Izraeli börtönökből szabadult palesztin foglyok meséltek arról, hogy milyenek is a körülmények a Közel-Kelet egyetlen “demokráciájának” börtöneiben. Állatokként bántak velük, lehugyozták őket, de volt élve eltemetés és súlyos betegek megverése is… A halálra kínzás sem idegen a cionistáktól.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az izraeli börtönőrök a palesztin foglyokat leplekbe burkolták és élve eltemették.
Amikor fuldokolni kezdtek, közvetlenül a halál beállta előtt, egy kis levegőt engedtek be, hogy életben tartsák őket, majd a folyamatot pillanatokkal később megismételték.
Ez csak egy a sok beszámoló közül, melyek szerint az izraeli hatóságok kínozzák a palesztin foglyokat.
A Hamász és Izrael közelmúltbeli fogolycseréjét követően több száz foglyot engedtek szabadon, és több megrázó beszámoló látott így napvilágot.
A Middle East Eye beszélt néhány nemrég kiszabadult gázai fogollyal, akik elmondták, hogy a palesztinokat „halálra kínozták” az izraeli börtönökben.
„Úgy bántak velünk, mint az állatokkal”
A 41 éves Mahmoud Ismail Abukhater a Gázai övezet északi részén lévő Kamal Adwan kórházban tartózkodott, amikor 2024. október 20-án egy izraeli katonai quadkopter szállt föléjük, és egy hangszórón sugározva felszólította „a környék lakóit, hogy adják meg magukat”.
„Rálőttek a házakra és az erkélyekre, és bombázták a közeli lakásokat, miközben ezeket az üzeneteket sugározták, hogy terrorizáljanak minket. Ekkor vettek őrizetbe bennünket” – emlékezett vissza.
Abukhater elmondta, hogy a kínzás abban a pillanatban elkezdődött, amikor őrizetbe vették őket, és egészen a szabadon bocsátásuk előtti utolsó pillanatig tartott.
„Úgy bántak velünk, mint az állatokkal, nem mint az emberekkel” – mondta.
Mielőtt a börtönbe szállították volna őket, a foglyokat egy olyan helyre vitték, amely egy gázai szarvasmarhafarmra hasonlított – magyarázta.
Ott arra kényszerítették őket, hogy egy szál boxerben és minimális egyen ruházatban viseljék el a fagyos éjszakát.
„A kezünket és a lábunkat megbilincselték, és fagyasztott vizes palackokkal és olajbogyóval töltött üvegekkel ütöttek meg minket” – tette hozzá.
„Ott a katonák egy tartályba vizeltek, majd az arcunkra és a testünkre öntötték”.
Abukhatert ezután a hírhedt Sde Teiman katonai fogolytáborba vitték, ahol közel két hónapig tartották bilincsben.
„Ez egy kínzótábor férfiaknak” – mondta.
„Arra kényszerítettek, hogy hajnaltól éjfélig mozdulatlanul üljünk, és csak engedéllyel és megbilincselt kézzel mehettünk ki a mosdóba. Néha a tiszt megengedte, máskor nem, és sok fogvatartott végül saját maga alá vizelt” – folytatta.
Annak ellenére, hogy a katonák nem engedték őket vécére, és többször korlátozták a higiéniai feltételeket, decemberben és januárban a katonák arra kényszerítették a foglyokat, hogy a csípős hideg ellenére minden második nap fagyos vízben zuhanyozzanak.
Ha észrevették, hogy valaki nem fürdött, azonnal megfenyítették és megkínozták.
Elmondása szerint azonban az egyik legkegyetlenebb kínzási módszer Sde Teimanban az volt, hogy a foglyokat azzal hitegették, hogy megfullasztják őket.
„A foglyot egy csőhöz csatlakoztatott lepelbe öltöztették, amelyben egy kis kamera volt, majd egy gödörbe temették, és a kamerán keresztül figyelték” – magyarázta.
„Amint a teljes fulladás szélére került, és azt hitte, hogy meg fog halni, az őrök beengedtek egy kis levegőt, hogy életben tartsák”.
Halálra kínzás
Abukhater felidézte, hogy a börtönben az egyik legmegrendítőbb pillanat az volt, amikor szemtanúja volt Musaab Haniyeh, Iszmail Haniyeh, a Hamász korábbi politikai vezetőjének unokaöccse halálra kínzásának.
Musaab januárban halt meg az Ofer börtönben, miután „brutális kínzásoknak” vetették alá.
„A tisztek semmilyen orvosi segítséget nem nyújtottak neki, és végül férgek kezdtek előbújni a sebeiből, és elvesztette az uralmat a hólyagja felett” – magyarázta Abukhater.
„Egy nap a többi fogvatartott meghallotta, hogy egy katona azt mondta, hogy meghalt, és a rácson keresztül látták, ahogy a testét lepelbe burkolták és elvitték.”
„Amikor a börtönbe került, körülbelül 120 kilogrammot nyomott, de az utolsó napokban már csak 50 kiló volt”.
Mielőtt az Izrael és a Hamász közötti fogolycsere-egyezmény keretében kiszabadult palesztin foglyok hatodik csoportjának részeként szabadon engedték volna, Abukhatert a Negev börtönbe szállították.
Ő és fogolytársai nem tudták, hogy hamarosan szabadon engedik őket, de a szabadulásukat megelőző egy hétben a fogvatartásuk óta először kaptak „igazi ételt”.
„Elkezdtek főtt ételt és sajtot adni nekünk, úgy tettek, mintha jól bánnának velünk. De addig nem tudtuk, hogy szabadon engednek minket, amíg a szabadulásunk napján hajnali kettőkor meg nem látogatott minket a Vöröskereszt küldöttsége” – mondta.
„Szabadulásunk reggelén [az izraeli tisztek] olyan pólókat adtak át nekünk, amelyeken a „Soha nem felejtünk, és soha nem bocsátunk meg” felirat állt, valamint a Dávid-csillag és az izraeli hadsereg emblémája volt rájuk nyomtatva. Arra kényszerítettek minket, hogy viseljük őket.”
„Először visszautasítottuk, de azt mondták, hogy aki ezt megtagadja, azt nem engedik el. Így hát felvettük őket, és amikor megérkeztünk Gázába, levettük és elégettük azokat”.
A 63 éves Ibrahim Abdulrazzaq al-Majdalawi szerint az izraeli tisztek „nem mutattak irgalmat, függetlenül attól, hogy 16 vagy 60 éves vagy”.
Majdalawit is megkínozták, megalázták és könyörtelenül szidták a fiatal izraeli katonák idős kora ellenére.
„Amikor megérkeztünk Sde Teimanba, a hideg idő és a heves eső ellenére minden ruhánkat, még az alsóneműnket is levették rólunk. Aztán vékony ruhákat adtak nekünk” – mondta a MEE-nek.
„A katonák szidtak és vertek minket, ha bármit csináltunk vagy egy szót is szóltunk. A büntetések között volt olyan is, hogy ha valaki engedély nélkül beszélt vagy mozdult meg, akkor órákig egy lábon kellett állnia” – tette hozzá.
Egészségügyi gondatlanság
Mivel al-Majdalawi beszél héberül, a tisztek arra utasították, hogy a börtönben egyik helyről a másikra járjon, hogy fordítson.
„Néha behívtak, hogy fordítsam le a beteg foglyok szidalmazását. Amikor egy fogoly megbetegedett, és nem tudott felállni, megverték, és azzal fenyegették, hogy magánzárkába küldik, ha nem áll fel” – mondta.
„A saját szememmel láttam ezt, volt egy cukorbeteg fogoly, aki kritikus állapotban volt. Hányt és túl gyenge volt ahhoz, hogy mozogjon, mégis nagyon sokáig elhanyagolták. Csak később szállították át és ellenőrizték a vércukorszintjét, de még akkor is folyamatosan fenyegették és bántalmazták”.
Egy másik 62 éves, a Gázai övezet északi részén élő lakos, akit három hónapig tartottak fogva Sde Teimanban, kérte, hogy névtelen maradjon, mivel az izraeli erők üldöztetéssel fenyegették meg, ha meg mer szólalni a médiában.
„Azt mondták nekünk, hogy figyelni fognak minket, bárhová megyünk, és mindent látni fognak, amit teszünk. A tiszt azt mondta: „Ha valamit csináltok, csak egy drónbombára lesz szükségünk”.”
A nyugdíjas tanár elmondta, hogy novemberben vették őrizetbe, miután az izraeli erők lebombázták az otthonát, megsebesítve őt és a lányát is.
„Úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a házat, de egy ellenőrzőponton elvittek. Az első pillanattól kezdve vertek és aláztak” – mondta.
A cukorbetegségben, prosztataproblémákban és porcproblémákban szenvedő idős férfi a börtönben töltött három hónap alatt körülbelül 15 alkalommal ájult el.
„Minden alkalommal, amikor elájultam, levették a bilincsem és hideg vizet öntöttek az arcomra. Amikor magamhoz tértem, körülbelül 30-60 percet adtak, hogy teljesen magamhoz térjek, majd újra megbilincseltek, és folytatták a bántalmazást” – mondta.
„Obszcén sértéseket vágtak a fejünkhöz, és arra kényszerítettek, hogy ismételjük a szitkokat magunk ellen. Egyszer, amikor nem tettem meg, a katonák brutálisan megtámadtak és kegyetlenül megvertek”.
A kiszabadult fogoly elmondta, hogy a kínzások része volt az is, hogy naponta 19 órán keresztül fájdalmas pozíciókban kellett ülniük.
„Közel három hónapon keresztül arra kényszerítettek minket, hogy reggel 5 óra körül ébredjünk, és minden egyes nap éjfélig rendkívül kimerítő és fájdalmas testhelyzetben ültettek minket. Reggelente hevesen ütötték a ketrecünket fémdarabokkal, így kényszerítve minket arra, hogy rettegve ébredjünk fel.”
A szabadult fogoly egyik hozzátartozója megosztotta az MEE-vel, hogy szabadulása óta mély pszichológiai traumával küzd.
„Úgy kell bánnunk vele, mint egy gyerekkel, aki mindentől megrémül, és a legkisebb dologtól is felbőszül”.
A jeruzsálemi cionista önkormányzat is a keresztényeket vegzálja
Cionista terrorizmus: Ben Gvir a Gázába érkező segélyek lebombázására szólított fel
(Middle East Eye nyomán Szent Korona Rádió)