Miért és mennyire káros gyermekeinkre nézve a digitalizáció? Tudjuk-e előnyünkre fordítani vagy teljes elutasításban éljünk? Kinek a felelőssége az okos eszközökre való nevelés vagy ellennevelés az óvodás korú gyermekeknél? A HVIM-es, három gyermekes anyuka és óvodapedagógus szakanyagát változatlanul közöljük.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
“A témát egy magyar kutatás ismertetésével kezdem, amely alátámasztja, hogy a gyermekek digitális eszközöktől való függése egyértelmű autisztikus jeleket mutat. „Teljes generációk nőhetnek fel a nyelvi képességek csökkenésével, a beszédértés zavaraival küzdve.”
Ez a legszembetűnőbb és legegyértelműbb negatív jele, hatása a digitalizációnak: a beszédképesség csökkenése.
Dr. Gaskóné Nagy Erika digitális gyermekvédelmi szakértő és pedagógus egy előadásában arról beszélt, hogy a gyermekeknek fokozottabb védelemre van szükségük az online térben. Részben az életkori sajátosságaik miatt, mert a felnőttekétől eltérő élményfeldolgozási képességekkel rendelkeznek.
„Beleszületnek ebbe a technológiába, nagyon hamar aktív felhasználók lesznek. Ezért a szülők és a velük foglalkozó szakemberek által (óvodapedagógusok, tanítók) sürgős beavatkozásra és segítségnyújtásra van szükségük.”
– emeli ki a szakértő.
DigiMini – Óvodakutatás
2018 óta Magyarországon létezik egy úgynevezett „DigiMini” – Okosóvoda projekt, ami a nevével ellentétben nem a digitalizációra neveléssel foglalkozik, hanem csak az óvodák honlapjainak kezelését biztosítja. Több óvodakutatás is készült az utóbbi években ezen projekt keretein belül, amiket Dr. Gaskóné vezetett. Az óvodapedagógusok által beküldött megfigyelési naplókat elemezték, amelyek megmutatták a gyerekek digitalizációhoz való viszonyulását 3-6 éves kor között.
Az óvodás gyerekek körében zajló kutatás azt bizonyította, hogy a 3-6 éves korosztályúak 80-90 %-a (!) használ napi szinten valamilyen okos eszközt. Ennek a korosztálynak pedig 30-35%-a rendelkezik saját okos eszközzel.
Ez azt eredményezi, hogy annyira természetes nekik az internet jelenléte, hogy csak azt veszik észre, ha nincsen. Ez azt jelenti, hogy a gyermek saját maga dönti el, hogy használja vagy sem. Miközben ebben a korban olyan döntéseket kellene meghoznia a gyermeknek, hogy a piros pólót vagy a sárgát vegye fel reggel az óvodába; az építőkockán megosztozzon-e az oda ülő másik gyermekkel vagy sem; a séta alatt megfogja-e a mellé párba állított gyermek kezét vagy sem. Életkorukhoz megfelelően ekkora és ennyi felelősséggel és döntéshozással terhelhetnénk a gyermeket. Ha azt hisszük, hogy minden rendben van, mert a mese nézése alatt kacag, boldog a gyermek, nagyobbat nem is tévedhetnénk. Egy óvodás, akiben a jó és rossz közötti különbség még csak ekkor alakul ki, a fiú-lány közötti különbségre ekkor jön rá, nem képes eldönteni, hogy a képernyőből ráömlő információ-rengeteg jót tesz neki vagy sem. Nem képes kontrollálni, mit fogadjon be és mit nem. Egy ekkora gyermek MINDENRE reagál, ami őt érinti. Akár negatív az a behatás, akár pozitív, mindent megjegyez, és valahogyan lecsapódik benne. Az érzelmi intelligenciájuk kezdetleges, ezért az impulzívabb gyermekeknél a legtöbbször agresszió formájában mutatkozik meg, hogy egy adott témát, szituációt, jelenetet, bármit, ami érte őt, hogyan kezel.
Mit mondanak az óvodapedagógusok?
Ugyanebben a kutatásban a megkérdezett óvodapedagógusok mintegy fele ellenezte, hogy okos eszközt adjanak a szülők a gyerekeknek. Ez az arány rendkívül alacsony. Ha már maga a szakember (ebben az esetben az óvónő) is támogatja ezt, akkor nagyobb a baj, mint hittük. Márpedig ez a kutatás egyértelműen ezt bizonyítja. A pedagógusok 14%-a pozitívan reagált az óvodában megjelenő okos eszközökre! Van, akinek elképzelhetetlen lesz, amit most írok, de sajnos bizony vannak olyan óvodák Magyarországon, ahol nem csak, hogy van a csoportszobákban digitális képernyő vagy kijelző, de azt napi szinten használják is. Téves elgondolás az, hogy a gyermeket minél előbb neveljük bele a digitális világba, hogy aztán könnyebben tudjon azonosulni az iskolában ezzel. Nem, nincs erre szüksége egy óvodás korú gyermeknek! Minél később kerül képernyő elé, annál kevésbé lesz rá rossz hatással.
