Napjainkban igen ritka, viszont igen értékes az olyan asszony, aki a tradicionális női szerepeket vállalja. A modern abortuszpárti feministák elnyomó ideológiái mellett kincsnek számít a konzervatív nő, aki vállalja az asszonyi és anyai feladatait. Hogy hogyan lehet ezt az életutat járni, a következőkben megválaszolásra kerül. Mind a lányoknak, asszonyoknak, mind a fiúknak, férfiaknak ajánljuk alábbi cikkünket, hiszen a női életút legfontosabb irányadója a férfi. Az alábbiakban egy katolikus anya blogbejegyzését közöljük változatlanul.
small payday loans online no credit check
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió HunDub oldala >>>
Csatlakozz!
Azt gondolom, egy ideális világban az asszonyok nem dolgoznának házon kívül, hiszen ez lenne nekik, a férjüknek és a gyerekeiknek is a legjobb. Istennek és a férjemnek hála nem csak így gondolom, de így is élhetek. Viszont ha ez a téma felmerül, a legtöbben azt hiszik, hogy vagy egy milliárdos felesége vagyok, vagy ha nem, akkor felelőtlen, és anyagi csődbe fogok/fogunk jutni. Vagy egyszerűen ostobának néznek, esetleg lustának. Épp ezért gondoltam arra, hogy válaszolok a leggyakrabban felmerülő kérdésekre a háztartásbeliséggel kapcsolatban.
1. Miért kéne otthon lennie egy anyának, ha a gyerekei már óvodába/iskolába járnak?
Tudományos tény, hogy egy gyermeknek 4 éves koráig a legjobb otthon lennie. A mi gyerekeink épp ezért csak középsősként kezdték, illetve kezdik majd az óvodát. De ha már intézménybe járnak, az se jelenti azt, hogy nincs szükség arra, hogy itthon legyek egész nap.
Az, hogy háztartásbeli vagyok, lehetővé teszi, hogy ebéd után hazajöjjenek a gyerekeim az óvodából/iskolából. Az ovist én tudom altatni, mesélni neki, amit nagyon szeret, az iskolás pedig nem napköziben tanul, aminek hála órákkal kevesebbet kell maszkot hordania, ezen kívül több odafigyelést kap háziírás közben, és együtt lehet velem zavartalanul, ami neki rendkívül fontos.
Azért is fontos még ilyenkor is egy háztartásbeli anya, mert a gyerekek, főleg, ha először mennek óvodába, gyakran betegek. Ha az anya otthon van, nem fordulhat elő olyan, hogy a begyógyszerezett, lázas gyerekét beviszi az óvodába, mert félti a munkahelyét. Ezenkívül ott vannak a szünetek, főleg a hosszú nyáriszünet. Olyankor mi van a gyerekekkel? Ráadásul ezekben a covidos időkben bármikor bezárhat az óvoda/iskola vagy karanténba kerülhet a gyerek, és így szükség van otthon az édesanyára, mint ahogy most is.
Végül itt egy nagyon jó írás egy óvónőtől arról, hogy mennyit szenvednek a munkába járó anyák gyermekei közül sokan. Érdemes elolvasni.
2. Kamaszgyerekek mellett miért kéne otthon lenni?
Személyes tapasztalatom nincs erről a korosztályról anyaként, de sokat mondó ez a Bese Gergő atyával készített interjú a kamaszokról, illetve jelen van ez a korosztály a tágabb családomban. A tizenéveseknek is rengeteg odafigyelésre van szükségük, és borzasztóan káros dolognak tartom, hogy a szülők hagyják, hogy a kamasz gyerekeiket a tv, az internet és a kortársak neveljék fel helyettük. Felügyelet nélkül olvashatnak, nézhetnek bármit és barátkozhatnak bárkivel. Ha az édesanya otthon van, akkor sokkal többet tud tenni az ellen, hogy a tizenéves gyerekeit lelki értelemben elveszítse. Egyrészt felügyelni tudja, milyen hatások érik, másrészt tud vele foglalkozni, hogy ő lehessen rá hatással a média és a média által már agymosott kortársak helyett.
