A Föld népességszámának egyre ütemesebb növekedésével az egyik legfőbb problémát a vízhiány fogja okozni. Ezzel párhuzamosan az energiaelőállításnál is egyre nagyobb szerepet kapnak a „zöld” megoldások, így a vízenergia is. Etiópia is vízerőművet épít, mely azonban így veszélyezteti Egyiptom és Szudán ivóvízellátását. Az etiópok az elmúlt napokban mindezek ellenére, bár még csak részlegesen, de elindították az erőművet.
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió Jobbklikk oldala >>>
Csatlakozz!
A 4,6 milliárd dolláros (mintegy 1400 milliárd forint) beruházásból épülő, az „etióp megújulás” ipari szimbólumának szánt Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD) a tervek szerint Afrika legnagyobb vízierőműve lesz. Emellett azonban a kontinens egyik legellentmondásosabb projektje is, hiszen már a munkálatok 2011-es megkezdése óta, azaz tizenegy esztendeje okoz súlyos politikai viszályt a régióban.
Az etiópiai kormány Egyiptommal és Szudánnal folytatott heves vitájának középpontjában a Nílus vizének elosztása áll.
Az etióp fővárostól, Addisz-Abebától 500 kilométerre északnyugatra épülő kolosszus ha egyszer teljes kapacitással munkába áll, akkor rekordszámba menő, 5000 megawatt kapacitással termeli majd a villamos energiát, és az erőmű révén Etiópia jelentős energiaexportőrré válhat a térségben (ez a kapacitás így is csekélyebb, mint az eredetileg tervezett 6500 megawatt). De míg Addisz-Abeba szerint a gát alapvető fontosságú az etióp gazdasági fejlődés előmozdításához, addig Kairó – amely vizének mintegy 97 százaléka a Nílustól függ – egzisztenciális fenyegetésnek tekinti a gátat. Szudán pedig attól tart, hogy saját gátjai sérülhetnek, ha nem születik megállapodás a GERD működéséről, és az átengedett víz mennyiségéről.
Bár Etiópia határozottan visszautasítja a vádakat, miszerint a nílusi tározó szomjúságra ítéli majd Egyiptom és Szudán népét, a szakértők szerint a gát teljes üzembe állítása után biztosan csökken majd az Egyiptomig eljutó vízmennyiség, amely így sok millió egyiptomi és szudáni megélhetését veszélyezteti.
A két állam már régóta szorgalmaz egy kötelező érvényű megállapodást a tározó feltöltésével és üzemeltetésével kapcsolatban, de Addisz-Abeba egyelőre elzárkózik ettől, és az Afrikai Unió által támogatott tárgyalásokon sem sikerült áttörést elérni az ügyben. Nem sikerült ugyanis aláírni a gát víztározójának feltöltését és a működést szabályozó háromoldalú megállapodást. Etiópia elutasítása miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa sem tudta tavaly napirendre venni az ügyet.
Egyiptom egy 1929-es szerződés alapján jogot formál a Nílusra, ami Kairónak vétójogot ad minden, a folyón megkezdett építési projekttel kapcsolatban. Egy másik, 1959-es szerződés pedig 66 százalékra emelte Egyiptom részesedését a Nílus vizéből, Szudánét pedig 22-re, legalábbis Kairó szerint. Mivel Etiópia nem részes fél ezekben a szerződésekben, ezért Addisz-Abeba azt állítja, nem kötik a fenti egyezmények.
Azzal pedig, hogy Etiópia a hétvégén megkezdte az áramtermelést a Níluson található gáton, a milliárdos projekt egy újabb mérföldkőhöz érkezett.
A vasárnapi ünnepélyes termelésindítási eseményt Abiy Ahmed miniszterelnök „egy új korszak születéseként” jellemezte, és kijelentette, hogy a projekt elengedhetetlen Afrika második legnépesebb országának villamosítása és fejlesztése szempontjából. Kairó azonban elítélte a hétvégi indulást, és az egyiptomi külügyminisztérium kijelentette, hogy Addisz-Abeba „továbbra is megsérti” a három nemzet által 2015-ben aláírt, a projektre vonatkozó elvi nyilatkozatot, mely szabályozná a felhasználható víz mennyiségét.
A 13 turbina közül jelenleg csak egy működik, amelynek teljesítménye 375 megawatt.
A második elindítása néhány hónapon belül indul. A gát várhatóan 2024-re készül el teljesen, bár hatalmas tározójának feltöltése már 2020-ban elkezdődött. A tározó teljes kapacitása 74 milliárd köbméter, amelyből 2021-re 13,5 milliárd volt a cél. Tavaly júliusban az etióp kormány azt mondta, hogy elérte ezt a célját az energiatermelés megkezdéséhez, a hétvégi avatóünnepségen azt viszont nem voltak hajlandóak elárulni, hogy eddig összesen mennyi vizet gyűjtöttek össze, és mi a cél a következő esős évszakra. Ezek az információk pedig alapvetően befolyásolhatják Egyiptom és Szudán helyzetét is, azaz sokmillió lakosukét és gazdasági teljesítményüket – végső soron az egész térség helyzetének alakulását.
Amikor elvették Egyiptomtól a Nílus ajándékát – Az Asszuáni-gát környezetromboló hatása
(Origo nyomán Szent Korona Rádió)