Országos, és határon túli gondok nyomasztották 1467-ben Hunyadi Mátyást. Immár három éve a törvényesen megkoronázott magyar király. Özvegy, utód nélküli, de még mindig fiatal uralkodó. A Szent György napi országló gyűlés lázongásokat okoz Zala vármegyétől Erdélyig. A nemesek elutasítják a rendkívüli hadiadó megfizetését. A magyar vazallus fejedelemség Moldva pedig megtagadja az éves adófizetést, majd portyázó seregekkel tör a királyságra. Küszöbön a büntető hadjárat…
Nyílvessző a király hátában
A Kárpátoktól keletre eső, főleg oláh lakosságú fejedelemség – mint Havasalföld – minden lehetséges alkalommal elszakadt a magyar fennhatóság alól. Nem ok nélkül… (Erős szomszédok között voltak kénytelenek „lavírozni” és ezt az évszázadok alatt annyira megtanulták, hogy még a másét is a sajátjuknak gondolják – Ny.Gy. )
Hunyadi Mátyás az év őszén az ellene lázadó Bogdanovics István vajda tartománya ellen vezetett hadjáratot. Köpönyegforgatás ide-oda István vajda – akit a későbbi román történetírás a „Nagy” melléknévvel ruházta fel – bátor vitéz, és furfangos ember volt. Mondjuk ki: méltó ellenfele a mi Mátyásunknak.
Zsigmond óta nem járt magyar király Moldvában, és a ravasz vajda „szittya módon” csalta maga után mind hátrébb a magyarokat, hogy aztán jól előkészített csapdába csalja őket. (A források nyolcezer magyar lovasról, és négyezernyi gyalogosról adnak hírt nekünk.)
Mátyás majdnem úgy járt, mint a másik nagy elődje: Károly Róbert.
A magyar sereg egyre közeledett a vajda székhelyéhez Szucsavához. Útközben a támadó had megszállta az egyik várost Moldvabányát. A magyar király egy főtéri házat üríttetett ki magának. Éjjel az oláh csapatok nagy erejű támadást indítottak a város ellen, ráadásul lengyel segédcsapataik is voltak. A roham nem érte Mátyást készületlenül. A magyar párti bojárok a vacsoránál elárulták neki, hogy közel tizenkétezer moldvai feni rá a fogát.
Az ellenség képes volt felgyújtani a saját városát, amit a főteret kivéve még mindig a sajátjai laktak. Bánfi Miklós vasas testőrsége állta a nagy támadás nyomását, miközben a király élete is veszélybe került. Mátyás gondolkodás nélkül vetette magát a testőrei közé az öldöklő utcai harcokban, ami négy órán át tombolt. A küzdelem és a magyar lovasság érkeztére azonban az ellenség egy nyílvesszővel hátba lőtte a magyar uralkodót. A magyarok rendezetten visszavonultak a Kárpátokon túlra. Bár mindkét fél magát győztesnek hirdette ki, az állás egy elég erős döntetlent mutatott. A magyarok rengeteg moldvai zászlót zsákmányoltak, a vajda serege pedig nem üldözte a visszavonulókat. A háború a következő évben moldvai (ismételt) behódolással és adófizetéssel ért véget.
Bár évekkel később a nyílvessző hegyét eltávolították a király hátából, és a sebe is begyógyult, de a gerince megsérülhetett. Többek között ez okozott neki olyan súlyos egészségkárosodást, hogy harminc éves kora után szinte lóra sem ülhetett. És a nagy hadjáratai Szilézia, Szabács visszavétele és Bécs hódoltatása még csak ez után következett…
Forrás:
Kiss-Béry Miklós: Magyar királyok és uralkodók 13. I. (Hunyadi) Mátyás
Bánlaky József: a Magyar nemzet hadtörténelme 11. A Hunyadiak kora 1458-1490. 16. Az 1467. évi moldvai hadjárat.
Írásaimat a hősök dicsőségére készítem, nem a sajátoméra…
(Nyitray György Puskaporos szaru – Szent Korona Rádió)