Ezt az alapvetően angolszász, magyar földön tehát kultúridegen vásárlási cirkuszt a modern ember mára kötelező jellegű ünnepként építette be a társadalom tudatába. De mégis mi a probléma ezzel?
Az már lassan közhelynek számít még a kapitalista gazdasági rendszert védelmezők körében is, hogy a fogyasztó társadalom gyakorlatilag a XXI. század elejére (hanem hamarabb) teljes mértékben bekebelezte az alapvetően keresztény kulturális hagyománnyal rendelkező ünnepeinket (lásd: karácsony), ezzel elhomályosítva vallásos eredetüket, sőt mi több kiforgatva és megfosztva őket valódi jelentésüktől, mögöttes szellemi tartalmuktól, a fogyasztás=boldogság hamis képletét ültetve a helyükre. Itt Magyarországon ráadásul a Valentin nap ezen sajnálatos módon kiüresedett ünnepnapok sorából még inkább kilóg, hiszen Szent Bálint (a szerelmesek és a lelki betegek védőszentje) körül nem alakult ki különösebb egyházi kultusz hazánkban és a Bálint nap ünneplése sosem volt egy bevett szokás, így ez a nap, mint a “szerelem ünnepe” gyakorlatilag sosem jött volna létre a kapitalista világ fogyasztói ipara nélkül. A Valentin napnak ebből kifolyólag nincsen sem értékelhető, ünneplésre méltó kulturális hagyománya, se követendő erkölcsi tartalma. Egyetlen egy dologban érdekelt, az pedig az a profit, amelyet ezúttal a fogyasztói társadalom a párok között lévő vélt vagy valós szerelmi kapcsolatból próbál kisajtolni.
A Valentin nap így kitűnő példaként szolgál arra az esetre, amikor a kizárólag az anyagi javakban érdekelt és a fogyasztói létformába kényszerített társadalomban az anyagi haszonszerzés szoros összefüggésbe kényszerül a modern ember kiüresedett lelki világával. Ennek következményeként pedig szerelmünket egyszerűen egy giccses vásárlási cikké, anyagi vonzatú dologgá próbálják ledegradálni. Pedig a szerelem, egy férfi és egy nő közötti legmagasztosabb lelki kötelék nem lehet holmi szívecskés, rózsaszínmázba burkolt ajándéktárgy függvénye. Nem lehet szerelmünk mértékét és komolyságát materiális javakkal mérni. Nem lehet ilyen magasztos, szellemi-lelki dolgot az anyagi világba lerántva a profit szolgálatába állítani. Pedig sajnos a modern világ szellemisége éppen ezt teszi, amikor a szeretetet a Valentin nap által kínált keretek közé zárva próbálja meg értékesíteni. A nők többsége ugyanis úgy érzi, hogy csak is akkor bizonyosodhat meg választottjának szerelméről, ha az év ezen napján megajándékozzák. De éppen úgy fordítva is. A férfiak többsége úgy érzi, hogy leginkább akkor tudja bebizonyítani társa iránti hűségét és szeretetét, ha ezt materiális formába önti és mindezt persze a kapitalizmus egy újabb vallásos ünnepén, Valentin napon teszi meg. A Valentin nap arra szolgál a XXI. századi kapcsolatok számára, hogy az év maradék 364 napján elmaradott lelki köteléket, az ebből adódó magatartást (pontosabban annak elmaradottságát), továbbá az érzelmi elkötelezettség hiányát a mindennapjaik során pótolhassák és számonkérhessék egymáson mind a nők, mind a férfiak. Ekkor ugyanis tökéletes az alkalom, hogy a létező, de teljes kiteljesedni nem tudó, vagy a nemlétező szeretetet kizsaroljuk a másikból.
Ha azonban voltunk olyan szerencsések, hogy rátaláltunk az igazira akkor kapcsolatunknak nincs szüksége olyan megerősítésre, amit ezen a napon elvárnának tőlünk. Igaz szerelmünket az év minden napján ugyanolyan intenzitással kell, hogy szeressük és ezt nem az anyagi világba leereszkedve kell megtennünk, hanem cselekedeteinkkel és magatartásunkkal igyekezzük kimutatni számára, hogy mit is jelent nekünk és mit érzünk iránta. A lázadás a modern világ ellen, így a Valentin napi förtelem ellen is a saját életünkben kezdődik. Először magunkban kell rendet rakni és lelkünket megtisztítani az ehhez hasonló káros elemektől.
Lázadjunk hát!
Kis Árpád
(Trón és Oltár – SZKR)