3. És ha a gyerekek kirepültek?
A kirepülő gyerekek, legalábbis ha konzervatív nevelést kaptak, és ezt nem sikerült belőlük kiölnie a médiának és a társadalomnak, egyet jelentenek az unokák születésével. Szeretnék olyan nagymama lenni, aki rengeteget segít a gyerekeinek az unokákkal. Magam is tudom, mennyire jó, hogy az anyósom a szomszéd faluban lakik és át tud jönni, amikor szükség van rá. Én is olyan nagyszülő szeretnék lenni, akire számíthatnak a gyerekei.
Sajnos manapság nagyon magas a nyugdíjkorhatár, és egyre magasabb is lesz minden valószínűség szerint. A nagyszülők többsége vagy dolgozik, vagy sokszor, mire már nyugdíjas lesz és ráérne segíteni, az egészségi állapota nem engedi. Nem szeretném az unokáim kiskorát végigdolgozni, hanem ott akarok lenni a negyvenes, ötvenes éveimben is nekik.
Abban bízom, hogy házas hivatású gyerekeim is nagycsaládosok lesznek, és tudom, hogy ez nem egyemberes dolog. A férj alig van otthon, mert dolgozik, a feleség pedig ottmarad kisgyerekekekkel… hogy megy el orvosi vizsgálatra? Mi van vele, ha egy betegség ledönti a lábáról? És még sorolhatnám, mennyi, de mennyi helyzetben van szükség egy tapaszalt nagymamára.
Bízom benne, hogy idősebb koromban sok-sok unoka fog körülvenni és várja majd, hogy foglalkozzam velük, ezzel is bátorítva a gyerekeimet, menyeimet, vejeimet, hogy vállalhassák az összes gyereket, akit a Jóisten nekik szeretne adni.
A fentieken kívül még azt is tervezem öregkoromban, ha a Jóisten megadja rá a lehetőséget, hogy beteljesítsem azt, amit Szt. Pál is kér a veterán családanyáktól: „Az idős asszonyok hasonlóképpen szent magaviseletűek legyenek, nem rágalmazók, nem a sok bor rabjai, hanem tanítsanak a jóra, oktassák a fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék. Legyenek ezenkívül megfontoltak, tiszták, háziasak, jóságosak, férjüknek engedelmesek, hogy ne káromolják miattuk Isten igéjét.” (Tít 2,3-5) Vagyis ha már a saját gyerekeim nem igényelnek engem annyira, ezen kívül több évtized tapasztalatával vagyok felvértezve mint feleség, anya és háziasszony, akkor szeretném sokkal inkább belevetni magam abba, amit most a blogomon félgőzzel csinálok.
Azt gondolom, hogy nagyon nagy szükség lenne rá, hogy idős, tapasztalt családanyák, akik keresztény elvek szerint élték és élik meg családos éveiket, tanítsanak minket, fiatalasszonyokat. El sem tudom mondani, mennyire szeretem Debi Pearlt, Lori Alexandert, Michelle Duggart vagy Leane VanderPuttent olvasni és hallgatni. Én ugyan próbálkozom, de tudom, hogy a tapasztalt asszonyokat nem pótolhatom. Izgatottan gondolok arra, hogy hány fiatal nőnek, és általuk hány családnak segíthetek majd, ha bővelkedem szabadidőben, tapasztalatban, bölcsességben, szeretetben és türelemben egy ilyesfajta szolgálathoz.
4. Semmi más ambíciód nincs az életedben, csak a gyereknevelés és a háztartásvezetés?
De, van. Első körben, hogy üdvözüljek. Aztán van pár jó könyv is, amit szívesen lefordítanék, ha lesz időm rá. Írni is szeretek az igazságról. De a legfontosabb dolog az életemben az üdvösség után, hogy jó feleség, anya és háziasszony legyek. Ezt a hivatást kaptam a Jóistentől, ez az, amiért megteremtett. Ez pedig nem kis dolog!
