Orbán Viktor elrendelte, hogy át kell világítani a gyermekotthonokat a problémák feltárására, melynek során többek között a szexuális devianciákra is nagy figyelmet kell fordítani. Mi a helyzet a valóságban a gyermekotthonokban? Munkatársunk olyan nevelő volt a közelmúltig, aki több gyermekotthonban is dolgozott. Az ő tapasztalatait osztjuk meg.
Sokan azt hiszik, hogy ezek a gyermekotthonok rózsaszín kis babaházak, ahol aranyos kis gyermekek várják epekedve, hogy valaki végre örökbefogadja őket. Első gondolatra sokaknak Hollywood árvái jutnak eszébe. A helyzet azonban sokkal árnyaltabb. Úgy gondoltuk ideje egy cikksorozatban bemutatni, hogy milyenek is ezen tragikus sorsokat szülő intézmények.
Az ott élő gyermekekről kell először szót ejtenünk, ugyanis szomorú sorsaik következtében egyáltalán nem a gyufaárus kislányra hasonlítanak. Többek között olyan gyermekekkel találkozhatunk itt, akiket szüleik nagyfokúan elhanyagoltak, vagy kidobtak az utcára. Nem véletlenül kerültek kiemelésre a családjukból. A gyermekvédelmi szerint jelenleg Magyarországon nagyon súlyos, együttes mulasztásoknak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy valakit kiemeljenek a családjából, és ráadásul ne nagyszülőkhöz kerüljenek, hanem egy gyermekotthonban kössenek ki.
Sokat koldulásra kényszerítettek, vagy akár otthon állatként bántak velük, s mint a kutyát, láncon tartották – erre is van példa. Többeket akár már otthon szexuálisan bántalmaztak. Ezek a sérülések mély nyomot hagytak személyiségükön. Emellett azt is meg kell említenünk, hogy ezen otthonok lakóinak nagy részét a cigány fiatalok alkotják, mint már kitalálhatták az olvasóink rögtön.
A gyermekek sorsa pedig az otthonokban sem fordul jobbra. Folyamatos szökésekről, bűnözésekről számolnak be a nevelők, hiszen az otthonról hozott negatív mintákat egy ilyen neveleőintézetben még nehezebb levetni. A fiatal “fiúk” 12-14 éves koruktól bűnöző életmódot kezdenek el folytatni. Ha életük virága kinyílik több esetben fordul az elő, hogy a lányokat stricik kezdik el futtatni őket. A traumatizált környezetből érkezők ezekben az intézményekben sem találnak támaszt saját maguknak, pszichés problémáikat igen nehezen lehet csak kezelni. Mindennapos a különböző károsabbnál károssabb kábítószerek használata (vannak akik gáztöltőznek); ebbe menekülnek a valóság elől. Természetesen nem mindegyik fiatalra igaz ez, de ismételjük, hogy a gyermekotthonok 90%-ban cigányokból állnak, akiket a putrik mélyéről emelnek ki.
A gyerekek nevelését nem lehet úgy elvégezni, mint egy normális családban. A legtöbb, gyerekek közötti verekedést bemutató videó például gyermekotthonokban készült. Készülnek a mai napig ilyen felvételek, de ezek nem kerülnek ki, ezeket is eltussolják, megoldják házon belül, mert tényleg senkinek sem érdeke, hogy napvilágot lássanak.
Ezek a 15-18 éves kancigányok nem vetkőzik le az “otthoni” mintákat. Őket szép szóval nevelni nem lehet, ezért egy nevelőnek szinte biztosan kell alkalmaznia testi erőszakot, sőt, kötelező is egy ponton, lehetőleg még akkor, amikor a cigánygyerek nem éri el ereje teljét, hogy ki lehessen vívni a tiszteletet. Szörnyű, de van egy olyan rétege a nevelteknek, akik csak ebből értenek. Ha a nevelő nem tesz szert tekintélyre, akkor utána szinte szó szerint megeszik. De amelyik nevelőnek van tekintélye, az utána hatásosabban tud dolgozni, sőt, utána a nagyobbak útbaigazítják az újakat. Na most gondoljunk bele, hogy az orbáni átvizsgálás során, ha kiderül, hogy valaki testi kényszert alkalmaz, akkor neki is mennie kell…. a jelenlegi törvények szerint tilos megütni egy gyereket! De amikor egy 15 éves kancigány terrorban tartja a kisebbeket, illetve a nevelőknek is nekimegy, akkor nem lehet jogszabályokat mutogatni neki. Érte is küzdenek egy gyermekotthonban a “betörésével”, hogy ne egy intézetben kössön ki, ahol aztán végleg vége az életének.
Természetesen vannak köztük valóban jobb sorsra érdemesebbek. A nevelők természetesen rájuk koncentrálnak, őket támogatják, míg a többivel szemben sokszor csak idomításról beszélhetünk. Farkastörvények uralkodnak, és a szituációkat nagyon nehéz megítélni kívülről, de a liberális, egalitárius nevelési szemlélettel csak elrontani lehet. Vajon az átvilágítás hatására hány, alulfizetett nevelő fogja otthagyni a gyermekotthonokat? Ki fogja vállalni ilyen körülmények között a vizsgálatokat, átvilágításokat, plusz papírmunkát? Kiszűri a pedofilokat ez a módszer? Kevéssé, hiszen Bicskén is példaértékű munkát végzett a helyiek szerint is az igazgató….
A helyzeten pedig az sem segít, hogy mint a legtöbb államilag finanszírozott szakma esetén, hogy igen alacsonyak a bérek. A nevelők közül csak azok törődnek rendesen a gyermekekkel, akik lelkiismeretből lelkesedésből, egyfajta áldozatként csinálják. Akik csupán egy munkahelyet látnak benne, nem a legnagyobb lelkesedéssel végzik munkájukat. Sajnos erre is van több példa: van, hogy egyes dolgozók nem végzik el a kisebb ápolását, nem figyelnek oda rájuk, hogy megfürödtek-e, átöltöztek-e rendesen, majd másnap, ha egy rendesebb kollégára kerül a sor, akkor ő végzi el ezen feladatokat.
Szörnyű a gyermekek ellátása is: olyan alacsony összegekből kell megoldani az élelmezésüket, hogy a fejlődő tinik sokszor éhesen fekszenek le. Maximum papíron van meg számukra a megfelelő tápérték. Egyik legnehezebb lelkileg, hogy ezeket az “éhezéseket” a nevelők kezeljék. A gyermekotthont elhagyók és sikeres életpályára lépők rendszeresen járnak vissza a gyermekotthonba és általában mindig édességet, vagy valamilyen élelmet hoznak. Nem véletlenül…
A gyermekotthonok környékén köztudomású, hogy a rendőrségen tornyokban állnak az ottlakókkal kapcsolatos feljelentések, megtett és visszavont vallomások. Intézkedni ezen esetekben azonban igen nehéz.
A következő részben több konkrétummal folytatunk, ugyanakkor ezen cikkben lefektetett alapvetések nélkül azokat kifejteni nem tudnánk.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
(Szent Korona Rádió)