A székelyföldi magyarság komoly problémákkal nézhet szembe rövid időn belül, ugyanis mind gazdasági, mind demográfiai értelemben súlyos lemaradások és csökkenések figyelhetőek meg még a román átlaghoz képest is. Az eredeti szerző ugyan átfogó képet alkot a problémáról, az mégis elkeserítő, hogy az erdélyi magyarság véleményformálói a román nyelv magasabb szintű oktatásában látják a megoldást az autonómia és szélesebb nyelvhasználati jogok kiharcolása helyett. A Székelyhon.ro statisztikákkal alátámasztott és megoldásokat kínáló cikkét alább változatlanul közöljük.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Székelyföld gazdasági teljesítménye húsz éve folyamatosan távolodik az országos átlagtól, amely gazdasági lemaradásnak a demográfiai hatásai is egyre érezhetőbbé válnak.
Már szomorú valóságként könyveljük el, hogy amíg az elmúlt tíz évben az ország lakossága 5,3%-kal, addig az erdélyi magyar közösség ennek közel duplájával, vagyis 10,3%-kal csökkent. Az erdélyi magyarságot érintő negatív tendenciák sajnos nem csak a demográfia területén vannak jelen, hanem fellelhetőek gazdasági vonalon is.
A nemrég megjelent 2022-es népszámlálási adatok sok kérdőjelt és még több felkiáltójelet vetettek fel nemcsak a román, hanem erdélyi magyar közéletben is. A téma kapcsán már több elemzés is napvilágot látott, legutóbb pedig Ilyés Szabolcs vállalkozó, politológus invitálta vitára e téma kapcsán a közélet szereplőit. Erre a gondolatsorra fűztük fel a lenti anyagot is.
A következőkben Székelyföld gazdaságát vizsgáljuk az ezredforduló óta eltelt időszakban, kitérve a gazdasági teljesítmény és a demográfiai folyamatok közti kapcsolatra, majd egy vitára érdemes felvetéssel és annak lehetséges megoldásaival zárjuk az írást.
Húsz év Székelyföld gazdaságából
Több mutatószámot is lehetne használni egy földrajzi egység gazdaságának jellemzéséhez, ezek közül a legáltalánosabbat, a GDP-t (Gross Domestic Product – bruttó hazai termék) választottuk. Természetesen a GDP-nek megvannak a maga korlátai, azonban egy behatárolható terület gazdasági teljesítményére ennél jobb és átfogóbb mutatószámot még nem sikerült kitalálni.
A 2000-es évek elején az ország megyéi – Bukarest kivételével – hasonló gazdasági potenciállal rendelkeztek, az országos átlagtól való eltérés minimális volt.
Azonban a 2000-től kezdődően ez a homogén kép egyre inkább megszűnt, egyre erőteljesebbé vált az egyes megyéknek az országos átlagtól való eltávolodása, úgy pozitív, mint negatív irányba. A székelyföldi megyékre a leszakadás volt a jellemző.
Az elmúlt húsz évben az országos trendhez hasonlóan a három székelyföldi megyében is növekedett a GDP nominális értéke, húsz év alatt közel megtízszereződött ez a mutató mindhárom megyében.
Hargita megyében 10,5-szörösére, Kovászna megyében 9,2-szeresére, míg Maros megyében 11,3-szorosára növekedett a GDP 2000-től 2020-ig tartó időszakban. Azonban az országos növekedési ütem ez idő alatt egyharmaddal magasabb, vagyis 13,2-szeres volt, ami azt eredményezte, hogy mindamellett, hogy a nominális GDP növekedett a székely megyékben, az országos átlaghoz viszonyítva húsz év alatt 20% fölötti lemaradást gyűjtött be ez a három székely megye. Vagyis az országos átlaghoz képest évente 1% fölötti a lemaradásuk.