Tudom, hogy a nőként öngyűlölő feministák szerint csak a férfiviselkedés és a férfiéletmód az értékes, és ebből a „péniszirigységből” kiindulva nem bírják elviselni az otthon lévő, családanyaságát hivatásának tekintő nőt, mert hiszen a férfi eljár dolgozni, pénzt keres és karriert épít, tehát csak az lehet a jó. Csakhogy valójában nagyon is fontos dolog egy ép és boldog házasságot fenntartani, szerető otthont építeni, gyermekeket vállalni és nevelni. Kevés ennél nagyobb hivatás létezik a világon! Minden elporlad, egyedül a lélek örök, mi pedig anyaként ezeket a lelkeket hagyjuk megszületni, és aztán formáljuk őket. Egy anya olyan nagy hatással lehet a gyermekeire, mint senki más, hogyha ezt a hatalmat nem adja át másoknak, mert ostobán inkább a pénz vagy a karrierrel járó elismertség után fut.
Az, hogy egy gyermek szülei nem válnak el, ráadásul még boldogok is együtt, és hogy az édesanyjuk ott van nekik háttérként, aki vigyáz rájuk és foglalkozik velük, a hit után a legnagyobb dolog, amit az életben kaphat. Ma pedig hány gyermek kapja meg mindezt? Vajon hány gyerek lesz lelkileg sérült vagy kallódik el, mert a családja széthullott, de legalábbis nem kapott elég figyelmet legalább az édesanyjától? Nem elég az, ha van a gyereknek ruhája, ebédje meg játéka, és ha az óvodában meg az iskolában vigyáznak rá. Nap mint nap tapasztalhatom a saját gyermekeimmel kapcsolatban, hogy mennyire, de mennyire szükség van rám az életükben, és nem csak addig, amíg be nem töltik az óvodás kort.
Az én fő ambícióm az, hogy a férjemet, amennyire az rajtam múlik, boldoggá tegyem, a gyermekeimnek pedig annyi szeretetet és figyelmet adjak, amennyit csak tudok. Felmérések szerint a szülők napi nyolc percet foglalkoznak a gyerekeikkel osztatlan figyelmet adva nekik. Tudom, hogy ez a szeretet és odafigyelés az alapja annak, hogy boldog és sikeres felnőttekké növekedhessenek, és hogy megszeressék Jézus Krisztust is, mert tudni fogják, hogy az Ő nevében szerettem őket így és Őmiatta adtam nekik az életemet.
Futhatnék tudományos vagy anyagi ambíciók után, de nem teszem, mert tudom, hogy a családom kárára lenne. Nem érzem úgy, hogy ezzel valami nagy dologról mondtam volna le, mert meggyőződésem, hogy asszonyként és anyaként az egyik legfontosabb hivatás az enyém.
5. Nem unalmas nap mint nap otthon lenni?
A gyerekek nem hagynak unatkozni! Sok teendőm van velük. Az unalmasabb dolgokat pedig izgalmassá tudom tenni. Pl. van, hogy takarítás közben engem érdeklő előadásokat hallgatok a youtube-ról. Nem érzem úgy, hogy unatkoznék vagy épp intellektuálisan a mélybe süllyednék. Sőt, talán sok dolgozó nőnél még több időm is van művelődni.
Azt gondolom, akkor se fogok utankozni, ha már egy gyerekem se lesz itthon délelőttönként. Bár erről még nincs tapasztalatom, de úgy gondolom, épp elég teendő van egy háztartásban, főleg, ha sok a gyerek, ahhoz, hogy az anya délelőttjét kitöltse a hasznos munka akkor is, ha nincsenek otthon a gyerekei. Zavartalanul tud főzni, takarítani, boltba menni és egyéb ügyeket intézni délelőtt, hogy délutánra már a családjáé lehessen. Többet tud imádkozni is, esetleg a hobbijaival vagy valami otthonról végezhető munkával foglalkozni.
