John Morgan egy erdélyi szász felmenőkkel rendelkező író, szerkesztő és gondolkozó, aki oroszlánrészt vállalt a tradicionális szerzők műveinek angol nyelvű kiadásában. Alábbi gondolatait, amelyeket nem sokkal Alexander Dugin lányának meggyilkolása után fogalmazott meg, magyarra fordítva közöljük.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A munkámból adódóan és az édesapjához fűződő viszonyom okán, Dariával alkalmanként váltottunk egy-két levelet az évek során, de sajnos nem volt alkalmam arra, hogy személyesen is találkozzam vele. Reméltem, hogy lesz erre szerencsém egy Oroszországi utazás során, de ez utóbbira sem került még sor. De természetesen, mivel Dr. Dugin tisztelője voltam és vagyok, és a munkakapcsolatunk már több, mint 20 évre nyúlik vissza, mélyen megrázott ez a támadás.
A levelezésünk és a munkája alapján Daria egy nagyon komoly és kemény munkát végző politikai harcosnak tűnt számomra, aki egy bizonyos emberi kvalitásnak sincs híján – ellentétben számos más aktivistával. Mindig is azt gondoltam, hogy az édesapja rendkívül szerencsés, hogy olyan gyermeke van, aki ilyen szilárdan eltökélt a gondolatai tovább bontakoztatásában és az ügye győzelemre vitelében. És talán ez az, ahogy Daria tovább él számunkra: egy példaként és emlékeztetőként, hogy az ellenség, akivel szemben állunk, gátlástalan és nem ismer semmiféle mértéktartást és korrektséget. Ez a tragédia bizonyosan arra sarkalt engem, hogy – mind a nézeteimre, mind a munkámra vonatkozóan – a saját prioritásaimat és céljaimat is újraértékeljem. Emlékszem egy estére évekkel ezelőtt, amikor egy olyan barátommal söröztünk, aki ismerte személyesen Dariát. És amikor róla beszélt, így szólt: „Hidd el, Daria nem sörözik ebben a pillanatban. Ő most épp dolgozik valahol a szent ügyéért.” És másoktól is, akik szintén ismerték őt, ugyanezt hallottam.
A támadás néhány dolgot letisztázott számomra: Egyik dolog, amit megbántam, hogy az ukrajnai konfliktus első napjaiban kételkedtem az édesapja ítéleteiben. Minden, ami azóta történt, azt mutatja, hogy teljes mértékben igaza volt mindenben, amit a kialakult helyzetről mondott.
Bölcsebbnek kellett volna lennem. Természetesen nem tudjuk még pontosan, hogy ki követhette el ezt a bűncselekményt. Ukrajna vagy azok, akik éppen kifosztják Ukrajnát, ők bizonyosan az első számú gyanúsítottak, de mások is vannak, akik talán holtan akarták látni Dariát és az apját. Bárki is volt, azt tudjuk biztosan, hogy a neoliberalizmus, globalizmus és az egy pólusú világrend hátterében működő arctalan hatalom kiszolgálói voltak, az antitradícióé, amelynek mindenhol vannak csápjai ,még egyes emberek elméjében és lelkében is. És ez az eset megmutatta, milyen messzire képes elmenni az ellenség. Én biztosan nem ünnepelném Olena Semenyaka megöletését például. De persze vannak olyanok, akik igen.
Továbbá, arra van szükség, hogy mélyen megértsük, hogy a harcunk természete nem intellektuális jellegű, és az, ami Dariával történt, megtörténhet bármelyikünkkel, akik ugyanezen ellenség ellen küzdünk. Ez a legsötétebb, legveszélyesebb és legerősebb ellenség, amellyel a Tradíció erői valaha szembenéztek a jegyzett történelem kezdete óta. Ez nem pusztán egy szellemi háború, hanem fizikai is egyben. És számunkra, akik csatlakoztunk ehhez a harchoz, bármikor eljöhet az a pillanat, amikor a legvégső áldozatot kell meghoznunk. De ezzel nem törődve kell tennünk a dolgunkat, mivel nem vagyunk sokan, és ha mi nem tesszük, senki más nem fogja helyettünk.
Ebben Daria nemes példája áll előttünk, amiből erőt meríthetünk.
Daria Dugina: Vagyunk!
PS.: Nem vagyok öngyilkosságra hajlamos.
(Szent Korona Rádió)