Hogyan lehet képes mozgósító erővel fellépni a modern liberalizmussal szemben a Negyedik Politikai Eszme? Hogyan hagyhatjuk hátra mind a kommunizmus, mind a nemzetiszocializmusok ideológiáját és hibáit, és az ezekben érvényes elemeket hogyan tudjuk eggyé gyúrni valami korszerűvé a modernitással szemben? Világosan, egyértelműen fogalmaz ezen témákkal kapcsolatban Dária Dugina († 2022), talán még egyértelműbben, mint az elmélet megalkotója, az édesapja. Ezen elmélettel végre kiléphetünk a már nem aktuális lövészárkokból és csak az örökérvényű igazságokat vihetjük magunkkal: ami nem kell, ami anakronisztikus, ami egyfajta hagyományőrzés, azt le kell rakni.
Kérjük, támogasd adód 1%-ával a tradicionális értékek mentén harcoló HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashatsz.
Felajánlásodat az Azonosságtudat Alapítványnak küldd el!
Adószám: 18218082-1-07
Daria Dugina ortodox vallású újságírónő, filozófus volt, aki Platónból doktorált és apja (Alekszandr Dugin) után őt is a magas szellemi kérdések foglalkoztatták. Nem kommunista, hanem büszke, tradicionális gondolkodású orosz volt, aki élete végéig szembeszállt a nyugati romlással. 2022-ben az ukránok gyilkolták meg, amikor apját akarták volna felrobbantani.
2013 januárjában az Open Revolt tette közzé az alábbi beszélgetést, mely Daria Dugina, az Eurázsiai Ifjúsági Unió és James Porrazzo, az Új Ellenállás alapítója között zajlott. Az interjúból részleteket közlünk.
Daria, te egy második generációs eurázsianista vagy, és a legfontosabb gondolkodónk és vezetőnk, Alekszandr Duginnak a lánya. Megosztanád velünk a gondolataidat arról, hogy milyen fiatal harcosnak lenni a Kali Yuga ilyen előrehaladott fázisában?
A vég korszakát éljük – a kultúra, a filozófia, a politika, az ideológia végzetét. Ez egy valódi mozgás nélküli idő. Fukuyama komor jóslata a „történelem végéről” egyfajta valóságként mutatkozik meg. Ez a modernitás, a Kali Yuga lényege. A Finis Mundi momentumában élünk. Az Antikrisztus érkezése már napirenden van. Ez egy mély és bénító éjszaka, a mennyiség uralma, amelyet csábító fogalmakkal álcáznak. (…) „Isten halott”, és helyét az egyén szilánkjai foglalják el. Ha azonban politikai elemzést végzünk, azt látjuk, hogy a világnak ez az új állapota a liberalizmus projektje. Foucault extravagáns, pátoszában forradalminak tűnő eszméi a skrupulózusabb elemzés után megmutatják konformista és (titokban) liberális mélységüket, amelyek szembemennek a hagyományos értékhierarchiával, és a perverz „új rend” létrehozását célozzák, ahol a csúcsot az önimádó egyén és az atomokra bomlás foglalja el.
Nehéz a modernitás ellen harcolni, de az is biztos, hogy elviselhetetlen élni benne, beleegyezni ebbe az állapotba, ahol minden rendszer megváltozik, és a hagyományos értékek paródiává válnak, ráadásul a modern paradigmák vezérlete alatt minden téren kilúgozzák és kigúnyolják őket. Ez a kulturális hegemónia uralma.
A világnak ez az állapota pedig zavar minket. Harcolunk ellene – az isteni rendért – az ideális hierarchiáért. A kasztrendszer a modern világban teljesen feledésbe merült, és paródiájává változott. De van egy fundamentális pontja. Platón Államában van egy nagyon érdekes és fontos gondolat: a kasztok és a vertikális hierarchia a politikában nem mások, mint az eszmék világának és a magasabb rendű javaknak a tükörképei. Ez a modell a politikában a normális (spirituális) világ metafizikai alapelveit jeleníti meg. Azáltal, hogy leromboljuk a társadalomban az ősi kasztrendszert, semmissé tesszük az isteni lénynek és az általa meghatározott rendnek a méltóságát. Lemondva a kasztrendszerről és a hagyományos rendről, ahogyan azt Dumézil ragyogóan leírta, lelkünk hierarchiáját rontjuk meg. Lelkünk nem más, mint a kasztok rendszere az igazságosság széles harmóniájával, amely egyesíti a lélek három részét (a filozófiait – az értelmet, a harcost – az akaratot és a kereskedőit – a vágyat). A hagyományokért folytatott harcban emberi lényünk legmélyebb természetéért harcolunk. Az ember nem valami adottság – ő a cél. És mi az emberi természet igazságáért harcolunk (embernek lenni annyi, mint emberfelettiségre törekedni). Ezt szent háborúnak lehet nevezni.