Nem mellesleg legyünk reálisak: a legtöbb munka se izgalmas, főleg, ha muszájból kell csinálni hétfőtől péntekig a nap legalább nyolc órájában. Így az izgalmas dolgok is monotonná válhatnak.
Ráadásul én örülök neki, hogy nem olyan „izgalmas” az életem. Sokkal fontosabb számomra az izgalomnál a béke és a nyugalom. Szeretek itthon lenni és a háztartással meg a gyerekekkel foglalkozni. Tele van csupa apró örömmel az életem. Nagyon szeretem például minden este kiválogatni, mit vesznek majd fel másnap a gyerekek, vagy jó időben a friss levegőn teregetni, vagy épp mesét olvasni elalvás előtt. Azt is nagyon szeretem, mikor rendbe rakom és kitakarítok egy-egy helyiséget, és hogy mennyire szép lett. (Persze ez az állapot nem tart sokáig. :-D) Sütni is nagyon szeretek, főleg megenni a végeredményt. Vagy épp tanulni az iskolás fiammal és látni, ahogy egyre ügyesebb és egyre több mindent tud.
Számomra a háziasszonyság a legjobb munka a világon, mert a saját otthonomban dolgozhatok, azok között és azokért, akiket a legjobban szeretek, ráadásul a főnököm az az ember, aki a legjobban szeret ezen a világon! Szuper a munkám, mert rugalmas, így ha épp nem érzem túl jól magam, hát másnapra teszem a teendőim nehezebb részét. Nem kell félnem attól sem, hogy kirúgnak, vagy hogy a munkahelyem megszűnik egyik napról a másikra.
Összegzésként annyit írhatok, hogy amint a mondás is tartja, csak a buta ember unatkozik. Úgy érzem, a háziasszonysággal csupa negatív izgalomtól, félelmektől szabadulok meg, a teendőim nem unalmasak, de legalábbis egy kis kreativítással izgalmassá tehetőek.
6. Hogy lehet egy nagycsaládot eltartani egy fizetésből?
Azt gondolom, hogy egy szorgalmas, jó munkamorállal rendelkező és a pénzügyekhez is értő férj kell hozzá elsősorban. Ezen kívül megfelelő hozzáállás az anyagiakhoz. Ki kell törni a konzumidiotizmusból. Meg kell tanulni hálásnak lenni mindazért, amink van.
Családanyaként rá kellett jönnöm, hogy sok dolog, amit a mai magyar ember alapvető dolognak tart, valójában nem az. Érdemes meghallgatni egy pénzügyi szakértő előadását a témában. Sokat tudnék beszélni erről a témáról, de a fenti előadásban minden fontos dolog benne van, úgy gondolom, szívből tudom ajánlani mindenkinek.
Valójában sajnos a sok válás miatt sokan egyedül nevelik a gyerekeiket. És ők sem halnak éhen! Ha az egyedülálló anyák el tudják tartani a gyerekeiket, akkor az ép házasságban élő férfiak méginkább.
Bár nem akarok belemenni a személyes pénzügyeinkbe, de pár dolgot mondok, amivel sokat spórolunk: nincs autónk, a házunkon kívül semmire se veszünk fel kölcsönt, nem dohányzunk, nem gyűjtünk semmit, nem járunk nyaralni, nem gondoljuk, hogy a gyerekeinknek kellene saját szoba, tv, telefon vagy számítógép. Ezek közül egyiket se élem meg lemondásként, teljesen elégedett vagyok így.