Szintén egyértelmű bizonyítékok és megfigyelések látszódnak egy képernyőt aktívan, naponta használó gyermek és egy képernyőt egyáltalán, vagy csak nagyon minimálisan használó gyermek között. Saját környezetemben van olyan család, ahol a fiú gyermekük óvodában megmutatkozott agressziójára azt a büntetést szabta ki az apuka, hogy hétvégén nem Xbox-ozhat. 6 évesen. Számos szülő fejében – valószínűleg az említett apuka is ide tartozik – meg sem fordul azon eshetőség, hogy pont a digitális eszközök használata eredményezi a viselkedési zavarokat, mint például az agressziót. Egy 6 éves, aki aktív felhasználója számítógépes játékoknak? Mondanom sem kell, hogy ez a gyermek jelenleg logopédushoz jár. Ahogyan fentebb említettem, a képernyőhasználat a beszédfejlődésre van a legnagyobb hatással.
Mit mond a logopédus?
Felkerestem Kónyi-Kiss Borbála logopédust, és megkérdeztem, ő hogyan látja ezt a helyzetet. A válasza kiábrándító volt.
- Először is jelezte felém, hogy nagyon sok olyan hirdetés van, amely azt reklámozza, hogy egyes applikációk mennyi mindent fejlesztenek, és milyen jót tesznek a gyermekek beszédfejlődésében. Ezen hirdetések által a szülők nagyon sok téves információval találkoznak, teljesen félre vannak informálva.
- A másik tény, hogy nagyon sok mese szinkronizálva van. Az angol artikuláció viszont egészen más, mint a magyar és bár fülre a magyart hallgatják, a szájmozgásban a képernyőn lévő angolt utánozzák a gyerekek, emiatt is sok a beszédhiba.
- Kónyi-Kiss szerint az elsődleges probléma a digitális mesékkel, hogy a szókincs nem bővül, ha csak a digitális mese van jelen a gyermek életében. A mondókák, felolvasott mesék szerepe nagyon fontos lenne a szókincs bővítése szempontjából, később a vers tanulást is elősegíti.
- A szülők nem beszélgetnek a gyermekeikkel. Rengeteg a még cumis gyermek. Tömegével vannak olyanok, akik délután, amikor hazaviszik a gyermeket, kilépve az óvoda kapuján betolják a gyerekük szájába a cumit. 5 éveseknél is megfigyelhető. Ezáltal nem megfelelően fejlődnek az arcizmok és újabb ok vezet a helytelen kiejtéshez.
A megkérdezett logopédus szerint egy általa lefedett kertvárosi intézményben (kifejezetten jó óvodának számít) a 31 nagycsoportosból 17 jár hozzá logopédiára, amelyből 4 rendkívül súlyos. Tehát nemcsak artikuláció szempontjából, hanem nyelvileg is nagy a baj. És ezek csak azok, akiket ő átlát, emellett sokan járnak még magán logopédiára is, ami csak még jobban dob a statisztikán. Egy másik, általa lefedett óvodában, ahol a panelrengetegből érkeznek az óvodások, ennél is súlyosabb a beszédhibások aránya. 39 nagycsoportosból 26-an járnak logopédiai fejlesztésre, ami 67%-ot jelent. Kónyi-Kiss szerint itt is sok a súlyos eset, nyelvi zavar. Kijelenthetjük tehát, hogy átlagosan a nagycsoportosok 60%-a nyelvi nehézséggel, beszédzavarral küzd.
Mi a legnagyobb nehézség és kihívás?
A gyermekek digitalizációjának nevelése olyan téma, amelyre nincsen egy adott séma, ami alapján eljárhatunk. Nincsenek felmutatott normák, nem tudjuk, hogyan hidalták át a problémát korábban, mert nem létezett ez a jelenség. Mi magunk most, 2025-ben alakítjuk ki szülőként, pedagógusként, hogyan is kellene ehhez viszonyulni, amiből majd 10-20 év múlva a saját gyermekeink meríthetnek. Nagyon nehéz egy olyan dolgot megfelelően csinálni, amit előttünk senki nem csinált, ez tény. Ezért is elengedhetetlen, hogy szülőként kialakítsunk szabályokat.