A gazdasági teljesítmények összehasonlíthatósága érdekében figyelembe kell vegyük az egyes megyék lakosságszámát is, emiatt egy relatív mutatószámot hívtunk segítségül, ami az esetünkben az egy főre jutó GDP. Amennyiben az egyes megyékben megtermelt egy főre jutó GDP-t hasonlítjuk az országos átlaghoz, egy szomorú kép bontakozik ki a három székely megye esetében.
Azt tapasztaljuk, hogy mindhárom megye folyamatosan szakad le az országos átlagtól, majd 2016-tól az országos átagtól 20-30%-os lemaradásban való stagnálás látható.
Ebben a mutatószámban az elmúlt 20 év legnagyobb vesztese Kovászna megye, amely az egy főre jutó GDP esetében 2000-ben még 7%-kal az országos átlag fölött szerepelt, azonban 2020-ra már az országos átlag kevesebb mint háromnegyedére esett vissza, ami 20 év alatt egyharmados, 34%-os lecsúszást jelent a 2000-es szinttől.
Hargita megye esetében is látványos lemaradást tapasztalunk, habár a 2000-es szinthez viszonyítva nem esett akkorát, mint Kovászna megye. Hargita megye egy főre jutó GDP-je 2000-ben még alig 5%-kal volt az országos átlag alatt, azonban 2020-ra az országos átlagnak 73%-ára esett vissza.
A székelyföldi megyék közül Maros megye tudta a legközelebb tartani magát az országos átlaghoz, azonban ez esetben is közel 20%-ot esett 20 év alatt a megye egy főre jutó GDP-je, ami 2020-ban az országos átlag 82%-át tette ki.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért is van az, hogy miközben mindhárom megye közel megtízszerezte a nominális értékben kifejezett GDP-jét, mégis több mint évi 1%-kal távolodtak el az egy főre jutó GDP-esetében az országos átlagtól? Ez a helyzet azért tudott így alakulni, mert vannak megyék, amelyek nem megtízszerezték, hanem jóval nagyobb mértékben tudták növelni az elmúlt húsz évben a nominális GDP-jüket. Például
Kolozs megye GDP-je húsz év alatt a tizennyolcszorosára növekedett, így jelenleg az egy főre jutó GDP több mint 42%-kal haladja meg az országos átlagot.
Amíg 2000-ben alig 20%-kal volt magasabb az egy főre jutó GDP Kolozs megyében, mint a székelyföldi megyékben, húsz év alatt ez a különbség megháromszorozódott, vagyis Kolozs megye egy főre jutó GDP-je közel a duplája a Hargita és a Kovászna megyei egy főre jutó GDP-jének.
A fenti makrogazdasági mutatókat a reálgazdaság számai is alátámasztják. Amennyiben a vállalkozói forgalmat és a vállalkozói nyereséget vizsgáljuk, a székelyföldi megyék ez esetben is elmaradnak az országos átlagtól. Ha csak Hargita és Kovászna megyét vesszük, a két megye lakossága az ország lakosságának 2,6%-át teszi ki, ezzel szemben a két megyében működő vállalkozások által megvalósított összesített forgalom az országos vállalkozói forgalom 1,1%-a, a megtermelt nyereség pedig az országos vállalkozói nyereség 1,2%-a (Forrás: mfinante.ro, 2020-as mérlegadatok).
Tehát felét sem hozza a két megye reálgazdasága, mint amit lakosságarányosan hoznia kellene.
(Maros megyét azért nem vettük bele ebbe a számolásba, mert pár országos nagyvállalat – például az E.On gázipari óriás – olyan szinten torzítja az adatokat, hogy azáltal összehasonlíthatatlanná teszi azokat).
Mi lehet az oka a székely megyék lecsúszásának?