Még amit fontos megemlíteni, az az állami családtámogatási rendszer. Ha csak azt nézem, hogy mennyi a havi plusz bevétele egy háromgyerekes családnak, ha a legkisebb gyerek is már legalább hároméves (tehát nem jár se a gyed, se a gyes), akkor 219 000 Ft bruttó mellett (garantált bérminimum) a gyermektelenekhez képest 118 080 Ft-tal több a család havi bevétele, 300 000 Ft bruttó mellett 144 000 Ft-tal, 400 000-nél 147 000 Ft. (Magasabb bruttóknál is ugyanennyi.) Ráadásul, ha a legkisebb gyerek még nincs 3-7 éves, a legnagyobb pedig nincs 18, főállású anyaként kaphatunk 28 500 Ft-t havonta. Ha van kétéves gyermekünk, gyest kapunk, de 6 hónapostól 2 éves korig járhat a gyed az édesapának munka mellett, ami a legjelentősebb összeg.
Ezen felül ott vannak még az egyszeri, vissza nem fizetendő juttatások, hitelek is. Komoly tízmilliókról van szó. Pl. a babaváró hitel 10 millió forint, és ha születik három gyermeked, nem kell visszafizetni egy fillért se belőle. Vagy ott a CSOK, és még sorolhatnám. Rengeteg dolog olcsóbb is vagy ingyenes, ha nagycsaládos vagy, pl. nálunk az óvodai étkezés ingyenes, az iskolai pedig félárú.
Azt gondolom, azzal is sokat meg lehet spórolni, hogyha nem állítunk szülőként magunk elé irreális elvárásokat. Nem gondolom pl., hogy nekünk kéne házat venni a gyerekeinknek vagy az egyetemi tanulmányaikat finanszírozni. (Sőt, alapvetően ellene vagyok annak, hogy valaki csak azért bejuthasson egy szakra kevesebb ponttal, mert a szülei fizetnek érte, úgyhogy még nagyon gazdag emberként se fizetném a gyerekeim tanulmányait.)
Még az is eszembe jutott, hogy az orvosokon is sokat lehet spórolni. Mindegyik várandósságomnál az sztk-s rendelésre jártam terhesgondozásra és nem volt fogadott orvosom, mikor szültem, és hálapénzt se adtam. Még nem számoltam ki, de legalább 1-1,5 millió forintot már biztos spóroltam így.
7. Mi lesz veled, ha a férjed elhagy/meghal?
Azt gondolom, hogy ha Isten engem arra hívott, hogy családanya legyek, akkor nekem arra kell törekednem minden félelmemet félretéve, hogy ezt a feladatot a lehető legjobban végezzem, a többiről pedig majd Ő gondoskodik.
Félni tehát nem félek, de azért persze felkészülök az eshetőségekre.
Jó dolog, ha egy feleség háztartásbeli, ha a férjének van életbiztosítása. Ennek utána lehet nézni, igen komoly összegeket kapunk, ha ne adj’ Isten, tragédia történik.
A másik, hogy jó, ha van olyan tudásunk, amelyet elővehetünk, ha akár kisebb, akár nagyobb mértékben pénzt kell keresnünk. Mindez akkor is jól jön, ha a férjünk nagyon is mellettünk van, de a gyerekek már nagyok és van valamennyi időnk dolgozni. Ilyen tudás lehet pl. nyelvtudás vagy az, hogy játszunk egy hangszeren, és akkor tudunk órákat adni az otthonunkban/ból, vagy hogy valami olyat tudunk készíteni, amit aztán eladhatunk stb. Főleg az internet korában rengeteg lehetőség van arra, hogy valaki úgy tudjon dolgozni, hogy közben otthon van. Vagy akár vállalhatunk olyasmit is, hogy gyerekekre vigyázunk a sajátjaink mellett. Nem csak a 8 órás házon kívüli munkák léteznek.
Ezen kívül azt sem szabad elfelejteni, hogy nem csak egy különálló pontként létezünk a világban. Nekem megadta az Isten, hogy van egy szerető családom, amelyre számíthatok, ha baj van. Tudom, ez nem mindenkinél van így sajnos, de remélem, hogy a legtöbb olvasómnál igen.
