A zsidók és Izrael kiemelt figyelmet fordítanak az ukrajnai történéseknek, számos cionista zsoldos harcol például a soviniszta, náci jelképeket használó Azov zászlóalj oldalán. Miért fontos egyáltalán ez a maffiaállam a zsidók számára, mi a céljuk?
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Hipotéziseink megkezdéséhez kis történelmi visszatekintésre van szükségünk. Jézus Krisztus eljövetelében a judaizmusban megmaradtak nem ismerték el őt Megváltóként, ugyanis nem földi, hanem mennyei királyságot ígért, s ez a zsidók messiás-képébe nem illeszkedett bele. Az évszázadok folyamán így, a földi boldogság elhozatalának érdekében folyamatosan gazdasági és adminisztrációs tevékenységeket végeztek. Elhatározásukban egy 18. századi írástudójuk, Shlomo Zalman Kremer (Vilna Gaon) is megerősítette őket. Ő a legendák szerint egy próféciát adott át fiának, mely így szólt:
“Amikor meghallod, hogy az oroszok elfoglalták a Krím városát, tudnod kell, hogy a Messiás ideje megkezdődött, hogy léptei hallatszanak. És amikor azt hallod, hogy az oroszok elérték Konstantinápoly városát, vedd fel a shabbat ruhádat és ne vedd le, mert ez azt jelenti, hogy a Messiás bármelyik percben eljöhet.”
Kétféle értelmezéséről is beszélhetünk röviden ezen gondolatnak. Jelentheti valóban a Messiásnak, Jézus Krisztusnak a második eljövetelét, az Ítélet napját, ugyanakkor a zsidók nem emellett foglalnak állást. Ők ezen a napon a földi boldogság elhozójára számítanak, aki valójában a megtévesztés nagymesterének, a Sátánnak a fattya, az Antikrisztus lesz, ki koránt sem a boldogságot hozza el, csupán azzal kecsegtet. Az ő oldalára fognak beállni a vak zsidó tömegek, az ő uralmának kiteljesedésében játszanak majd szerepet.
Bár még mindig távol vagyunk az orosz-ukrán háborútól, kezdő kitérő gondolatunk fontos volt, ugyanis nem csupán egy “buzi színész” és egy “őrült diktátor” összeveszéséről, majd a helyzet fegyveres lerendezéséről beszélhetünk.
Most göngyölítsük tovább a történetet a Mennyei Jeruzsálem projekttel, mely szorosan összefonódik az előzőekben tárgyalt zsidók által preferált alapelvekkel. A Mennyei Jeruzsálem, vagy Izrael 2.0 egy, a cionisták által működtetett projekt, ami arra törekszik, hogy Ukrajnának déli részéből egy zsidó államot építsen fel. Igor Vitalievics, a projekt ügyvezetője dóhéjban Ukrajna helyzetéről úgy fogalmazott, hogy káoszos idők kellenek, mely során és következtében tetemes mennyiségű zsidót telepíthetnek be, és az ő segítségükkel felállíthatják a hőn áhított államot. Az alábbi térkép az elérendő célt ábrázolja:
Igor kijelentései szerint a zsidó telepesekből álló és az ő vezetésével működő előretolt csapat már megkezdte az infrastruktúra előkészítését az első ezer zsidó befogadására. Ugyanő jelentette ki, hogy B. Netanjahu volt izraeli miniszterelnök már tárgyalt is a zsidók betelepítésének megszervezéséről, valamint a projekt megvalósításához nyújtott esetleges gazdasági és politikai segítségnyújtásról az ukrajnai miniszterelnökkel és az ukrán kormányfővel.
Egy kis bökkenő azonban került a történetbe, az oroszok a sorozatos ukrán, nyugati és CIA-s provokáció hatására megindították a “különleges műveletre” keresztelt intervenciójukat az ukránok ellen. A területek pediglen, melyekre az oroszok foga fáj, részét képezik az Izrael 2.0 projektnek. Hozzá kell még ehhez tennünk, Izrael és a zsidó pénzemberek már korábban nekiláttak az ukránok felfegyverzésének, s jelenleg is jelentős támogatásokat juttatnak el. Vajon ezt attól való félelmükben teszik, hogy az oroszok elragadják hőn áhított területeiket?
Az utóbbi kérdésre az információk kuszaságából, és a Mennyei Jeruzsálem projekt korai szakaszban való járása okán nem tudunk még felelni, ugyanakkor arra számos forrás kezünkbe kerül, hogy mily mértékűek is azok az ominózus támogatások a zsidók részéről, akár “neonáci” alakulatok felé is. Mielőtt bárki is hőzöngene, hogy nem, ez hazugság, a hős nemzetiszocializmust a végsőkig hithűen követő Azovban biztosan nincsenek zsidók, maga a Neokohn számolt be róla, hogy Izraeltől kértek segítséget a soviniszta zászlóaljban harcoló zsidók: “Barabas Vitalij Alekszandrovics vagyok, hívójelem Benya. A súlyos sérülések, zúzódások és betegségek miatt nehezen tudok beszélni, ezért a fegyveres testvéreim fognak beszélni helyettem az összes ukrán zsidó nevében, akik velem vannak Azovsztalban.”