Adja magát a kérdés, hogy mi lehet az oka a székely megyék lecsúszásának az egy főre jutó GDP esetében? Amennyiben a GDP kiszámításának jövedelem alapú megközelítését vesszük, akkor annak a legfontosabb összetevője a lakok által megvalósított jövedelem. A statisztikai mutatók szerint ez a szám az elmúlt húsz évben nem változott jelentősen a három székely megye esetében – ezek folyamatosan elmaradtak az országos átlagtól. Maros megye mind 2000-ben, mind jelenleg is 8%-kal van az országos átlag alatt, Kovászna megye a 16%-os lemaradását 20%-ra „növelte”; amíg 2000-ben a Hargita megyei nettó bér az országos átlag 82%-a volt, addig 2020-ra 77%-ra csökkent. Tehát
amíg az egy főre jutó GDP esetében a három megye húsz év alatt több mint 20%-kal távolodott el az országos átlagtól, addig nettó átlagbér esetében csak 5%-os volt a csökkenés.
Ennek megfelelően az egy főre jutó GDP esetében tapasztalható országos átlagtól való leszakadás oka a nettó fizetések kisebb arányú növekedése mellett egyrészt a jövedelmet megvalósítók számának csökkenésében, másrészt pedig a GDP jövedelmi megközelítésének a másik összetevője, vagyis a vállalkozások bruttó eredményének az országos átlag alatti növekedésében keresendő. Feltehetően a GDP fenti három összetevője (nettó átlagbérek, aktív lakosság, vállalkozások bruttó eredménye) mind hozzájárultak a székelyföldi megyék országos átlagtól való eltávolodásához, ami nem ad okot a bizakodásra.
Gazdaság és demográfia
A fenti számsorokból kibontakozik egy második kérdés is, mégpedig az, hogy
a 2021-es népszámlálásban és lakásösszeírásban tapasztalt szomorú demográfiai mutató, vagyis a magyar közösségnek az országos átlaghoz viszonyított kétszeres fogyása az okozója vagy a következménye a fenti gazdasági leszakadásnak?
Vagyis: azért fogy-e nagyobb arányban az erdélyi magyarság, mert a többségében magyarok lakta megyékben nem tud olyan mértékben fejlődni a gazdaság, ami itthon tudná tartani a magyar embereket? Vagy épp amiatt nem tud fejlődni a három megye gazdasága, mert itt nincs megfelelő számú és képzettségű munkaerő, mert a fejlett humántőke elvándorol és más régiókban keres munkahelyet? Vagy talán mindkettő?
A magasabb arányú magyar népességfogyásnak természetesen megvannak az egyéb okai is, gondolunk itt például a romániai társadalomhoz képest nagyobb mértékben elöregedett erdélyi magyarságra. Azonban
az erdélyi magyarságnak a természetes fogyása mellett a migrációs vesztesége is jelentős!
Már arról is készült tanulmány, hogy mibe kerül a román államnak, azon belül is a helyi közösségnek egy érettségizett fiatal oktatása. A következőkben egy olyan 2022-ben érettségizett középiskolás oktatási költségeit vizsgáljuk, aki 2006-ban került be az oktatási rendszerbe, mindezt 2006-os költségbázison. Ez esetben az egy diákra jutó oktatási kiadás egy évre átlagban 692 euró (3 év óvoda + 0-12. osztály), mely kiadások 16 éven keresztül tartanak. Ez összesen 11.072 eurót tesz ki (Forrás: Román Statisztikai Hivatal, 2006). Ez azt jelenti, hogy minden elvándorolt személy 11.072 eurónyi költségvetési (vagyis közösségi) pénzt visz el az országból.
Ha az erdélyi magyarságnak a rendszerváltás óta 300 ezerre becsült migrációs veszteségét vesszük, akkor ez több mint 3 milliárd euró vagyonvesztést jelent az erdélyi magyar közösségnek.
Hiszen az elvándoroltakat az itteni közösség adólejein oktatták, azonban azáltal, hogy elhagyták az országot, nem tudtak megfelelő mértékben hozzájárulni az itteni gazdaság teljesítményéhez.
És ha ehhez az összeghez hozzáadjuk az átlag 40 évnyi munkaidő alatt az elvándorolt személyek által be nem fizetett adók értékét, akkor még szomorúbbá válik a kivándorlási egyenleg. Ugyancsak
2006-os bázison számolva, a romániai bruttó átlagbér havi 325 euró volt, ezen fizetés után pedig az államháztartásba befizetett járulékok havi összege 187 euró, ami egy év alatt 2.249 eurót jelent.