Alapvetően én ostobaságnak tartanám, hogy végigdolgozzam az életemet házon kívül, teljes állásban csak azért, mert mi van, ha a férjem elhagy vagy fiatalon meghal. Isten arra hívott, hogy édesanya legyek, és úgy gondolom, nem tudnék igazán jó anya lenni, ha 8-10 órákat távol lennék itthonról. Hanyagoljam el a gyerekeimet és tegyem ki magamat egy csomó stressznek csak azért, mert hátha baj történik?
8. Miből élsz majd meg öregkorodban?
Nyugdíjam nem lesz, az biztos, de a dolgozóknak sem valami sok. A magyar emberek alig vállalnak gyereket. Akik Magyarországon tipikusan nagy gyerekszámmal rendelkeznek, azok meg általában nem adófizető honpolgárokat nevelnek belőlük. Úgyhogy nemigen lesz, aki a mi nyugdíjunkat majd fizesse.
A mai húszas-harmincas éveikben járók csak a megtakarításaikra, a befektetéseikre és a gyermekeikre számíthatnak majd öregkorukban. Igen, a gyermekeikre.
Sokak szemében ez nem jobb, mint ami a putriban megy. Pénzért szülök? Nem. De az utóbbi ötven évet leszámítva nem volt általános nyugdíj. Teljesen természetes volt, hogy a gyermekeik segítették a munkaképtelen szüleiket.
Segélyért szülni és elhanyagolni a gyerekeket teljesen más, mint szeretetből szülni őket és értük élni, majd elvárni idős korunkban, hogy amennyire rászorulunk, a gyermekeink anyagilag is segítsenek minket. Számomra természetes, hogy segíteném a szüleimet, ha szükségük lenne rá. Hiszen ők is segítettek nekem, mikor szükségem volt rá.
9. Nem zavar, hogy ki vagy szolgáltatva a férjednek?
Mennyivel jobb az államnak vagy a munkaadónak kiszolgáltatva lenni? Vagy a piacnak? A vásárlóknak? A covidnak?
A férjem nem a vetélytársam, nem vagyok feminista. Nem tartom kellemetlennek vagy ijesztőnek, hogy ő tart el. Inkább hálás vagyok neki ezért.
10. Azért nem dolgozol, mert lusta vagy és életképtelen, ugye?
Aki ilyet gondol, annak bizonyára nincsenek gyerekei. Az anyasághoz, főleg a nagycsaládossághoz szorgalomra és talpraesettségre egyaránt szükség van. Talán még sokkal jobban, mint sok tipikus női munkakörhöz, amikre nem véletlen mondják, hogy körömreszelgető-facebookozgató állások.
11. Hogy lehetnék én is háztartásbeli?
Ha még tanulsz, akkor olyan dolgokba fektess energiát, amik révén otthonról és rugalmasan is dolgozhatsz. Csak egy példa: nemrég láttam, hogy egy koreai nyelvet oktató magántanár óránkénti díja 4200 Ft. De persze sok minden van még, amit elsajátíthatsz, hogy aztán otthonról kereshess pénzt, ha szükséges.
Másik fontos dolog, hogy ne verd magad adósságokba. Felejtsd el a diákhitelt meg az áruhiteleket. Nem lesz elég pontod a vágyott szakra? Tanulj többet, csinálj emelt érettségit, nyelvvizsgát és dolgozz vagy segíts otthon a kimaradó egy évben. Lehet, egy éved kimarad, de legalább nem vered adósságokba magadat évekre. Egyébként meg biztos, hogy mindenképp egyetemet kell végezned? Ezen is érdemes elgondolkodni.
Ha még nem vagy férjnél, akkor mindenképpen olyan férfit keress, akinek jó a munkamorálja, kitartó, fejlődőképes és takarékoskodó típus. És persze ő is úgy képzelje el a közös életeteket, hogy te háztartásbeli vagy.
