Az Akadémia Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után, több mint négy évszázadig maradt fenn. Tevékenysége a világ első intézményesített tehetséggondozó programjának tekinthető. Egyszerre szolgált katonai, tudományos célokat. Az ott végzettektől elvárták, hogy a kormányzati szolgálatnak szenteljék magukat, és mentesek legyenek az alacsonyabb társadalmi csoportokhoz fűződő kapcsolatoktól.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Az Enderun volt a 15. század közepe óta az Oszmán Birodalom legjelentősebb hivatalos oktatási intézménye. A hivatalos oszmán ideológiát és mentalitást oktatták és fejlesztették, fontos helyet foglalt el a közigazgatási és politikai célok meghatározásában, az állam főbb intézményeinek működésében. Bár vitatott, hogy az Enderun, II. Murád (1404–1451) vagy II. Fatih Mehmed (1432–1481) uralkodása alatt nyílt meg, elmondható, hogy II. Murád uralkodása alatt az Edirne-palotában létesült, de igazi szervezeti jellegét Fatih Mehmed szultán uralkodása alatt nyerte el.
Az intézmény létrehozásának fő célja az volt, hogy a katonai alapokon nyugvó Oszmán Birodalom tehetséges parancsnokait képezzék ki, és erős adminisztratív személyzetet biztosítsanak ország folyamatosan növekvő, eltérő vallású, nyelvű és kultúrájú tömegeinek irányításához.
Mivel az állam heterogén társadalmi szerkezettel rendelkezett, egy ilyen oktatási intézmény alapelveként a kultúrát és a fegyelmet vették alapul, nem pedig a faji vagy vérségi kötelékeket, és a leendő tisztviselőket is ennek megfelelően képezték ki.
Egészen a 19. századi Tanzimat időszakig alig volt különbség a polgári és katonai tisztviselők között. A tartományi főkormányzók (beylerbey – magyarosabban beglerbég), a kerületi kormányzók (sancakbey – magyarosabban szandzsákbég) és a központi vezírek mind katonai képesítéssel is rendelkező személyek voltak. A janicsárhadtest is adott magas rangú oszmán tisztségviselőket, és közülük néhányan, mint Köprülü Mehmed pasa (1575–1661) és Kemankeş Kara Musztafa pasa (1592–1644) kivételesen értékes államférfiakká válhattak.
Műveltségük azonban janicsár származásuk miatt inkább megkérdőjelezhető volt. Ezzel szemben valaki, aki az Enderunban tanult, alapos vallási és irodalmi ismeretekkel, valamint kiváló retorikai (szóban és írásban) készségekkel rendelkezett. Mindezt évekig tartó elkötelezett szolgálat során sajátították el. Az Enderunba belépő fiatalok többsége, jellemzően 15-16 évesek, olyan iskolákból érkeztek, mint az Edirne-palota, a Galatasaray, és a 16. század után az atmeydani-i Ibrahim pasa-palota.
Az ebben a három iskolában végzett szigorú képzés után a legígéretesebb fiatalokat kiválasztották, és a Nagypalotában lévő Enderun-ı Hümayunba küldték őket. Ezek a 15-16 év körüli fiatalok hosszú oktatási és szolgálati időszakba kezdtek és évente kaptak járandóságot. A kezdeti szolgálatot és előléptetést követően kerülhettek be a fő Enderun-kollégiumokba. Az Enderun oktatás egyik alapelve a fegyelem volt. A legkisebb hibát is megbüntették.
A főbb büntetés a vesszőzés, az alvásmegvonás és az étkezés megvonása volt.
Ez a fegyelem biztosította, hogy a fiatalok türelmesek, minden nehézséggel szemben ellenállóak, tisztelettudóak és szerények legyenek. A rizs és a hús volt az alapvető étel. Ugyan nem ehettek túl sokat, de feletteseik ügyeltek arra is, hogy ne maradjanak étel nélkül. Az a tény, hogy a fiatalok tudták, hogy képességeiknek megfelelően bármilyen pozíciót elérhetnek, biztosította az elvek követését és növelte a munka iránti elszántságukat.
A napi fizikai és szellemi elfoglaltságoktól kimerülten, korán lefeküdtek, és hajnal előtt felkeltek, a napot a közös reggeli imával kezdve. Néha maguk a szultánok is csatlakoztak az Enderun-tagokhoz a rituális imádkozásban. Az Enderun végzősei több éves tapasztalat és felhalmozott tudás után a Birodalom vezető pozícióiba kerültek.
Az Enderun Akadémia a 19. században kezdte elveszíteni jelentőségét, de már a 18. században hanyatlásnak indult. Az 1801-ben Isztambulban született híres történész az Atâullah Ahmed néven is ismert Atâ Bey Tayyar Efendi, szintén az Enderunban tanult. Egy időre otthagyta a közszolgálatot, majd Karahisar és Karasi kormányzója volt. Időközben ideiglenes feladatokat kapott olyan helyeken, mint Tripoli, Kréta és Libanon, hogy megoldjon néhány politikai kérdést e tartományokban. Az akkor még oszmán fennhatósághoz tartozó Medinában halt meg. Atâ Bey nem annyira állami szolgálataival, mint inkább ötkötetes Históriájával szerzett hírnevet, mely régi ritka források felhasználása mellett, értékes korrajz is egyben.
Maguk a felújított épületek és környezetük színesebbnek és kellemesebbnek tűnhetnek, de már nem ugyanazok, mint régen. Kétségtelen, hogy nemcsak az oszmán történelemben, hanem a világtörténelemben is az Enderun Akadémia a meritokrácia kiemelkedő példája, ahol az egyének a „kapcsolatok” helyett az egyéni rátermettség és kompetencia révén emelkednek fel.
Majdnem másfél évszázad elteltével az oszmánok és a cionisták ismét hadilábon állnak egymással
(Index nyomán Szent Korona Rádió)