Ha azt az ideális esetet feltételezzük, hogy ezek a költségvetési befizetések 40 éven keresztül tartanak, azt jelenti, hogy egy egyén az átlagbér után 40 évnyi munkaidő alatt 89.960 euró adót fizet be az államkasszába (hangsúlyozzuk: 2006-os adatokkal számolva). Most anélkül, hogy bonyolítanánk a képletet az efölött befizetett ÁFA, vagy épp a levonandó egészségügyi hozzájárulás értékével,
amennyiben a 40-es éveiben járó személyekre átlagoljuk be a 300 ezer erdélyi magyar elvándoroltat, akkor általuk elveszített 20 évnyi adófizetés összege 13,5 milliárd eurót tesz ki.
(Forrás: Román Statisztikai Hivatal, 2006).
Milyen büszkén mondják az erdélyi magyar szülők, hogy a gyerekük Budapesten, Bécsben, vagy épp Londonban tanul. Pedig, ha ezeknek a gyerekeknek nagyobb hányada nem tér vissza (mert sajnos nem tér vissza), akkor ezek a személyes sikersztorik egy csokorba kötve, összességében a közösség tragédiáját jelentik. Hiszen
a nyugati egyetemeken tanult gyerekek már nehezen találnak a tudásuknak megfelelő szakmai kihívást Székelyföldön, így ők már a nyugati társadalmakat gazdagítják, ők nettó veszteségei lesznek a székely, tágabb dimenzióban az erdélyi magyar közösségnek.
A szülőkben természetesen felmerül a kérdés, hogy akkor mi lenne a helyes: ne engedjük el a gyereket külföldre tanulni? Nem, az semmiképp sem jó megoldás, hogy nem engedjük el a gyerekeket, hisz tanulni kell. Az lenne az igazi nagy feladat, hogy olyan körülményeket tudjon a közösség itt helyben teremteni, hogy a külföldön tanuló gyerek haza akarjon jönni Székelyföldre.
Sajnos ez egy nehezen teljesíthető feladat. Hiszen mind a makro-, mind a reálgazdasági számok azt mutatják, hogy Székelyföld folyamatosan lemarad, ami természetesen visszaköszön az életkörülményekben is.
A legalacsonyabb munkabérek listáján Hargita és Kovászna megye mindig előkelő helyen szerepel. Az ország legalacsonyabb fizetéséért biztos nem fog hazajönni a Londonban tanult diák.
És itt még nem is beszéltünk a Nyugat-Európában tanult fiatalok tudásukhoz mért szakmai kihívásoknak a hiányáról. Hisz ahol nincs egy fejlett gazdaság, ott a nyugaton kitanult koponyák számára nem igazán akad a tudásukhoz mérhető munkahely! Márpedig a Nyugat gazdasági fejlődésének a vívmányai nem nagyon jutnak el Székelyföldre. Például
Hargita megyében még mindig nincs egyetlen ipari park sem (!), miközben Prahova megyében már 16 van – és Kovászna megyében is legalább kettő
Románnyelv-tudás és kivándorlás
A vissza nem térő egyetemisták mellett ott van a másik nagy veszteség, mégpedig a románnyelv-tudás hiányában helyben érvényesülni képtelen megélhetési kivándorlók. A nemzeti kisebbségek számára kidolgozott nagyon nehézkes román tanrend mellett a közéleti diszkurzust uraló témák hangvétele (sportesemények, autonómiaharc, stb.) öntudatlanul is egy zsigeri utálatot alakítanak ki a fiatalokban a román nyelv iránt. És
ha a fiataljaink nem tudnak románul… akkor a pálya adott, és nyugatra lejt.
Mert románnyelv-tudás nélkül nem lehet felelős, jól fizető munkát találni Romániában, azon belül még Székelyföldön is nehezen. A rosszul fizetett romániai munkánál pedig jobb alternatívát jelent a nyugati minimálbér is.