- Ha mindenképp jelen van az okos eszköz a gyermek életében, nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magára. Bármit is csinál, legalább a szülővel együtt tegye. Üljünk le mellé, hallgassuk meg együtt a mondókát (amit persze mi magunk is megtaníthatnánk a gyermeknek, telefon nélkül), nézzük meg együtt a mesét.
- Ha megtiltjuk a gyermeknek a használatot, ajánljunk fel helyette más elfoglaltságot! Nem fogja hirtelen tudni a gyermek saját magát kizökkenteni abból az állapotból, hogy neki mindenképpen a képernyőt kell bámulnia. Kreatívnak kell lennünk, amihez a legmegfelelőbb eszköz mi magunk vagyunk. Ne legyünk lusták leülni velük festeni (mert piszokkal jár, mert sokáig tart stb.). Legyünk képesek velük együtt várat építeni a kockákból, amiből aztán következik egy rendkívül pozitív hatás: a gyermek megpróbál utánozni. Próbálja a szülő által felépített (tehát az ő fejében tökéletesnek tűnő) várat felépíteni. Fejleszti a memóriáját, kreativitását, megfigyelő képességét és türelmét. Ezzel az egy dologgal, hogy odaülünk mellé kockázni, már fényévekkel előrébb vagyunk. És az is lehet, hogy „csak” pár percre van szüksége a gyermeknek, onnantól viszi tovább maga a játékot.
Legegyértelműbb hátrányok egy óvodás gyermeknél a digitalizáció miatt
Sokkal több ingerre van szükségük a mai gyerekeknek. Szociális nehézségeket okoz a digitalizáció: sokkal impulzívabbak, türelmetlenebbek. Egy óvodába beszokó 3 évesnél ma már kérdéses a szobatisztaság. Emiatt pár éve módosították is az óvodafelvétel kritériumait és lehetőség van nem szobatiszta gyermeket is beadni az óvodába. Egyre több kisgyermeknek okoz nehézséget az evőeszköz használata. Sokkal hangosabbak a gyermekek. Egyértelmű hatása van tehát ezekben az apróságokban is a digitalizációnak. Nyomkodják az okostelefon sík képernyőjét, „lapozgatják”, de az evőeszközt vagy a ceruzát már nem képesek megfogni, egy puzzle kirakása nehézséget okoz nekik.
Az okos eszközök használata miatt teljesen megváltozott a gyermekek mesékhez való viszonyulása
A pedagógusoknak fokozottan nehezebb a helyzete a szülőkhöz képest, mert korlátozottabbak a jogaik. Viszont, amit muszáj elhinnünk: a „régi” módszerek beválnak! Vissza kell nyúlni olyan tevékenységekhez, mint a bábozás, vagy az adott mese kézműves foglalkozás keretében elkészített kivonata. Sokszor hallottam más pedagógusoktól és szülőktől is, hogy ez meg az nem köti le a gyermeket. „Unja”. Ez nem igaz. Egy 3-4 éves gyermek nem tud unatkozni. Egy darab kavics is érdekli, pár bottal órákig képes egy udvaron eljátszani. Még így is, ma is, amikor ennyire befolyásolja őket a képernyőhasználat. Viszont, ha nem korlátozzuk a digitális eszközhasználatot, egyre jobban leszedáljuk őket, egyre csökken a kreativitásuk és beszűkül, ellustul a gondolkodásuk. Ne higgyünk azoknak a nálunk okosabbnak vélt hangoknak, miszerint „nem tudunk mit tenni” vagy „a technika erősebb nálam”. Nem erősebb az akaratnál semmi. Nekünk kell akarni, észre kell venni, milyen káros a gyermekeinkre nézve a digitalizáció, főleg ebben az életkorban!
Ne higgyük azt, hogy megoldjuk a gyermek problémáját, ha leültetjük a TV elé. Nem attól fogja a hisztit abbahagyni, nem attól fog szót fogadni, nem az köti le. Sőt, még ingerlékenyebb, agresszívabb és nyughatatlanabb lesz, tehát csak olaj a tűzre!
A Mozgalmunkban tevékenykedő szülők megbízásából jelentkezni fogok még hasonló témában állásfoglalással, azt tanulmányokkal és kutatásokkal kiegészítve és alátámasztva. A gyermekeink a jövő, ők a tét, tegyünk meg mindent, hogy megóvjuk őket a modernizmussal szemben – fejezi be meglátásait Göncziné Csaba Zsuzsanna, óvodapedagógus.
(hvim.hu nyomán Szent Korona Rádió)