Eme in medias res után vegyük sorba, hogy az elmúlt évtized során mikor és hogyan folytak bele a zsidó érdekszervezetek Ukrajna életébe, miként segítettek annak felfegyverzésében.
Ukrajna a 2013-as Majdan téri események előtt Oroszország függésébe tartozott, nagyrészt oroszbarát politikát folytatott. 2012-ben hellyel-közzel, de demokratikus választáson újraválasztották az ország addigi elnökét, akit korántsem lehetett nyugat pártisággal vádolni. Az atlantista erők azonban nem nyugodtak bele ebbe, s forradalom kirobbantásával illegitim vezetést ültettek az ország élére, melyet természetesen a “nagy demokráciák” azonnal elismertek. Akkori beszámoló szerint is jelentős részt vállaltak a zsidók az oroszbarát kormány megdöntésében:
“Ukrajna-szerte a tiltakozásszervezők nagy része zsidó értelmiségi: művészek, tanárok és akadémikusok, különböző életkorúak. Vadym Rabynovych, az Ukrán Zsidó Kongresszus elnöke és a Jewish News1 tévécsatorna tulajdonosa hétfőn közleményt adott ki, amelyben „toleránsnak és békésnek” minősítette a tiltakozók zsidó közösséghez fűződő viszonyát, ez azt sugallja, hogy az ellenkező állítások csupán provokációk. Számos prominens zsidó támogatta a Majdan mozgalmat, köztük Victor Pinchuk oligarcha, Vitalij Portnyikov újságíró és Alekszandr Roitburd művész. Barátom és kollégám, Anatolij Kerzsner írt nekem a zsidók éles szerepvállalásáról a Majdan platformon: a város egyik ortodox zsinagógájának rabbija, Hillel Cohen imádkozott a békéért, a Puskin Klezmer Band jiddis dalokat adott elő, és tudósok tartottak előadásokat az ukrán nyelvről, zsidó történelemről.
Néhány ukrán származású zsidó, aki Izraelbe emigrált és annak hadseregében szolgált, visszatért Kijevbe, hogy katonai tapasztalataik gyakorlatba ültetésével segítse az ügyet.”
Mindezek után megkezdték Volodimir Zelenszkij kampányát fölépíteni, majd 2019-ben meg is választatták elnöknek. Jól tudjuk azt is, hogy ő, ahogyan Tyirityán Zsolt frappánsan fogalmazott, csupán annyira ukrán, mint amennyire Kun Béla magyar volt. Zsidósága pediglen igenis jelentős, ugyanis nem csupán mint egy családtörténeti rátekintés értelemzendő származása, hiszen például az Izraelinfo egyenesen Ukrajna forradalmi zsidó hősének címezte.
“Ha elmondhattam volna dédnagyapámnak – aki elhagyta Ukrajnát, hogy elkerülje a rasszizmust és az üldözést –, hogy egy zsidó komikus lázadást vezet majd a modern orosz cár ellen, valószínűleg rossz tréfának tartotta volna. De ez a humorista-elnök karakter nem tréfa. És a zsidósága sem.”
– fogalmazott az említett cikk eredetijében Eitan Nechin izraeli újságíró.
Az ukrán haderő és különleges alakulatok fejlesztésébe jelentős pénzt pumpált a világ zsidó közössége, és a cionistákat kiszolgálók.
Itt meg is kell említenünk a legnagyobb médiafigyelmet kapó Azov légiót, akikről cikkünk korábbi szakaszában már szóltunk, bizonyítékokkal alátámasztva, hogy a “neonáci”, “nacionalista”, “hazafi” hasznos idióták soraiban igenis harcolnak izraeliek. Meg kell tüzetesebben vizsgálnunk ennek kapcsán az egyes tagjaik által viselt felvarrót is:
Pár kérdést fel is vet ez a katonai felvarró, melyen a héberül látható felirat jelentése: Ukrajna. A Dávid-csillagban Ukrajna hivatalos címere (aminek eredete pedig a kazár tamga), mindez ukrán nemzeti színekben. (Fontos megemlíteni, hogy a zsidóságon kívül a judaizmust, főleg a rabbinisztikus [Krisztus utáni, kiüresedett, materialista] vonalat ők követték legnagyobb számban a világtörténelem során.) Fontos szót ejteni arról is, hogy sajtóinformációk szerint izraeli zsoldosok viselik, akik az Azov oldalán harcolnak. Talán a legfontosabb kérdés, hogy miért is olyan lényeges Izraelnek, hogy jelen legyenek ilyen mértékben a konfliktusban? Csak nem bezavarta számításaikat az orosz invázió?
Az Azov soraiban azonban nem most jelentek meg a zsidók, egy 2018-as cikk például arról számol be, hogy fegyvereket és kiképzést szolgáltatott Izrael az alakulatnak. Egy katonai elemző oldal 2019-ben pedig arról írt, hogy az izraeli katonák különösen az oroszok elleni hadviselésre való felkészülésben segítették az ukránokat.
