“A demokrácia egy valódi tudathasadásos állapot: a választópolgárok egyenlő, egységnyi politikai jogán alapszik, azaz: minden egyes ember szavazata ugyanannyit ér. Ez már önmagában rendkívül sátáni, mivel a kiemelkedő, intelligens, nemes és tevékeny embert az alávaló, parazita életmódot folytató, állati szinten vegetáló félemberek szintjére süllyeszti, akik törvényszerűen mindig többen vannak” – olvasható Mors Triumphalis Facebook posztjában.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
“Összességében a demokráciának, mint politikai-kormányzati rendszernek a gloire-ja mit sem kopott az elmúlt évszázadokban. Pedig a demokrácia valós és rendkívül baljós működését, a vele kapcsolatos közfelfogásbeli és akadémista-tankönyvi idillt naponta, mintegy lobotómia-szerűen metszik át a tények – már egy jó ideje.
A demokrácia – ahogy az emberek azt át- és megélik – egy valódi tudathasadásos állapot, és ez korántsem csak szimbolikus. A demokrácia a választópolgárok egyenlő, egységnyi politikai jogán alapszik, azaz: minden egyes ember szavazata ugyanannyit ér. Ez már önmagában rendkívül sátáni, mivel a kiemelkedő, intelligens, nemes és tevékeny embert az alávaló, parazita életmódot folytató, állati szinten vegetáló félemberek szintjére süllyeszti, akik törvényszerűen mindig többen vannak.
Az intelligencia és a nemes jellem itt nem a diplomák, tanfolyamok, kitüntetések számát, a vagyon mértékét vagy a társadalmi státuszt jelentik, hanem a koherens és adekvát létszemléletet, az ezzel való integritást, és ebből fakadóan a lényeglátás képességét, ami alapján a jelenségvilág történéseinek értelmezése megfelelő módon tárulkozik fel.
A diplomával felfegyverzett szakbarbárok, az akadémista tudományosság és a mainstream média titkosszolgálati/dezinformációs hadműveleteinek „tényein” kérődző és/vagy abban tudattalanul/tudatosan résztvevő értelmiségiek egyáltalán nem képviselnek semmilyen minőséget a tömegben, sőt, áttételesen ők a tömeg kovásza, de semmi esetre sem irányítói.
Politikai farizeusság
A demokrácia unikuma, hogy a politikai farizeusság nemcsak a politika virtuális csúcsán nyilvánul meg, hanem a fent említett tudathasadásos állapotként, a legalsóbb, vagyis a demokrata választópolgár szintjén: kifelé (a külvilág felé) úgy vallja a demokrácia „elveit”, hogy a szíve mélyén nem hisz benne. Nem abban az értelemben nem hisz benne, hogy például bármikor elcsalhatják a választást, és nem is a többség dönt elvében nem hisz igazán, hanem a fent említett egyenlőségben.
Ugyanis még a legmegveszekedettebb demokrata sem tartja magát senkivel egyenrangúnak. Inkább meghasonlik – tehát elismeri a másokkal való egyenértékű politikai jogot -, csak magának tudhassa az illúziót, hogy beleszólhat a politikai folyamatokba.
Tiszta, manipuláció mentes és önműködő demokrácia nincs és nem is létezhet, de ha mégis létezne, az össztársadalmi szinten egyfajta „legyek ura” helyzetként valósulna meg.
A létező demokrácia természetesen irányított, manipulált és a háttérből van megszervezve, minden kellékével együtt, amibe beleértendő a kormány/ellenzék, sajtóikkal, holdudvaraikkal, agytrösztjeikkel és szimpatizánsaikkal együtt, ahogy az állami és látszólag nem állami szinten működtetett kultúra és oktatás is.
A demokrácia alapelve nemcsak egy pszeudoelv – mivel a többség álminőség, és semmilyen valódi értéket nem képvisel -, de a többség dönt „elve” minden valós elv gyakorlását kizárja a politika világából.
A pártok/politikusok látszólag a népnek/tömegnek akarnak megfelelni, de a tömeg nem gondolkodik és nincsenek elvei. Azt „gondol” amit gondoltatnak vele; amit a média, a közoktatás, a nagyvállalatok sugallnak és szuggerálnak számára. A politikus erre reagál vagy maga is ezt a folyamatot generálja – a kör pedig bezárul.
“A köznek nem véleménye van, hanem tulajdonosa”
Elég csak arra gondolni, hogy a valóban fontos és égető kérdésekkel tulajdonképpen nem lehet politikát csinálni, mert ezek a kérdések senkit nem érdekelnek. A nép és a politika is arra reagál, amit a média prezentál számukra, melyet olyan operatív ágensek irányítanak, akik a világfolyamatokat koordinálják és ellenőrzik.
