Ritkaság a világ hadtörténetében, hogy egy nyolc-tízszeres túlerőben lévő bekerítést végrehajtott haderő békét kérjen a bekerített seregtől. De ha az átkarolt hadsereg parancsnokát Hunyadi Mátyásnak hívják, akkor bármi előfordulhat…
Táborozás Boroszlóban 1474
Minden Csehországban kezdődött. Huszita eretnekség, belviszályok, és a „kelyhesek” ellen meghirdetett keresztes hadjárat. Azután hirtelen mindenki magához tért a térségben, mert egy új ellenség jelent meg: az ereje teljében lévő Magyar Királyság. Szövetségek kötettek, Jagelló Ulászló ( a későbbi Dobzse) cseh király lett, csak úgy mint Mátyás. Ulászlót támogatta az apja a lengyel király IV. Kázmér, és még hozzájuk csapódott a magyarok örök ellensége III. Frigyes is. (Ha ez a szövetség a muzulmánok ellen gyülekezett volna, az évtized végére nem lett volna török a kontinensen. Ny.Gy.) Frigyest lefoglalták a burgundiai események, ami miatt nem tudott részt venni a Magyarország elleni háborúban, de a Jagellók 1474 tavaszán már előre poharaztak a várt győzelem örömére.
A magyar király nem késlekedett. Látta, hogy a cseh-lengyel mozgósítás csiga tempóban halad, így úgy gondolta meglepi az ellenséget. Nyár végén Trencsénnél gyülekezett a mintegy 8-10 ezer fős magyar haderő. gondolta meglepi az ellenséget. Nyár végéúban, aA célpont Szilézia volt, a harapófogó. Kázmér augusztus tizenkettedikén már hadba hívta a csapatait, de a felvonulás közel hat hetet vett igénybe. Eközben a magyar sereg rohamléptekkel közeledett a tartomány szíve felé.
Hunyadi Mátyás kihasználta a serege minden adottságát. A környéket a cseh, lengyel, és német zsoldoskapitányai által irányított könnyű, gyors mozgású, kis létszámú csapatai lepték el. Szép szóval, érveléssel, ha kellett erővel bírták rá a helyi lakosságot: húzódjanak minden élelmükkel a megerősített helyekre. A lakosság pedig ment, a horizonton pedig előbb füst szállott, majd tűz lángolt. A magyarok semmit sem hagytak az ellenségnek. A taktikához legmegfelelőbb terepnek Boroszló mutatkozott. (A mai Wroclaw meglehetősen impozáns történelmi város, Lengyelország nyugati kapuja, amely roppant büszke a történelmére. Ny.Gy.) Mátyás ide vont össze mindent, és a lengyel király is úgy gondolta itt lesz majd a döntő összecsapás. Ebben nem tévedett. A város tanács úgy döntött kaput nyit a magyar (és cseh) királynak azzal a feltétellel, hogy követek útján megpróbálják békésen rendezni a dolgot IV. Kázmérral, és a közeledő seregével, aztán majd meglátják mi lesz. A szekerek pedig jöttek – ezrével – a magyarok pedig elkezdték beásni magukat…
A magyar király követei elindultak, és minduntalan fennhéjazó elutasítást kaptak. A cseh-lengyel, Ulászló-Kázmér serege ekkor már egyesült az Oderán való átkelés után. A lengyelek 40 ezer gyalogossal és 20 ezer lovassal vonultak, ehhez csatlakozott Ulászló 20 ezer fős ismeretlen összetételű csapata. A túlerő biztos tudatában megüzenték a Hollósnak: majd Boroszlóban eldöntik…
A támadó sereg sehogyan sem talált fogást a boroszlói védőkön. Tüzérségük nagyban alulmaradt a magyarokéval szemben. (A lengyelek sok ágyút vesztettek az Oderán való átkelés közben. Ny.Gy.) A lengyel lovasság felvonult ugyan, de látván a kiválóan megerősített várost meg sem kísérelte a rohamot. Biztos távolba húzódva szemlélték a negyven magyar ágyút, a több ezer gyalogost, és a legalább ötszáz puskást. Mátyás nem habozott sortüzet zúdítani rájuk, amely megbontotta a soraikat, és fejvesztett menekülést eredményezett. Teltek a napok, és az Ulászló által hozott bő készletek gyorsan megcsappantak. A Jagelló haderőnek egyetlen megoldása maradt: megpróbálni kicsalogatni az ellenséget, és a nyílt terepen legyőzni azt. De Mátyás nem ült fel a provokációknak, maradt a sáncok mögött a biztonságban. A kis pár száz fős magyar csapatok, pedig hol itt, hol ott csaptak le a nagyszámú ellenségre, és a Lengyelország felől érkező utánpótlásra.
