Október végén megvertek néhány magyar fiatalt a székelyudvarhelyi Kossuth Lajos utcában. A helyiek által jól ismert cigánygaleri rendszeresen terrorizálja a város lakóit, a hatóságok persze nem tesznek semmit. Az udvarhelyi magyarok megelégelték a tétlenséget, és tiltakozó menetet szerveztek a cigányterror ellen. A figyelemfelkeltő demonstráción mindegy hétszázan vettek részt.
Október 31-én, szombat hajnalban, miután bezárt az egyik szórakozóhely, ahol az áldozatok, Lőrincz Andor és barátai is voltak, elindultak haza. Hatan, két autóval indultak Kápolnásra, ugyanis onnan érkezett a baráti társaság. Előtte még megálltak a Kossuth utcai büfénél, hogy egyenek egy szendvicset. Sorban álltak, amikor két cigány az egyikükkel szóváltásba került.
„Mit nézel? Tudod-e, ki vagyok? Meg akarsz verődni?”
Ilyen kérdésekkel provokálták az egyiküket a kötekedők, meséli Andor barátja, akivel szintén elbántak. A baráti társaság próbált tudomást sem venni a cigány provokációról, amikor az egyik támadó telefonálni kezdett. Pár perc múlva autó érkezett, amiből négyen szálltak ki. Köztük volt az idős és az ifjú Pui Béla, akik bármiféle kérdés nélkül a hat fős társaságra rontottak.
„Csúnyán nézett rá, vagy valami ilyent mondott a barátunkra. Egyet telefonált s két perc múlva jött egy taxi, abból kiszálltak négyen: a nagy Pui, a fia s másik kettő, akik nem tudom, hogy kik. Jöttek, nem jöttek, futottak, s nekünk estek. Egy szót se szóltak. Mi se, ők se, én az egész történetben a hangomat el nem eresztettem. Nekünk rontottak, verekedés, de inkább verés volt (…). Amennyire tudtam, védekeztem, de sok lúd disznót győz, levertek a földre s ott már a vérrel összevegyültem. Már csak így összehúzódtam a kocsi mellé, s vártam, hogy unják meg.”
Mivel Andor és barátja voltak közelebb az érkező taxihoz, velük kezdték a verekedést. Hiába próbáltak védekezni a magyar fiatalok, hamar földre kerültek.
„Kettőt kaptam s hátra estem. Amikor felkeltem, már a kések, bicskák elő voltak véve” – idézi fel a másik áldozat a verekedés pillanatát.
„A bicskát elővették, a többiek állítólag ezért nem szóltak bele. Ketten kaptunk, a többieket csak megfenyítették. Mi álltunk a szélén, s ők nekünk futottak. Se bű, se bá, szétvertek, s amikor minket levertek, akkor vették elő a bicskát s mentek, hogy na, mi van, ti kértek-e?” – emlékszik vissza Andor az alig fél percig tartó támadásra.
„Bicskával itt hadonászott” – ezt már egy harmadik jelenlévő meséli, miközben maga elé mutat. Végül otthagyták a magyarokat és továbbálltak. Andor vérző arcát papírzsebkendővel törölte le, majd elmentek haza. Hirtelen fel sem fogták, mi történt, csak azt szerették volna, hogy már otthon legyenek – indokolják, hogy miért nem mentek el rögtön a rendőrségre.
Miután kipihente magát, csak akkor döbbent rá, hogy milyen komoly sérüléseket szerzett, ezért barátjával jelentkeztek a sürgősségin.
„Tudunk róla, az esetet jelentették a rendőrségen, mindent meg fogunk tenni, hogy […] segítsük az ügynek az előrehaladását, mivel fontosnak tartjuk, mert azok a személyek követték el, akik a városnak egyre több problémát okoznak az utóbbi időben” – nyilatkozta László Szabolcs, a helyi rendőrség vezetője, aki bár ismeri az elkövetőket, nem kívánta nyilvánosan megnevezni a cigányokat.
Menetet szerveztek a cigányterror ellen
Vasárnap, november 8-án három órakor több kisebb társaság álldogált a Dávid Ferenc téri parkban, ahová egy Facebook-felhasználó meghirdette a találkozót. A csendőrség már a helyszínen volt, hogy felügyelje a Menetelés Andorért és nem csak érte, hanem egy biztonságosabb Udvarhelyért, azért, hogy mindenki tegye a dolgát… című eseményt, melyet a múlt szombaton megvert Lőrincz Andor és társai iránti szolidaritásból szerveztek ismeretlenek – olvasható Pál Edit Éva, az uh.ro munkatársának beszámolójában.
Míg a felnőttek találgatták, hogy melyik fa alatt bújhattak meg a szekusok, a gyerekek mit sem sejtve ugrándoztak a lábuk körül.
Az Itt a szekus, hol a szekus és az Én nem állok előre, nehogy azt higgyék, én szerveztem játék után egyszer csak elindult a menet. Addig mindenki nézte az óráját, és negyed négykor már attól féltünk, hogy egész délután a parkban fogunk sétálgatni, nehogy bárkit is meggyanúsítsanak azzal, hogy ha a menet élén áll, akkor biztosan ő a szervező.
A székelyudvarhelyi Jobbik-közeli emberek álltak az élen, többen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom pólóját viselték. Többségében fiatalok és kisgyerekes szülők alkották az utánuk sorakozó tömeget, amely közel 700 fősre felduzzadt, mire a központba ért. A rendőrség és a régi kórház között tapsolni kezdett a tömeg, majd kifütyülni a rend őreit, akik nem képesek megakadályozni, hogy fiatalok betört orrát kelljen ápolni a szemközti épületben. Az orr-fül-gége osztály épülete előtt ugyanis Lőrincz Andor és társa álltak meghatódva. Andor szülei is a sétálók közt voltak, ahogy néhány társuk is, akik megverésük szemtanúi voltak.
A menetet a kórház udvarában várták az áldozatok A városháza sem úszta meg taps és füttyögtetés nélkül. Ha lehet, még hangosabban tapsolt és fütyült a tömeg, mint a rendőrségnél. „Az eseményt körülbelül 10 csendőr felügyelte, a rendezvény incidensek nélkül zajlott. Köszönjük a résztvevőknek, hogy békésen éltek az alkotmány biztosította szólásszabadság jogával” – nyilatkozta az uh.ro-nak Suciu Gheorghe, a Hargita megyei csendőrség szóvivője.
(uh.ro nyomán kuruc.info – Székelyföld nem Románia! – Szent Korona Rádió)