Ahogy korábban írtam: a köznek nem véleménye van, hanem tulajdonosa. László András zseniális meglátásával így lehetne a fentieket összefoglalni:
»Népfelség« – ez az, amiben senki nem hisz, mert nem lehet hinni abban, hogy bármiféle felsőbbséget képviselne egy olyan tömeg, amely szinte korlátlanul manipulálható.
A demokráciát mint politikai berendezkedést nem a nép vívta ki a maga számára, hanem a fent említett erők évszázados aknamunkája tette lehetővé, hogy a mesterségesen felszaporított csőcselék tömegeit (az akkori) médián keresztül agymosással és sötét szuggesztiók révén az uralkodói és urai ellen tudta vezetni (forradalmak), tulajdonképpen mondvacsinált dolgokra hivatkozva.
Ennek előzménye, hogy addigra (18. század vége) az uralkodók már a pénzhatalom karmai közt vergődtek, a birtokolt hatalom már csak névleges volt. Az uralkodókat és kormányaikat már akkor puszta gazdasági mechanizmusokkal térdre lehetett kényszeríteni, majd a „népet” is bevetették ellenük. Manapság pedig a pénzhatalom szimplán körbezsarolja őket egymással.
A demokrácia még a saját alapelve szerint is törvénytelen, ugyanis a népek soha, sehol nem szavaztak arról, hogy akarnak-e demokráciát. Napjainkban a politikához már sem ideológia, sem elvek, program, de még párt sem kell. A leendő miniszterelnök egy facebook-marketingkampány, melynek eredetmítosza minden eddiginél sötétebb és anorganikusabb.
A jelenségvilágot éppen mozgató sötét szellemi erő tulajdonképpen pár hónap alatt elővarázsolt egy mára kétharmaddal győzni képes politikai vállalkozást.
Az egész rendkívül groteszk és sátáni. Már maga a Kegyelmi-ügy is, amiből a főszereplő elővarázsolódott, az pedig pláne, hogy ez a senki tulajdonképpen összesűrűsíti és megtestesíti azt, amitől a jóérzésű ember az elmúlt 16 évben igazán undorodott.
A „népben” megnyilvánuló primitív, tudattalan, sötét ösztönvilág találkozott a
- faék egyszerű filléres politikai marketinggel,
- az olcsó lózungokkal,
- egy, a még illúziónak is elcseszett titkosszolgálati művelettel, ami ma sem több, mint egy gagyi AI kép,
- pár kínos interjú a liberált-globalista szennymédia szócsöveinél,
- néhány lejárt szavatosságú jelszó, mely a lumpenproletár tömegek igénytelenségének teljesen megfelel.
Gombokért szereztek egy országot
A jelenlegi helyzet rendkívül sokban hasonlít a 89/90-es rendszerváltáshoz. Főként abban, hogy ez minden csak nem rendszerváltás. Ez módszerváltás, amiben pont a rendszer marad érintetlenül.
Hasonlít még abban is, hogy a vakon vezetett nép akkor is vágyott a nyugatos életszínvonalra, demokráciára, Európára. Hogy mit kapott cserébe, pontosan tudjuk. Ma is ugyanerre vágyik, ezért van az a választási eredmény, ami. Nem dereng neki semmi abból, ami következni fog.
Nem tanulta meg, hogy nem azért van „rendszerváltás”, hogy ő jobban éljen. Nem tanulta meg, hogy az a Nyugat, amiről álmodik, már akkor sem nagyon létezett, ma meg pláne nem létezik.
Ami valóban jobb és élhetőbb Nyugat-Európában, azt éppen most számolják fel azok az erők, akik a „magyar” nevű ügynököt az ország élére varázsolták. Nem tanulta meg, hogy egy papírra húzott X nem követel az embertől semmit, ezért nem is generál semmiféle változást. A papírra behúzott X garantálja a rendszer kőkemény, betonszilárd állandóságát.
A „nép” most sem döntött semmiben. A világ valós urai döntöttek úgy, hogy az elkövetkezendő káoszhoz jobban illik egy olyan politikai formáció, amivel az intézkedéseket, a kényszerítéseket, és az erőszakos átalakításokat könnyebben levezénylik, a nép pedig tovább bódul majd, mint a chemotoxos légy, amikor pedig „kijózanodik”, legfeljebb annyit mond: majd négy éve múlva…”
Mire lehet számítani nemzeti oldaliként a Tisza győzelmét követően? Véleménycikkünk a választásokról
Még nagyobb befolyásra terveznek szert tenni az LMBTQP-lobbiszervezetek a választás után
(Mors Triumphalis Facebook bejegyzése nyomán Szent Korona Rádió)