogy el, mint a repülőgép. Éles közelharc rakétát (AIM-9) egy ideje nem látni a gépeken, helyette a jóval drágább közepes hatótávolságút (AIM-120). Valószínűleg lejárhatott valamilyen élettartam és nem hosszabbította meg magát. Egyébként a nálunk rendszerben lévő AIM-9L sem épp a legújabb modell, egy pár tucat el kéne valami frissebből. Európait talán (METEOR + IRIS-T), hogy ne csak egy lábon álljunk, amely láb ráadásul igen szeszélyes. Dél-Afrika is szóba jöhet, ott pár Gripen is van fölöslegesen. 2-3 lekonzervált gép azért beleférne plusz még egy árának megfelelő rakétafegyverzet.
Csapásmérő és felderítő vonalon is bőven volna mit javítani. Évek óta tökölnek pár tucatnyi légi bomba rendszeresítésén, de valahogy még mindig nem jött össze. A felderítési lehetőségek jelzés értékűek. Széttelepítésre nincs lehetőség, a baltikumi missziót is úgy sikerült megoldani, hogy bizonyos felszereléseket ide-oda ingáztattak.
Új radar, miegymás is időszerű volna, ára egy új gép árának töredéke.
Magyar Gripen, azaz JAS-39C EBS HU
Még mindig a levegőnél maradva, az egy szem üzemképes AN-26-osunk, a 406-os üzemideje év végén végleg lejár. Annyira lejár, hogy még Ukrajnában sem hajlandóak erre többet ráírni, jó pénzért sem. Az elmúlt hét évben nem sikerült felhívni példának okáért az Airbust vagy az Aleniát, hogy „Bongiorno, én ich bin magyar honvédelmi miniszter, szeretnénk venni 4-6 C-295/C-27J tachtikai szállítót ilyen és ilyen felszereltséggel, képzéssel, 15 év támogatással. Évente egyet vennénk át, átvételkor fizetnénk, how much?” megsúgom, nem egy nagy összeg, a gyártók kifejezetten szeretik, ha jó sokáig szóló szerződés van pótalkatrészre is… Egyébként pedig akár bérfuvarozni is lehet velük.
A helikopterekkel nyomják a hagyományőrzést, gyakorlatilag azon a színvonalon vannak, ahogy kivontatták a gyárból még a hidegháborúban.
Az utolsó mohikán
Szárazföldön még rosszabbul állunk. Olyan mértékben hiányoznak komplett fegyvernemek, harckocsik, gyalogsági harcjárművek, tüzérség teljes hiánya, páncéltörő képesség jelképes, kézi légvédelmi eszközök nincsenek, a KUB-ok lassan lebomlanak, a Mistral meg hááát… sorolhatnám, hogy gyakorlatilag nem is fegyvernemek, hanem az egész nyavalyás szárazföldi haderőnem hiányzik!
A képen csak a lőteret nem kéne azonnal lecserélni.
Orosz Zoltán elmondta továbbá, hogy további négy darab Zlin beszerzését tervezik. Ez még mondjuk rendben is van, a Honvédség maga válogatja meg, hogy kiből akar pilótát és kiből nem, de igazából olyan sok pilótára sincs szükség, még akár magániskoláknak is ki lehetne adni és megspóroltuk a típus rendszerben tartását. A négy Zlinből kettő lett kiképző, a 242-esek, a 143-asok felderítőnek készültek, de elég valószínű, hogy csak békeidőben használhatóak. Az úgy viszont elég sovány. Legalább fenntartás nem tétel, hacsak nem arra vannak, hogy pizsamások lerepüljék a kötelező óraszámot a repülős pótlékért. Utóbbiakról viszont még egy fénykép sincs.
Van egy másik pletyka, hogy a második század kiképző-könnyű csapásmérő lenne, leginkább L-159-es. A csapás meg is lenne, inná a pénzt és az embert egy másik típus, ami a fronton agyaggalamb szerepet töltene be, kiképzőként meg kihasználatlanul állna. Évi egy-két növendékért a liter tejért tehenet tipikus esete.
Személyesen is rajongok a katonai repülésért, de nagyságrendekkel nagyobb szükség volna arra, hogy végre egy korszerűen felszerelt és megfelelően kiképzett gépesített lövészdandárt állítsanak elő.
Az új Gripen század megvéve körülbelül másfél milliárdba kerülne, csak USD-ben. 400-450 milliárd forint, ebből nagyjából meg is lenne zoknitól harckocsiig.
Vanek úr
Kapcsolódó cikkek:
