A Zrínyi 2026 haderő fejlesztési program füzete és kormányzati nyilatkozatok, valamint a pártsajtó közleménye alapján egyre valószínűbb, hogy a Magyar Honvédség sugárhajtású kiképzőgépeket szerez be a közeljövőben.
Több indokot is felhoztak, hogy miért is járna jól ezzel az ország, hány rendeltetést tudna adni neki a Honvédség. Ez a következők: A közös NATO kiképzésre szóló szerződés 2021-ig biztosítja katonai pilóták képzését az NFTC programban. A szerződés meghosszabbítása helyett itthon oldanák meg, saját oktatókkal, már kiképzett pilóták szinten tartására, „parkoltatására”, valamint támogató, könnyű-támadó szerepkörbe lenne alkalmazható.
Ezek az elképzelések jelen körülmények között, illetve a jövőre nézve reálisan elképzelhető körülmények között pénzkidobás.
A kanadai képzés ára igen borsos, évi 9 millió $, három főnyi pilótanövendékért. Emellett kedvezőnek tűnhet, hogy Irak körülbelül kétmilliót fizetett egy-egy L-159-esért. Azonban ezek korábban leállított, illetve át sem vett gépek voltak, nem új gyártásúak. Összesen 72 darabot gyártottak a típusból, aminek többsége raktárra készült, mert Csehország nem vette át azokat, de az utolsó ilyen darabokra amerikai magánvállalatok már lecsaptak.
A következő probléma burkoltan, de szerepel az előző bekezdésben. Évi átlag három fő. Egy vadászpilótának 40-50 órát kell eltöltenie ilyen kategórián, hogy vadászgépbe kerülhessen, azaz ebből következik, hogy 80-150 órát repülne itthon a teljes, eddig favoritnak számító, L-159 flotta ezzel a céllal. Sokkal több pilótát képezni nincs értelme, hiszen 14 Gripenen kell osztozzanak, jó huszad magukkal, hiszen körülbelül 20-25 hajózóra van szükség. Ez a létszám meg is van, a nyugdíjazások pedig „viszonylag” előre láthatóak.
A kanadai képzés ráadásul nem csak ezt a 40 órát, hanem egy másik kategórián történő előképzést is magába foglal, jelenleg T-6-os gázturbinás-légcsavaros kiképzőgépeken, valamint a komplett elméleti képzést, mindezt sok ezer órát maguk mögött tudó, adott esetben valós harci tapasztalattal rendelkező pilótáktól. Ha ezt másolni akarjuk, akkor a Zlinek után be kellene ékelni még egy típust, hogy ne legyen túl éles a váltás, de olyan gyakorlattal rendelkező oktatókat az ország egyszerűen nem tud felmutatni.
Az az elképzelés teljesen hibás, hogy az olcsóbb repült órák miatt „akinek nem jut Gripen, ezzel repüljön”. Röviden, mintha egy MOTO GP versenyzőnek egy kismotort adnának, hogy azon gyakoroljon. Gripen nem azért „nem jut”, mert olyan magas a flotta kihasználtsága. Azért nem jut, mert a rendelkezésre álló anyagi és humán erőforrásból ennyit tudnak kihozni. Ha a meglévő erőforrásokat megosztják két teljesen eltérő típus között, az csak szétforgácsolódáshoz vezet. Mondhatnánk, hogy a jelenlegi erőforrásokon felül fog majd jutni a kiképző típusra. Ekkor viszont még mindig hibásak vagyunk, hiszen az azt jelenti, hogy a Gripen flotta még mindig nem jut előbbre. Pont a már meglévő vadászokat kellene többet reptetni, mégpedig körülbelül kétszer annyit, mint most. Hogy mihez vezet a rutintalanság, vagy két típus összekeverése, azt ékesen példázza a caslavi Gripen-törés, ami körülbelül 9 milliárd forintos tanulópénzt jelentett.
Végül pedig, mint harci gépként történő alkalmazás merül fel. Mondhatják, hogy Irak pont erre használja. Ez igaz is, de ne felejtsük el, hogy milyen ellenféllel szemben! Olyan terroristák ellen, akik rossz esetben nehéz géppuskával vagy gépágyúval lőnek rá, szemmel célozva. Ezek hatósugarán kívül képes maradni, de Európában ellenséges légvédelemmel és légierővel kell számolni. Sem az L-159-nek, sem más sugárhajtású kiképzőnek nincs sem páncélzata, sem aktív önvédelmi berendezése. Nem tudnak olyat nyújtani, amit egy korszerű vadász-bombázó ne tudna, ellenben Magyarország esetében elaprózná az anyagaikat és személyzetet is.Közeli példaként vegyük Belgiumot. Nem egy század, hanem két vadászezred a légierő „ökle”, és úgy döntöttek, hogy megválnak Alpa Jetjeiktől, vagy éppen Lengyelország, szintén két ezred, de már csak néhány darab kiképző gépet rendeltek.
Félő, hogy átgondolt program helyett az egyébként nem működő Jak-52 – L-39, – MiG-29 időszak iránt érzett nosztalgia vezérli ezt a szándékot, ami pont a fejlesztésre szoruló területről vonná el a pénzt.
Vanek úr
Kapcsolódó:
Légierőlködés; Első rész