Alig egy nappal a volt feleségével kapcsolatos újabb nyilvános botrány után Magyar Péter bejelentette, hogy kormánya kezdeményezi az Isztambuli Egyezmény ratifikálását. A miniszterelnök emellett a nők védelmére hivatkozva egy átfogó intézkedéscsomagot is ismertetett, amely a kapcsolati erőszakra vonatkozó büntetőjogi szabályok szigorítása mellett a szívhangrendelet eltörlését – az abortuszlobbinak engedve – és az esemény utáni tabletta vénykötelességének megszüntetését is tartalmazza.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Az Isztambuli Egyezmény azonban önmagában is jóval túlmutat a nők elleni erőszak elleni fellépésen: olyan modern társadalom- és emberképet közvetít, amely a hagyományos férfi- és női szerepek lebontását, illetve átformálását szorgalmazza.
Az Országgyűlés 2020-ban már elutasította az egyezmény ratifikálását. A Fidesz és a KDNP akkori indoklása szerint az egyezmény társadalmi nemekre és migrációra vonatkozó rendelkezései elfogadhatatlanok voltak.
Magyar Péter tehát a feministák régóta hangoztatott követeléseinek készül eleget tenni, mindezt pedig a nők védelmének köntösébe csomagolja.
A hagyományos férfi- és női szerepek átalakítása
A hagyományos férfi- és női szerepek átalakítására irányuló törekvést az egyezmény 12. és 14. cikke szemlélteti a legszembetűnőbben.
Ennek legvilágosabb megfogalmazása a 12. cikkben, az általános kötelezettségekről szóló részben olvasható:
„A részes felek megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy változásokat segítsenek elő a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban azzal a céllal, hogy megszüntessék mindazon előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak.”
A 14. cikk az oktatásra is kiterjeszti az egyezmény szemléletét, és előírja, hogy a nemi szerepek megkérdőjelezése az iskolai tananyagban is megjelenjen. A rendelkezés emellett a sport, a kultúra, a szabadidős tevékenységek és a média területére is kiterjed.
A 14. cikk így fogalmaz:
„1. A részes felek adott esetben megteszik a szükséges lépéseket, hogy az oktatás minden szintjén a tanulók változó képességeihez igazított tananyagot illesszenek a hivatalos tantervekbe olyan témákban, mint a nők és a férfiak közötti egyenlőség, a sztereotípiamentes nemi szerepek, a kölcsönös tisztelet, az erőszakmentes konfliktusmegoldás a személyközi kapcsolatokban, a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak, és a személyi sérthetetlenséghez való jog.
2. A részes felek megteszik a szükséges lépéseket, hogy az 1. bekezdésben említett elveket érvényre juttassák az informális oktatási létesítményekben, valamint a sport-, a kulturális és a szabadidős létesítményekben és a médiában.”
Ugye mindenki tud olvasni a sorok közt és érti, mit jelent az például, hogy „hagyományon alapuló, sztereotip női és férfi szerep”, vagy „tananyag a sztereotipiamentes nemi szerepekről”?
A tradicionális világban a férfi és a nő viszonyának kérdését jóval magasabb szellemi és erkölcsi szinten közelítették meg, mint ahogyan azt az Isztambuli Egyezmény teszi. Az egyezmény féligazságai és egyoldalú értelmezései ehelyett a férfiellenes feminizmus narratíváját erősítik, miközben a hagyományos nemi szerepek lebontását szorgalmazzák. A fentiekből is látható, hogy az egyezmény célkitűzései jóval túlmutatnak a nők elleni erőszak visszaszorításán: a hagyományos értékrenddel szemben álló társadalmi erők törekvéseit is szolgálják.
Julius Evola A szexus metafizikája című művében a férfi és a nő közötti különbség lényegét a következőképpen fogalmazza meg:
„A nő férfival szembeni alsóbbrendűségének, egyenlőségének vagy fensőbbrendűségének gyakran vitatott problémája tulajdonképpen álprobléma. A kérdés valójában azért értelmetlen, mert előfeltételezi, hogy a férfi és a nő egymással összemérhetők. Ha minden művi, felszínes és mesterkélt előítéletet félreteszünk, azt kell látnunk, hogy olyan jellegű különbség van a platóni értelemben vett férfi- és nőidea között, hogy azokat lehetetlen egymással összemérni. Ugyanúgy értelmetlen feltenni a kérdést, hogy a nő magasabb vagy alacsonyabb rendű-e a férfinál, mint azon töprengeni, hogy a víz magasabb vagy alacsonyabb rendű-e a tűznél. Az egyik nem számára mintául szolgáló mértékről tehát nem az ellenkező nem, hanem kizárólag saját nemének „ideája” gondoskodhat. Másképpen megfogalmazva, az egyetlen dolog, amit egy adott nő magas- vagy alacsonyrendűségének megállapítása kapcsán tehetünk az, hogy lénye alapján a tiszta, abszolút nőhöz, a női nem saját mintaképéhez viszonyítjuk; akárcsak a férfi esetében, ahol hasonló értelemben kell eljárnunk. Éppen ezért a modern nő jogkövetelései abból a tévedésen alapuló kisebbségi komplexusból erednek, amely szerint a nő a férfinál alacsonyabb rendű lenne. Még egyszer ismételjük meg, az egyetlen minőségi mérce az, hogy valaki milyen mértékben képes saját természetét megvalósítani. Ily módon magától értetődik, hogy a tökéletesen nőies nő magasabb rendű, mint a férfiatlan férfi.”
TISZA az ENSZ-nek: LMBTQP-alapokra helyezik Magyarország alkotmányát
A magyarországi evangélikus vezetők az LMBTQP-lobbi szolgálatába álltak?
(Vadhajtások és Egy konzervatív ronin nyomán Szent Korona Rádió)
