A kecskeméti vendégszereplés után a Militaeraktuell.at cikkezett arról, hogy Magyarország 24darab új L-39-est venne, 12 kiképző, és 12 könnyű harci változatút.
A tavalyi év egyik nagy híre volt, hogy a cseh AeroVodochody jelentős része magyar tulajdonba került. 2020. október 17.-én aztán meg is érkezett Kecskemétre egy L-39NG, hogy aztán másnap magyar pilóták próbálgathassák, így már szinte teljesen biztosra vette mindenki, hogy hamarosan egy régi-új típust köszönthetünk újra. Hiszen az évekkel ezelőtt kiadott Zrínyi2026-os programfüzetben is említették a sugárhajtású kiképzőgépeket…
Aztán hogy, hogy nem, az év végi bejelentésdömping ígért vagy három új gyárat, Elbit radarokat, Gidrán névre keresztelt Ejder Yalcint, miegymást, de új Albatroszokat nem. Január elején aztán az Index közölt egy cikket, https://index.hu/techtud/2021/01/04/albatrosz_szakerto_avagy_aki_mar_repulte_az_l-39ng-t/
ami teljesen egyértelműen a típus reklámja.Ennél még érdekesebb, hogy közvetlenül a kecskeméti vendégszereplés után a Militaeraktuell.at cikkezett arról, hogy Magyarország 24darab új L-39-est venne, 12 kiképző, és 12 könnyű harci változatút.
A napokban pedig a honvédelem.hu jelentetett meg egy cikket, melyben szintén érintették ezt a témát:
„A cél, hogy az NFTC-képzésre (NATO Flying Training in Canada) hazánknak biztosított jelenlegi hét helyre és az azt követő külföldi képzésre legalább kétszeres-háromszoros legyen a túljelentkezés. Ez az ideális. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük a repülőeszközök darabszámait, a jelenlegi működő pilótaképzési létszámoknak emelkedniük kell.Arról nem is beszélve, hogy az NFTC-program megszűnik, az idei lesz az utolsó év, hogy oda tudjuk küldeni a leendő repülőgép-vezetőinket. Tehát erre is megoldást kell keresnünk. Két fő irány jelenleg az olasz és az amerikai képzés.A sok helyszín közül megítélésünk szerint ezek vannak olyan szinten, amelyek hozzák azt a magas színvonalú képzést, amit az NFTC-program biztosított a Magyar Honvédség számára. Ezen szint alá egyszerűen nem mehetünk. Jelenleg a képzést elvégző pilótáink azonnal negyedik generációs – vagy annál magasabb szintű – vadászgépen tudnak repülni. Ehhez nincs szükség több száz óráskiegészítő képzésre, mint máshol.”
Ehhez számítsuk hozzá, hogy mostanában volt olyan törekvés is, vagy inkább sejteni lehetett ezen törekvés meglétét, hogy esetleg Magyarországon létesüljön egy ilyen kiképzőközpont. Ezt az iskolát nyilván össze lehetne kapcsolni egy L-39NG rendszeresítéssel, ugyanakkor komoly kételyek is felmerülnek, amelyekről már korábban írtunk.
Az újabb kételyek a szervezés alatt álló olasz és újabban portugál pilótaiskolák. Kétséges, hogy ennyi meg tudna élni, és a fentebb citáltak alapján mára a vezetés is inkább külföldi képzésben gondolkodik. Külön furcsaság, hogy Portugália is csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, miszerint tizenegy európai tagállam (Bulgária, Csehország, Észak-Macedónia (korábban Macedónia), Görögország, Horvátország, Magyarország, Montenegró, Portugália, Románia, Spanyolország és Törökország) közös katonai pilótaképzést hoz létre helikopterpilóták, vadászpilóták és távirányított repülőgépek kezelőinek képzése céljából.
Továbbá mind Benkő Tibor, mind Maróth Gáspár részéről sokkal inkább a Gripenek jövőjéről van szó nyilatkozataikban, ám konkrétumok nélkül. Akár az amerikai, akár az olaszországi képzés mellett születik döntés, márpedig dönteni mindenképpen kell, az azt jelenti, hogy egy okkal kevesebb érv van az L-39NG magyar rendszeresítése mellett. Személy szerint még azt az érvet sem tartom elfogadhatónak, hogy a külföldön végzett pilóták itthon L-39-el töltsék az időt, amíg JAS-39-re nem kerülnek. Mégpedig azért nem, mert sem az USA-ban, sem pedig Olaszországban nem ezen a típuson fognak repülni, így teljesen fölöslegesen itthon először is át kellene képezni őket az Albatroszra, amin addig tölti az időt, amíg Gripenre nem kerülhet.
Lévén, hogy a repülés sehogy sem olcsó mulatság, egy egy ilyen kiképző repülőgép ára is milliárdos tétel, majd ez után a repült órák is milliókba kerülnek. A JAS-39-ek háza táján pedig az egyik, ha nem a legszűkebb keresztmetszet a műszakiak leterheltsége. Erősen lesarkítva, ha nincs elég szerelő, hogy hozzányúljon a meglévő gépekhez, nem az évszázad ötlete újabb, teljesen eltérő típus beszerzése. A helyes út egyértelműen a Gripenek rendelkezésre állásának javítása, töredék pénzből. Az osztrák médium által meglebegtetett 12 könnyű-támadó repülőgépek hasznosságáról már többször volt szó, például itt: Saját magának tesz keresztbe a Honvédség?
A Zrínyi haderőfejlesztési program a maga nemében, hiányosságai ellenére is példaértékű eddig. Igen érdekes kérdés ezért a sugárhajtású kiképzőgépek kérdésköre. Könnyen bakot lőhet vele a kormány, ha csak nincs valami szenzációs a tarsolyukban
(Vanek úr – Szent Korona Rádió)
Kapcsolódó:
Katonai repülőgépgyár magyar kézben?
Újabb típusok a légierőben?
Saját magának tesz keresztbe a Honvédség?
Horvátországi magyar pilótaképzés!