Mit jelent számodra a Negyedik Politikai Eszme?
Ez az igazság fénye, ami ritkán hiteles ezekben a posztmodern időkben. Ez a lét fokozatait – a kozmosz törvényeinek természetes akkordjait – helyesen hangsúlyozza. Valami, ami az emberi tapasztalat romjain nő fel. Nincs siker első próbálkozások nélkül – minden korábbi ideológia tartalmazott valamit, ami a kudarcát okozta.
A Negyedik Politikai Eszme az isteni rend világunkban megnyilvánuló legjobb oldalainak számbavétele – a liberalizmusból a nem mai értelemben vett demokrácia és az evolai értelemben vett szabadság eszméjét meríti; kommunizmusból elfogadja a szolidaritás, az antikapitalizmus, az antiindividualizmus és a közösség eszméjét; a fasizmusból veszi a vertikális hierarchia és a hatalom akarásának fogalmát – az indoeurópai harcos hősi kódexét.
Ezek a múltbéli ideológiák súlyos hiányosságoktól szenvedtek – a demokrácia a liberalizmussal kiegészülve zsarnoksággá vált (Platón szerinti a legrosszabb államrenddé), a kommunizmus a hagyományok és eredet nélküli technocentrikus világot védelmezte, a fasizmus pedig rossz geopolitikai orientációt követett, rasszizmusa pedig nyugati, modern, liberális és hagyományellenes volt.
A Negyedik Politikai Eszme e hibák globális elhagyása – a jövőre nyitott történelem végső terve. Ez az egyetlen módja az igazság társadalmi szintű védelmének.
Számunkra az igazság a többpólusú világ, a különböző kultúrák és hagyományok virágzó sokszínűsége.
*
Fiatal nőként és aktivistaként egyaránt találsz-e különleges kihívásokat ebben a korban?
Ez a (poszt)modern világ elleni spirituális háború erőt ad az élethez.
Tudom, hogy a gonosz hegemóniája ellen harcolok az örök Hagyomány igazságáért. Ez most elhomályosult, de nem veszett el teljesen. Enélkül semmi sem létezhetne.
Úgy gondolom, hogy minden nemnek és kornak megvannak a maga eszközei a hagyományhoz való hozzáféréshez, és a modernitással való szembeszálláshoz.
Az én egzisztenciális gyakorlatom az, hogy lemondok a globalista fiatalok legtöbb „értékéről”. Azt hiszem, másnak kell lennünk, mint ez a „trash”. Nem hiszek semmi modernben. A modernitás mindig rossz.
A szerelmet a beavatás és a spirituális megvalósítás egyik formájának tartom. A családnak pedig szellemileg hasonló személyek szövetségének kell lennie.
Az édesapádon kívül, kit javasolnál még azoknak a fiatal harcosoknak, akik szeretnék megismerni és tanulmányozni az eszméinket?
Ajánlom, hogy ismerkedjen meg René Guénon, Julius Evola, Jean Parvulesco, Henry Corbin, Claudio Mutti, Sheikh Imran Nazar Hosein (a tradicionalizmus tekintetében); Platón, Proclus, Schelling, Nietzsche, Martin Heidegger, E. Cioran (a filozófiát illetően); Carl Schmitt, Alain de Benoist és Alain Soral (a politikát illetően); John M. Hobson és Fabio Petito (a nemzetközi kapcsolatok esetében); Gilbert Durand, Georges Dumézil (szociológiai vonatkozásban) műveivel. Ez az olvasmányok alapvető „kezdőcsomagja” a mi intellektuális és politikai forradalmunkhoz.
Hosszabb időt töltöttél Nyugat-Európában. Hogyan hasonlítanád össze a Nyugat és a Kelet helyzetét, első kézből szerzett tapasztalataid alapján?