Október 30.
Ezen a napon felcsillant a remény az ostromlók előtt. A „cukkolás” már előtte is folyt. Mátyás nem csak vásárt tartatott egy héten egyszer, amin az ellenség is vásárolhatott élelmiszert magának – borsos áron. Ezen felül a magyarok báltermeket rendeztek be a város legmagasabb pontjain, ahol fogadásokat és mulatságokat rendeztek a boroszlói nőkkel, amire az ellenség tisztjeit is meghívták. Ám harmincadikán este váratlanul félreverték a harangokat, és nagy világosság támadt a városban. A bekerítők azt hitték tűz ütött ki odabent, és megpróbálták kihasználni a helyzetet. A támadást azonban gyorsan visszaverte a fölényes magyar tüzérség. A cseh-lengyel haderő nem tudhatta, hogy követ érkezett Mátyáshoz Nápolyból: Beatrix elfogadta a jegygyűrűt. A magyar király hamarosan megkötheti a várva várt dinasztikus házasságát. Szegény embert az ág is húzza. A Jagelló-táborban járvány ütötte fel a fejét, és egyre messzebb kellett kóborolni valami harapnivalóért. Mátyás itt vette hasznát leginkább a lengyel és a cseh zsoldosainak. Tőrbe csalták az utánpótlást szállító szekereket. Hag Ferenc egy kétszáz szekérből álló karavánra csapott le. Egy falat kenyér, egy rend ruha nem sok, annyi sem jutott el az ostromlókhoz az egyre hidegebbé váló időben. Közben Kinizsi Pál és Szapolyai István mélyen bent a lengyel területeken Meseritz és Krakkó városát dúlta fel. Négy heti rettenetes fosztogatás után 50 ezer arannyal, és tenger sok marhával tértek vissza Boroszlóba. A pestis miatt válságosra fordult a helyzet, és Kázmérnak nem maradt más választása: békét és háborítatlan elvonulást kellett kérnie a fia nevében is a magyar királytól.
A béketárgyalás a három király között november tizenötödikén kezdődött, és december nyolcadikáig tartott. Egy záradékban azt is leszögezték, hogy III. Frigyes kilencven napig csatlakozhat a három éves fegyverszünethez. Mátyás megtartotta Sziléziát és Morvaországot, és a cseh királyi titulust azokon a területeken, ahol őt támogatták. Az utódlásról is nyilatkoztak azokra az esetekre, ha valamelyikük örökös nélkül halna meg. A magyar király aláírta a békét de leszögezte: most éppen dolga van a Nagyváradot felprédáló törökkel, de amint rendezte azt az ügyet visszatér majd… IV. Kázmér és Ulászló közel tízszeres túlerőben lévő serege pedig lehajtott fejjel, korgó gyomorral kullogott el Boroszló alól.
Forrás:
Gróf Teleki József: a Hunyadiak Kora. IV. könyv
Szőcs Béla: táborozás Boroszlóban
Bánlaky József: a Magyar Nemzet hadtörténelme: 11. A Hunyadiak kora – Hunyadi Mátyás (1458-1490) Hunyadi másképpen Hollós Mátyás háborúi 1458-1488. /22. Az 1474. évi sziléziai háború.