Ötszáztíz éve, 1512. október 31-én fejezte be Michelangelo a vatikáni Sixtus-kápolna monumentális mennyezetfreskóit. Amikor II. Gyula pápa először felkérte a fiatal művészt, hogy fesse meg a Sixtus-kápolna mennyezetét, az visszautasította, azonban a pápának nemigazán mondhatott nemet… Akkor Michelangelo nem is sejthette mekkorát fog alkotni. Ezt, a világ legnagyobb egybefüggő freskóját 510 évvel ezelőtt láthatták elsőnek az emberek.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A pápák székhelyéül szolgáló Apostoli Palotában található kápolnát IV. Szixtusz építtette, elsősorban pápai magánkápolnának és a pápaválasztó konklávé gyűlései helyszínének. Az építész, Baccio Pontelli erődszerű épületet tervezett, amely három év alatt, 1480-ra készült el. Az egykori salamoni templom pontos arányai szerint az épület hossza kétszerese a magasságának és háromszorosa a szélességének. Ugyancsak 1480-ban zárult le a viszálykodás Firenze és a Pápai Állam között; jelképes gesztusként Lorenzo Medici a toszkán város legtehetségesebb festőit küldte el az egyházfőnek, hogy freskókkal díszítsék a kápolnát.
Domenico Ghirlandaio (Michelangelo későbbi mestere), Sandro Botticelli és Pietro Perugino mintegy két év alatt festették meg a hajó két oldalán az ablakok alatti felületeket: mindkét falat hat részre osztották, az egyik oldalra Mózes, a másikra Jézus életéből kerültek jelenetek. A mennyezetet Piermatteo d’Amelia festette ki, sötétkék alapon arany csillagokkal.
Rossz alapozása miatt 1504-ben az épület megsüllyedt. A déli fal kifelé dőlt, a mennyezeten keletkező repedések a kápolna kettéválásával fenyegettek, ezért a tetőszerkezetet és a katonai lakosztályokat rejtő felső szintet lebontották, a falakat megerősítették és megtámasztották.
Az új mennyezeti freskó munkálataival II. Gyula pápa 1508-ban Michelangelót bízta meg, aki inasként Ghirlandaio műhelyében tanult ugyan festészetet, azonban 13 éves korától szobrászként, kizárólag márvánnyal dolgozott. A szeszélyes és félelmetes pápának nem mondhatott nemet, így kelletlenül, de végül elvállalta a feladatot.
A freskófestészetben a falak görbülete és a boltívek mellett a néző helyzetéből adódó majdani rövidülésekkel is számolnia kell az alkotónak, azaz azzal, hogy a kápolna melyik pontjából milyen szögben mit lát majd a néző. Ráadásul ez a technika megkívánja a sietséget, mivel a freskó elkészítése során a frissen (fresco) vakolt, nedves felületre viszik fel a festéket, a festőnek igyekeznie kell, csak addig dolgozhat az adott felületen, amíg az nedves.
A segédek egy része hajnalban felrakja a vakolatot a falra, a többiek a kartonpapíron előre elkészített vázlatokat finom szénpontozással átmásolják a vakolt, már lesimított felületre, előkészítve ezzel a területet a festőnek. Hiba esetén javítani nem lehet, ahol rontás van, ott le kell verni a vakolatot, majd újra kell kezdeni a munkát. Kifinomult szaktudás kellett a festékek és a vakolat kikeveréséhez is, hiszen tekintettel kellett lenni az adott kápolna építőanyagaira, arra, hogy a vakolat és a festékek hogyan lépnek kémiai reakciókba egymással, emellett ismerni kellett a helyi időjárást, hőmérsékletet, páratartalmat is.
A kápolna falának korábban elkészült freskóin az egyik oldalon, Mózes történeteiben az emberiség Isten törvényétől vezérelt korszaka, míg a másik oldalon a Krisztus eljövetele után a kegyelem időszaka látható.
A mennyezetre a harmadik nagy időszak került, az, amikor még nem adott törvényt Isten az embernek. Michelangelo Mózes első könyve, a Genezis kilenc jelenete mellett döntött: A világosság és a sötétség szétválasztása; A Nap, a Hold és a növények teremtése; A víz és a föld szétválasztása; Ádám teremtése; Éva teremtése; Bűnbeesés és kiűzetés; Noé áldozata; Az özönvíz és Noé részegsége.
Az állványzat nem zavarta a szertartásokat és tökéletesen eltakarta a munkát a látogatók szeme elől, egyúttal védte is a már meglévő freskókat, de ugyanakkor gondot is okozott: a festő csak részleges lebontása után láthatta a képet.
Michelangelo praktikus okokból Az özönvízzel kezdte a munkát, és csak az állványzat szétszedése után döbbenhetett rá arra, hogy a sok száz gyönyörűen megfestett test túl kicsi lett, így alig láthatóak lentről. Ezt követően, Ádám teremtésétől kezdve sokkal kevesebb, mindössze néhány alakot festett egy-egy jelenetbe, ezek viszont jóval nagyobbak lettek, mint a korábbiak.
A monumentális mennyezet különbözött minden más korábbi vagy a korban addig készült falfestménytől. A maga korában újszerű látszólagos márványdíszítés mellett a lenyűgöző alkotás különböző pózok, átfedések segítségével érzékelteti a teret, amelyben rengeteg alak mozog.
A mintegy 540 négyzetméteres felületen látható bibliai jelenetek, próféták, szibillák és más alakok elkápráztatták a kápolna látogatóit, a kegyhely pedig – Az utolsó ítélet című mesterművel közel harminc évvel később kiegészülve – Michelangelo zsenialitása nyomán hamarosan a világ egyik leghíresebb emberi alkotása lett.
A világ legnagyobb egybefüggő freskóját 1512. november 1-jén, Mindenszentek ünnepén láthatta először a közönség.
Izrael nem hajlandó visszaadni a Vatikánnak a jogtalanul tulajdonában lévő Utolsó Vacsora termét
(Hirado.hu nyomán Szent Korona Rádió)