A magyar állam által biztosított oktatás-nevelési támogatás egy fantasztikus eszköz ahhoz, hogy magyarok maradjunk, de arra sajnos nem ad megoldást, hogy itt, Erdélyben, Székelyföldön maradjunk magyarok.
Ehhez az erdélyi magyar közösségnek hozzá kellene tennie a saját maga részét is, mégpedig azt, hogy megtanuljon románul.
Ennek híján az erdélyi magyarok Budapesten vagy épp Londonban fognak magyaroknak maradni.
Feladataink
Ezzel máris adott az első feladat a népességfogyás megállításához: kidolgozni azt a közösségi programot, amely garantálja, hogy az erdélyi magyarok megtanulnak románul. Mert ha tudnak románul, akkor nem mennek el olyan magas arányban más országba munkát, megélhetést keresni. És
ha egyre több székelyföldi magyar fog itthon dolgozni, akkor a székely megyék gazdasági teljesítménye, így az egy főre jutó GDP-je is, el kezd közelíteni az országos átlaghoz.
Az is igaz, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával, valamint a magyar nemzeti kormány határon túli támogatásaival az elmúlt pár évben sok közösségi beruházást sikerült megvalósítani Székelyföldön is. A kérdés, hogy mindez elégséges-e ahhoz, hogy a székelyföldi megyék elkezdjenek felzárkózni az országos átlaghoz? Mint ahogy az is kérdés, hogy ezek a beruházások egyedi megoldások voltak, vagy pedig egy jól felépített stratégia építőelemei, amelynek az lesz a végeredménye, hogy sikerül megállítani a gazdasági lecsúszás mellett a népességfogyást is? A kérdés költői, hiszen
harminc év alatt sem tudott kiizzadni magából az erdélyi magyarság, de még a székelység sem egy olyan egységes fejlesztési stratégiát, amelyet mind a helyi vezetők, a polgármesterek, a megyei tanácselnökök, mind pedig a kormányzati struktúrában dolgozó magyar tisztviselők magukénak éreznek és aszerint cselekszenek.
Az egységes gondolkodás helyett azt tapasztaljuk, hogy – pár kivétellel – többnyire mindenkinek megvan a saját elképzelése a saját kis világáról, és így épülnek párhuzamosan az egyedi megoldások, fejlesztések.
Következtetés
Székelyföld gazdasági teljesítménye húsz éve folyamatosan távolodik az országos átlagtól, amely gazdasági lemaradásnak a demográfiai hatásai is egyre érezhetőbbé válnak.
Fejlett gazdaság híján a székelyföldi megyékben a legalacsonyabbak a fizetések, így a jól képzett munkaerő külföldre megy jobb fizetést és magasabb szintű szakmai kihívást keresni magának.
De nemcsak a magasan képzett munkaerő hagyja el Székelyföldet, hanem a román nyelvet nem ismerő magyar emberek egy része is – képzettségtől függetlenül – nyugatnak veszik az útirányt, hiszen a román nyelv ismerete nélkül csak alacsony fizetést ígérő munkahelyek érhetőek el Romániában. És
egyelőre sem egy egységes gazdaságfejlesztésre vonatkozó stratégai, sem pedig a román nyelv hatékony oktatását elősegítő program nem látszik kibontakozni.
Pedig ezek nem nagy dolgok, nem igényelnek eurómilliárdokat. A fentiek alapján kijelenthető, hogy egy egységes székelyföldi gazdaságfejlesztő stratégia (mint az 1902-es Székely actio), valamint egy, a román nyelv hatékony oktatását támogató program kidolgozása és elindítása komoly eredményeket tudna hozni mind Székelyföld gazdasági fejlődésében, mind pedig a demográfiai mutatók pozitív irányba való elmozdulása terén.
A szerző egyetemi oktató, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság udvarhelyi szervezetének elnöke.
Újabb győzelem Székelyföldön: az úzvölgyi katonatemető már nem a román vezetésű város tulajdona
(Székelyhon.ro – Szent Korona Rádió)