A szombathelyi mecset nyitás hírére sokan felkapták a fejüket. A HVIM – Magyar Ellenállás Vas vármegyei vezetőségi tagja Kolonits László így időszerűnek gondolta, hogy megszólaljon a téma kapcsán.
Néhány nappal ezelőtt, június 9-én mecset nyílt a szombathelyi belváros közvetlen közelében. Az igény már régóta megvolt rá, a Magyar Iszlám Közösség – amely méltán számít a történelmi egyházak közé Magyarországon – adatai szerint a térségben 100–150 muszlim él, köztük vagy egy tucat orvos, néhány tucat diák és mások, akiknek eddig gyakran Ausztriába kellett átjárniuk imádkozni.
A muszlimok (kálizok, böszörmények) már az Árpád-korban is meghatározó szerepet töltöttek be a Magyar Királyságban. Ezt követően Bosznia-Hercegovina 1878-as okkupációja, majd 1908-as annexiója után került nagyobb létszámú muszlim a Monarchiába, akik közül sokan hősiesen küzdötték végig a Nagy Háborút. A Rongyos Gárda harcaiban mintegy 100, világháborút megjárt bosnyák és albán muszlim harcolt a történelmi Magyar Királyság területi integritásának védelmében, akik közül hősi halott is került ki. Róluk többek között Maderspach Viktor izgalmas visszaemlékezéseiben is olvashatunk.
Az 1931-ben alapított, Gül Babáról Elnevezett Magyar Mohamedánok Egyházközsége – amely a Magyar Iszlám Közösség elődjének tekinthető – vezetője a Monarchia idejének bosnyák tábori muftija, Durics Hilmi Huszein K.u.K. őrnagy volt, aki szintúgy harcolt a Rongyos Gárdában, kulturális főtitkára pedig a világhírű magyar orientalista, Germanus Gyula.
1948 után a kommunisták ellehetetlenítették a muszlim egyházat is, amely csak 1988-ban alakulhatott újra, ekkor már Magyar Iszlám Közösség néven, egyik alelnöke pedig a nemzeti oldalon is méltán ismert Rózsa-Flores Eduardo lett.
A napokban átadott szombathelyi mecsetet Pazarecz Haszánról nevezték el, aki szintén a Rongyos Gárda muszlim vallású bosnyák hőse volt, majd Szombathelyen telepedett le, és cukorkaárusként kereste a kenyerét.
Ha a magyarságnak legalább néhány százaléka annyit tett volna ezért az országért, amennyit Pazarecz Haszán tett, ma nem itt tartanánk. Ő és bajtársai a vérükkel vívták ki azt, hogy a magyar politikai nemzet részének, hungarusnak tekintsük őket. Ők is a Szent Korona alattvalói voltak, és ezt bátorságukkal bizonyították.
Nagyon komoly politikai érdekek fűződnek ahhoz – különösen bizonyos cionista körökben –, hogy a bevándorlás problematikáját iszlámkérdésként tüntessék fel. A bevándorlás azonban egyáltalán nem vallási, hanem ethnokulturális kérdés. Természetesen a tömeges migrációt csupán beteg lelkű, az európai nemzeteket fellazítani, majd eltüntetni (grand remplacement) akaró emberek kívánják, de korlátozott migráció minden korban volt, és lesz is. Diákok, kereskedők, diplomaták, férjek, feleségek jöttek-mentek a világban, de ez nem okozott problémát, így ma sem kell, hogy gondot okozzon. Hozzá kell tenni azt is, hogy a muszlim vallás hazánkban sem kizárólagosan a bevándorláshoz kötődik, hívei között szép számmal vannak magyar származásúak, magyar anyanyelvűek is.
Az iszlám vallásként csak azokban az esetekben jelent veszélyt, ha egy-egy hitközség élére valamely szélsőséges modernista irányzatból (szalafí, vahhábi) származó imám kerül. Ez azonban – ellentétben azzal az ellenőrizhetetlen helyzettel, ha egy szomszédos országba kell átjárni imádkozni – a Magyar Iszlám Közösségben nem fordulhat elő.
Kérek minden felelős polgárt, hogy az ismeretlentől való, jogosnak tűnő félelem, a hisztériakeltés és az uszítás helyett a megismerés és a közös célok irányába nyisson! Keresztényként az iszlámtól nem félni kell, hanem tanulni, többek között azt, hogyan kell mélyen, autentikusan megélni a saját vallásunkat. A kereszténység és az iszlám között nem áll fenn antagonisztikus, feloldhatatlan ellentét. Fel kellene ismernünk végre, hogy minden tradicionális vallás képviselőjének legkomolyabb, közös ellenségei a materialista, antitradicionális erők, akik ellen csak együtt vagyunk képesek hatékonyan küzdeni!