Valójában, mielőtt Európába érkeztem volna, azt gondoltam, hogy ott a civilizáció teljesen halott, és nem nyílik lehetőség semminemű lázadásra. A modern liberális Európát egy mocsárhoz hasonlítottam, ahol nincs lehetőség a liberalizmus hegemóniája elleni tiltakozásra.
A külföldi európai sajtót olvasva, a „Putyin – Oroszország sátánja”, „Szegény Putyin elnök luxusélete”, „Pussy Riot – a rohadó Oroszország nagy mártírjai” című cikkeket látva ez a gondolat erősödött meg bennem. De egy idő után rátaláltam néhány politikai téren antiglobalista csoportra és mozgalomra Franciaországban – mint az Égalité et Réconciliation, Engarda, Fils de France stb. és megváltozott a szemléletmódom.
Európa mocsarai átalakultak valami mássá, a lázadás rejtett lehetőségével. Megtaláltam a „másik Európát”, az „alternatív” rejtett birodalmat, a titkos geopolitikai pólust.
Az igazi, titkos Európát fel kell ébreszteni, hogy harcoljon és semmisítse meg a liberális mását.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy két, teljesen különböző Európa létezik: a liberális, dekadens, atlantista Európa és az alternatív Európa, amely antiglobalista, antiliberális és Eurázsia-orientált.
Guénon A modern világ válsága című könyvében azt írta, hogy különbséget kell tennünk a modernség- és a nyugat-ellenesség között. Modernségellenesnek lenni annyit jelent, mint segíteni a Nyugatot a liberális alapokra épülő modernitás elleni harcában. Európának megvan a maga alapvető kultúrája (ajánlom Alain de Benoist: Európa hagyományai című könyvét). Megtaláltam ezt az alternatív, titkos, erős, tradicionalista, másik Európát, és reményeimet annak titkos őrzőibe vetem.
Az Égalité et Réconciliationnel közösen szerveztünk egy konferenciát Bordeaux-ban 2012 októberében Alexander Dugin és Christian Bouchet részvételével egy hatalmas teremben, ahol nem volt hely az összes jelentkező számára, akik részt akartak venni a konferencián. Ez azt mutatta, hogy valami kezd megmozdulni…
Ami az Oroszországgal kapcsolatos nézeteimet illeti, megjegyzem, hogy az európai emberek nagyobb része szerint a média információi nem megbízhatóak, és egyre nagyobb az érdeklődés Oroszország iránt, ami az orosz nyelvtanulásban, a szovjet filmek megtekintésében és abban is megmutatkozik, hogy sok európai megérti, hogy az európai média teljes mértékben a hegemón Leviatán, a liberális globalista hazugsággépezet befolyása alatt áll.
A tiltakozás magjai tehát a talajban vannak. Idővel felnőnek és elpusztítják a ” látványvilág társadalmát”.
Az egész családod nagyszerű inspiráció számunkra itt a Nyílt Lázadás és Új Ellenállásnál. Van üzeneted az észak-amerikai barátaidnak és bajtársaidnak?
Ténylegesen nem tudok segíteni, de csodálom az intenzív forradalmi munkádat! Ahogyan dolgozol – a médiában – az az útja annak, hogy az ellenséget „saját mérgével” öljük meg, a hálózati hadviselés stratégiáját alkalmazva. Evola írt erről a Meglovagolni a tigrist című kiváló könyvében.
Uomo differenzziato („a differenciált ember”) az, aki a modern civilizáció központjában lakik, de nem fogadja azt be heroikus lelkének belső birodalmában. A modernitás eszközeit és fegyvereit arra tudja használni, hogy halálos sebet ejtsen a mennyiség és gólemeinek uralmán.
Megértem, hogy az USA-ban most nehéz elviselni a helyzetet. Az a pokol közepe, de ahogy Hölderlin írta, a hősnek a szakadékba, az éjszaka szívébe kell vetnie magát, és így legyőzheti a sötétséget.
*
Harcunk nemcsak az eszményi emberi államért folyik – ez egyben szent háború is a eredeti létállapot helyreállításáért.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A fentiekhez hasonló gondolatok nemcsak a Oroszországban fogalmazódnak meg, hanem a hazai tradicionális mozgalmak, közösségek körében is, ezért ajánljuk Barcsa-Turner Gábor (HVIM) 2020-as írását is, a jobboldali univerzalizmusról.
(Geopolitika.ru nyomán Szent Korona Rádió)