Ha már férjnél vagy, akkor a legfontosabb az ima és hogy megtanulod te is és a férjed is megfelelően kezelni a pénzt, amiben a fent linkelt előadássorozat sokat segíthet. Ne oktasd, nyaggasd vagy zsarold a férjedet, ha nem akarja, hogy háztartásbeli legyél, vagy nem teszi lehetővé, hanem imádkozz Istenhez, hogy Ő változtassa meg a férjed hozzáállását, ugyanis ez az Ő dolga, nem a tiéd. Bár anyaként nehezebb, de ilyenkor se elképzelhetetlen, hogy képezed magad, ha eddig nem tetted meg, és megtanulsz valami olyasmit, amivel otthonról keresel pénzt. Ez főleg azért is jó, mert a férjed látja, hogy ha nem dolgozol, akkor nem rá hárul majd minden anyagi teher, hanem te is teszel ennek az álomnak a megvalósításáért.
12. Mit tegyek, ha a szeretteim/barátaim/a társadalom nem ért meg, félt vagy lenéz, mert háztartásbeli vagyok?
Próbáld meg helyre tenni magadban, hogy neked nem a rokonaidnak vagy bárki másnak kell megfelelned, hanem Istennek elsősorban, másodsorban pedig a férjednek. A halálod után Isten előtt fogsz számadással tartozni, hogy milyen feleség, anya és háziasszony voltál, nem a többi nő előtt.
Imádkozz sokat, kérj erőt és bölcsességet Istentől, és ezen kívül úgy válogasd meg a barátaidat, hogy támogatóak legyenek a hiteddel és az életmódoddal kapcsolatban. Az is fontos, hogy olyan dolgokat nézz, olvass és hallgass, amelyek megerősítenek abban, amit csinálsz. Olvasd a Bibliát, főleg a nőkről szóló részeket! Vannak jó keresztény, antifeminista blogok és könyvek is. Angol youtube-csatornák is elérhetőek. (A blog oldalsávjában találsz jó linkeket.)
Arra is fontos odafigyelned, hogy ne tartsd magad áldozatnak és ne hergeld bele magad abba, hogy mennyire szörnyű világ vesz körül. Így örökké magadat fogod sajnáltatni, és kialakul benned egy hatalmas gőg, hogy te bezzeg háziasszony vagy, vállalod a gyerekeket, hamar hazahozod őket… ez semmi jóra nem vezed. Neked a boldogságoddal és a szereteteddel azt kell megmutatnod a világnak, hogy jó így élni. Isten dolga megítélni az embereket, nem a tied! A felhúzott orrú, savanyú mártíranyák klubjához senkinek se lesz kedve csatlakozni. Ellenben egy kedves és boldog nő vonzani fogja az embereket, ahogy az életmódja is: „Ó, hát a feminista riogatások ellenére mégse olyan szörnyű nagycsaládos háziasszonynak lenni?”
13. Háztartásbeli vagyok, de boldogtalan. Mit tegyek?
Először is tudatosítanod kell magadban, hogy a boldogság nem érzelem, hanem tény, vagy ha úgy tetszik, állapot. A Biblia tanítása szerint az a boldog ember, aki Isten parancsai szerint él. Én ezt úgy tudom megfogalmazni, hogy boldog ember az, aki a helyén van, aki az, ami. Ezt jelenti a tökéletesség is, amire Jézus felszólít minket. Tökéletes ember az, aki úgy él, aminek Isten őt megteremtette.
