Vannak olyan ukrán falvak, ahonnan szinte az összes hadköteles korú férfit elvitték már a frontra… A Nyugat asszisztálásával Ukrajnát teljesen kiürítik. Netalántán kell másoknak a hely?
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Kevés harcképes korú férfi maradt a Washington Post által bemutatott délnyugat-ukrajnai falvakban, kisvárosokban, akik pedig még megmaradtak, attól tartanak, hogy bármelyik pillanatban besorozzák őket.
Szomszédaik már több száz kilométerrel keletebbre, a frontvonalak lövészárkaiban vannak. Néhányan meghaltak vagy megsebesültek. Többen eltűntek. Mások erről a vidéki területről – mintegy 45 mérföldre Románia és Moldova határától – külföldre menekültek, vagy megtalálták a módját, hogy elkerüljék a háborút, vagy törvényes mentességgel, vagy bujkálással.
“Ez egyszerűen tény” – mondta Larysa Bodna, a helyi iskola igazgatóhelyettese, aki adatbázist vezet azokról a tanulókról, akiknek a szülei a fronton vannak. “A legtöbbjük elment.”
Ukrajnának sürgősen több katonára van szüksége, mivel erői a halálesetek, sérülések és kimerültség miatt megfogyatkoztak. Az orosz veszteségek ellenére ők még mindig jóval többen vannak, mint Ukrajna védői, ami Moszkva előretörését segíti a csatatéren. Az ukrán parlament most tárgyalja a sorozási állomány bővítéséről szóló törvényjavaslatot, részben a hadköteles korhatár 27-ről 25 évre történő csökkentésével, de Kijevben kevés olyan döntés születik, amely gyorsan választ adna a hadsereg szükségleteire.
A civilek szerint ez azt jelenti, hogy a katonai toborzók mindenkit elkapnak, akit csak tudnak. Nyugaton a mozgósítási akció folyamatosan pánikot és ellenérzéseket kelt a kis mezőgazdasági városokban és falvakban, mint Makiv, ahol a lakosok szerint a sorozóhivataloknak dolgozó katonák járják a majdnem üres utcákat a megmaradt férfiak után kutatva. Az ilyen taktikák miatt egyesek úgy vélik, hogy az ottani férfiakra aránytalanul nagyobb mértékben támadnak, mint más régiókban vagy nagyobb városokban, például Kijevben, ahol könnyebb elrejtőzni.
A helyiek Telegram-csatornákon figyelmeztetnek a katonák megjelenésére, és videókat osztanak meg arról, ahogy a katonák a járműveikbe kényszerítik a férfiakat. Néhány férfi most börtönben ül, mert megtagadta a jelentkezést.
“Az embereket úgy fogják el, mint a kutyákat az utcán” – mondta a 35 éves Olha Kametyuk, akinek férjét, a 36 éves Valentint júniusban katonák sorozták be, amikor a Makiv melletti főúton megállt kávézni. Az asszony elmondása szerint annak ellenére, hogy osteochondrosist, egy ízületi rendellenességet diagnosztizáltak nála, 10 perc alatt átment az orvosi vizsgálaton, és a frontra vezényelték, ahol megsebesült.
“Az egész falut így vitték el” – mondta Valentin édesanyja, a 61 éves Natalja Koshparenko.
A 30 éves Olekszij tavaly éppen az autóját javította, amikor katonák léptek oda hozzá, és átadtak neki egy behívóparancsot. Valentin-nap volt, és a hír összetörte barátnőjét, Elvirát, aki egy kis boltban dolgozik Makivban Olekszij elfogadta sorsát, de tapasztalata mások számára is figyelmeztetésként szolgált a fronton uralkodó valóságra.
Három agyrázkódás és repeszsérülés után Olekszij nemrég tért haza. A telefonját lapozgatva mutatott egy fotót, amelyen több mint egy tucat katonatársával együtt látható. Csak ketten vannak még életben, mondta.
A 70 éves Vaszil Hrebenjuk elmondta, hogy még az ő korában – 10 évvel a behívási határ felett – is rendszeresen megállították és kikérdezték őt a katonák Makivban.
Hat héttel ezelőtt végignézte, ahogy katonák dörömböltek a szomszéd ajtaján, és panaszkodtak, hogy az ott lakó férfi el akart búcsúzni a feleségétől és az édesanyjától, majd eltűnt. Az egyik katona azt mondta, hogy “azonnal el kellett volna vinniük, betenniük a buszba és elhajtaniuk” – emlékezett vissza Hrebenjuk.
Tánya 16 hónapja hallott utoljára férjéről, Szerhijről, aki 2022 márciusában lépett be a hadseregbe, és novemberben eltűnt a harcok során. Egy katonatársa hívta akkoriban, és közölte vele, hogy két friss híre van. “Az első, hogy nincs a halottak között” – emlékezett vissza a nő, hogy mit mondott. “A második, hogy nincs az élők között.”
Azóta is ebben a bizonytalanságban él – egyedül neveli két lányát, akik most 4 és 8 évesek. Sógora, Bohdan apja félt a harcoktól, és külföldre menekült – ezt a döntést ő megveti.
“Vannak emberek, akik bujkálnak, otthon ülnek, még a boltba sem hajlandóak elmenni” – mondta. “Ma láttam egy autót, ahol a nő vezetett, a férj pedig a sötétített ablakok mögé bújt hátul”.
Az udvarát takarító fiatalemberek elismerték, hogy félnek a behívótól. De Artem azt is elmondta, hogy neheztel azokra a kelet-ukrajnai férfiakra is, akik nyugatra jöttek menedékért, ahelyett, hogy harcolni maradtak volna. “Ők azért jöttek ide, hogy elbújjanak, a mi embereinknek pedig ott kell meghalniuk” – mondta. Artem apja, akit besoroztak, most a keleti Lyman város közelében harcol.
Ebben a hónapban egy hűvös délutánon a 4 éves Eleanora Voropanova fel-alá pedálozott a triciklijével a háza előtti csendes úton. A kérdésre, hogy otthon vannak-e a szülei, szünetet tartott. “Anya itthon van” – válaszolta. “Apa háborúban van.”
Brutális veszteségekről számoltak be az ukránok – a kapott harckocsik fele oda
(The Washington Post nyomán Szent Korona Rádió)