“Mivel 2015 óta az ukrán hadsereg kiképzőjeként és tanácsadójaként dolgoztam, az évek során észrevehető különbséget láttam az ukrán hadsereg kiképzésében, felszerelésében és általános modernizációjában. Ma Ukrajna igyekszik tovább fokozni katonai képességeit azáltal, hogy különleges erőit küldi az Izraeli Katonai Ipari Akadémiához a Fejlett Biztonsági és Terrorellenes Képzésért” – számol be a cikk.
Az Azov kapcsán szót kell ejtenünk Igor Valerijovics Kolomojszkijról egy korábbi cikkünk részletét idézve:
“Igor Valerijovics Kolomojszkij ukrán-izraeli kettős állampolgár. Kolomojszkij az egyik legbőkezűbb pénzelője a jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Emlékközpontnak, s ő állta a Jeruzsálem óvárosában 1948-ban fölrobbantott Hurvá zsinagóga újjáépítésének költségeit. Denyepropetrovszki kormányzóvá történt kinevezése előtt leginkább Svájcban élt, de palotára emlékeztető háza van az izraeli Herzliában is. Kolomojszkij 1995-ben vette fel az izraeli állampolgárságot.
Kolomojszkij ukrajnai zsidó oligarcha, a Kelet-Ukrajnában gyilkolászó Azov nevű zsoldos zászlóalj fölállítója és pénzelője ellen az orosz hatóságok 2014-ben nemzetközi körözést adtak ki emberrablás, előre megfontolt szándékkal elkövetett tömeges gyilkosság (polgári személyek ellen), újságírók munkájának akadályozása, illetve a zászlóalj nemzetközileg tiltott harci eszközökkel való fölszerelése miatt.”
Kolomojszkijjal kapcsolatban meg kell azt is említenünk, hogy – bár Zelenszkij tagadja – sajtóinformációk szerint jelentős szerepet játszott a jelenlegi ukrán politikai paletta kialakításában.
Bármennyire nem kedveljük Izraelt, azt el kell ismerni, hogy az amerikai támogatásokkal és a folyamatos arab veszéllyel 80 éves fennállása során ténylegesen egy elit hadsereget képzett ki. Ezen hadsereg tagjai több ízben is Ukrajnába utaztak, hogy az ottani katonákat kiképezzék. A Szombat.hu zsidó portál a Times of Israelre hivatkozva arról írt, hogy jól képzett izraeli katonák érkeztek a háború kitörésekor Ukrajnába, hogy felkészítsék az országot a védekezésre.
“Azzal, hogy Ukrajnáért harcolunk, saját országunkat is védjük” – mondta az egyik kiképzőtiszt.
Egy hivatalnok azt is kifejtette, hogy: “Egységesek vagyunk a támogatást és a szolidaritást illetően az orosz agressziótól szenvedő ukrán néppel.” Izraelről pedig jól tudjuk, ha nem a saját malmára tudja hajtani a vizet egy konfliktusban, világpolitikai történésben, akkor nem mutat semmilyen empátiát vagy kedvességet a szenvedő fél irányába.
Ahogyan fentebb is megemlítésre került, a zsidó katonák nem csak a mostani helyzetbe avatkoznak bele, a Majdan téri forradalom idején is többen jelen voltak a lázadók oldalán.
Ezek után ki kell emelnünk, hogy Ukrajna az egyik legnagyobb arányú zsidó lakossággal rendelkezett, és rendelkezik jelenleg is. “Ukrajnában él Európa harmadik, s a világ ötödik legnagyobb zsidó lakossága. Ukrajna elnöke zsidó, és korábban zsidó miniszterelnöke is volt…” – írja a VilágGazdaság. Nagy részük Izrael megalakulása után kivándorolt a közel-keleti cionista államba, ugyanakkor rokonaik, kapcsolataik megmaradtak a szláv államon belül, melyek jelentős lépéselőnyben tartják őket. “A bajok és a borzalom ellenére Ukrajna városaiban született meg a 20. század nagy része. Odessza és Kijev nélkül nem lenne Tel-Aviv…” – jegyzi az Izraelinfo cikke.
Az orosz-ukrán háború körül sok a feltételezés a dezinformációk és a helyzet bizonytalansága okán, ugyanakkor a szélesebb világpolitikai folyamatok és az említett ukrán példák kapcsán is láthatjuk, hogy a háttérhatalmi erők, s a cionisták jelentősen képviseltetik magukat a Kelet-Európában zajló konfliktusban. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Ukrajna legnagyobb fegyverzője, a cionista Izrael kebelbarátja az Amerikai Egyesült Államok.
(Szent Korona Rádió)
Megtiltották az újságíróknak az Azov nácizását, ezért a zsidó firkász lemondott
Ukrán zsidókkal változtatnák meg a megszállt területek etnikai képét Izraelben