„Mi végre vagyunk a világon?” – kérdezték a régi katekizmusok, és így adták meg a feleletet: „Avégre vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, őt szeressük, neki szolgáljunk, és majdan örökké vele éljünk.” Elsősorban tehát el kell ismernünk teremtményi voltunkat, nem szabad istenként viselkednünk. Meg kell ismernünk a valódi Istent, szeretnünk kell és szolgálnunk őt. Jézustól pedig tudjuk, hogy az szereti az Istent, aki betartja a parancsait. Ha pedig nők vagyunk, akkor nőként kell élnünk: így kell kinéznünk és viselkednünk. Ha Isten házasságra hívott meg minket, akkor feleségként feleség módjára kell viselkednünk, tehát alá kell rendelődnünk a férjünknek és a segítőtársaként kell szolgálnunk őt. Ha pedig az anyaság is megadatott nekünk, akkor úgy kell anyának lennünk, ahogy azt Isten akarja: elfogadva az életeket és odafigyeléssel, szeretettel, áldozatosan gondozva és nevelve a gyermekeinket.
Ha boldogtalannak érzed magad, az kétféle lehet: egyrészt lehet időleges, mert épp kialvatlan vagy, front van, vagy a ciklusod kavarta össze az érzelmeidet. Ez olyan „boldogtalanság”, valójában nyűgösség vagy rossz hangulat, amely elmúlik, ha alszik egyet az ember.
Van azonban egy mélyebb boldogtalanság, amely huzamosabb ideig tart. Ennek oka az lehet, hogy valamilyen komoly bűn van az életünkben. A világnak „hála” tele van a fejünk mindenféle ostobasággal és a szívünk mindenféle torz vággyal és elvárással. Ezek lehetnek a boldogságod gátjai.
Lehet, hogy nem imádkozol eleget.
Lehet, hogy nem rendelődsz alá a férjednek.
Lehet, hogy nem visekedsz a segítőtársaként.
Lehet, hogy túl rikán éltek házaséletet a lustaságod és az önzésed miatt.
Lehet, hogy nem fogadod el a gyermekeket.
Lehet, hogy nem törődsz velük eleget.
Lehet, hogy lusta vagy a háztartásvezetésben.
Lehetséges, hogy mindenféle függőséged van, pl. pornófüggés (ebbe a kategóriába esnek az erotikus és történelmi romantikus regények, vagy épp az utóbbi évtizedek legtöbb nyugati filmje és sorozata, ahol szinte már pornószintű szexjelenetek vannak), vagy épp internetfüggőség, esetleg sorozatfüggés.
Megeshet, hogy érzelmi viszonyba keveredtél férfiakkal (férfi „barátaid” vannak). De nőkkel is lehetnek torz barátságaid, amelyek lelki ömlengésről, panaszkodásról és túlzott bizalmaskodásról szólnak.
Az is lehet, hogy tiszteletlen és szeretetlen vagy a szüleiddel vagy a férjed szüleivel, esetleg más autoritásokkal vagy tiszteletlen, mint mondjuk a papod.
Lehet, hogy mindenféle olyan hatásnak teszed ki magad, amelyek kikészítenek, pl. online viták vagy a hírek túlzott követése.
Az is lehet, hogy torz, gőgös a vallásosságod, vagyis olyan vagy, mint Jezabel.
Lehet, hogy olyan dolgokkal foglalkozol, amik önmagukban nem bűnösnek, de jelen helyzetedben túlságosan elvonnak a hivatásodtól, vagyis a családod szolgálata kárára máson jár az eszed és máshol van a szíved.
Ha huzamosabb boldogtalanságtól szenvedsz, akkor ne a bibliai nemi szerepeket és a családos állapotodat hibáztasd, hanem végezz komoly lelkiismeretvizsgálatot akár a fentiek alapján.
A kísértő gondolatokat ajánld fel Istennek és ne foglalkozz velük. Főleg, ha fáradt vagy, front van, vagy épp a hormonjaid zaklatnak. A Sátán sokat fog támadni, de Jézus az erősebb, ezt ne felejtsd el!
(Pro Christo blog nyomán Szent Korona Rádió)
Erősödik a hátország – tradicionális női szerepekről a Vármegyében (Képes beszámoló)
Száműznék a hagyományos női szerepeket tartalmazó irodalmi műveket
A hónap gyűlölködője, a feminista és LMBTQP-lobbista Mérő Vera