December 27-én villámgyorsan terjedt a hír a különböző Telegram csatornákon és médiafelületeken, hogy meghalt Gyenisz Kapusztin (angolos átírásban Denis Kapustin, mozgalmi nevén Denis Nikitin), az Orosz Önkéntes Hadtest parancsnoka, és a White Rex ruhamárka alapítója. Azóta kiderült, hogy életben van, csak az ukrán katonai hírszerzés (GUR) átverte az oroszokat, és felvették a haláláért járó félmillió dolláros fejpénzt, de ez az írásunkban megfogalmazott felvetések érvényéből nem vesz el semmit. A jelenség vizsgálata szempontjából sokadlagos Gyenisz Kapusztin személye, aki csak egy sokkal általánosabb probléma kicsiny szelete.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az oroszellenes orosz “nacionalisták”
Az Orosz Önkéntes Hadtest (RDK) az egyik olyan különítmény, amely olyan orosz “szélsőjobboldaliakból” áll, akik Ukrajna mellett fognak fegyvert, a saját hazájuk ellen. Hogy értsük, állítólag egy általuk eszményinek tartott Oroszországért harcolnak egy olyan állam szövetségeseként, amely betiltotta az orosz nyelvet és kultúrát. Mivel főként a Putyin-ellenesség motiválja őket, ezért képesek tüzet nyitni olyan honfitársaikra is, akik sok esetben szintén szélsőjobboldaliak, és a nacionalizmusuk motiválta őket, hogy csatlakozzanak az orosz hadsereghez. Ilyen például az Orosz Birodalmi Légió, a 106-os zászlóalj, a Rusich-csoport, vagy a leghíresebb, a Wagner-csoport. De különös kegyetlenségükről váltak hírhedtté a belgorodi régió elleni támadásuk során is, ahol válogatás nélkül lőttek a saját honfitársaikra, az orosz civil lakosságra. Erre teljesen jogosan mondja minden nacionalista, hogy a saját hazád ellen harcolni nem hőstett, pláne nem nacionalizmus, hanem árulás.
Sátánista black metalosok
Érdemes azt is megvizsgálni, hogy kik is azok az oroszok, akik az Orosz Önkéntes Hadtest kötelékében harcolnak. Gyenisz Kapusztin mellett talán az egyik legismertebb tagja az alakulatnak nem más, mint Alekszej Levkin, a M8L8TH nevű black metal zenekar énekese. A zenekar eredetileg orosz származású, de ők is Ukrajnába menekültek a putyini üldöztetés miatt. Már a zenekar logójában is feltűnik a fordított kereszt, így elég egyértelmű, hogy keresztényellenes sátánistákkal van dolgunk.
Levkin volt a főszervezője annak az Asgardsrei fesztiválnak, amely az első években Moszkvában, később pedig Kijevben került megrendezésre, és ahol főként hasonló sátánista NS black metal zenekarok léptek fel.
Hozzá köthető a Wotanjugend mozgalom is, ami szoros kapcsolatban áll az Azovval. Ők hősként ünnepelték Branton Tarrantot, aki 2019-ben két mecsetben is terrortámadást hajtott végre, az új-zélandi Christchurch városában.
Tehát amikor azt mondják, hogy Putyin üldözi a nacionalistákat, akkor nem kis részben az ilyen, neopogány, sátánista zenekarokat és csoportosulásokat üldözi. Az ukránpárti oroszok is főként ennek a szellemtelen, és rendkívül káros irányzatnak a képviselői.
Feltételezzük, hogy az oroszországi üldöztetés másik fő oka valóban politikai: Putyin rendszere ellen léptek fel (nem ritkán külföldi támogatással), és ahogy az egy autoriter rendszerben lenni szokott, lecsaptak rájuk. De ennek semmi köze az ideológiához, ez pusztán hatalmi és politikai kérdés.
A háttérben meghúzódó zsidó szál
Sokan az orosz-ukrán háború kitörése óta mondják, hogy az ukránpárti nacionalisták a horogkeresztes díszletek mögé bújtatott zsidó érdekekért áldozzák az életüket. Ezt sokan tagadják, és moszkovita propagandának minősítik, de nézzük a kevésbé közismert tényeket.
Először is térjünk vissza Gyenisz Kapusztin személyére. Az közismert, hogy Oroszországban született, de fiatalkorában a családjával Németországba költözött. A Spiegel nyomozása szerint azonban a család a zsidó származására hivatkozva kapott tartózkodási engedélyt a németektől, bár Kapusztin édesanyja egyszerűen orosz nőként jellemezte magát.
De nem a származás az egyetlen zsidó szál Gyenisz környékén. Amikor megjelent a hírekben a halálhíre, Leonyid Nyevzlin, oroszországi zsidó származású izraeli üzletember, a Hárec tulajdonosa – aki a szláv oroszokat szimplán “rabszolgatenyészet”-nek nevezte – is megemlékező posztot írt róla az X-oldalán, miszerint “WhiteRex igazi hős volt”. Érdekesség, hogy Leonyid Ragozin újságíró szerint Nyevzlin régóta támogatja az RDK-t anyagilag is.
Among the mourners of Denis “WhiteRex” Nikitin/Kapustin, former Russian oligarch and current Haaretz co-owner Leonid Nevzlin stands out big way. “Be blessed the memory of Denis”, he wrote himself and circulated several other obituaries, including the one which says that “unlike… pic.twitter.com/sSvMOyZO91
— Leonid Ragozin (@leonidragozin) December 28, 2025
Az ukrán szélsőjobb zsidókkal való érdekes kapcsolata nem az Orosz Önkéntes Hadtest létrejöttével kezdődött. Már 2014-ben is voltak erre utaló jelek, amikor a frissen alakult Azov egyik legnagyobb pénzelője Igor Kolomojszkij ukrán-izraeli kettős állampolgár volt, aki a jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt Emlékközpontot is bőkezűen szponzorálta. Szintén 2014-ben, az alakulatot PR-tanácsokkal látta el a vállaltan zsidó Olexij Kovzsún, aki büszkén viselt Dávid-csillagot a nyakában. Ő terelte a sovinisztákból álló alakulatot a mainstream irányba. De amikor a Mariupolban fogságba esett Azov tagok kiszabadultak, akkor is az egyik első dolguk volt delegációt küldeni Izraelbe, ahol kijelentették, hogy „Mariupol a mi Maszadánk.” (A Maszada erőd rómaiak elleni védelmét az ókori zsidóság legnagyobb hadi tettei közé sorolják.)
Az (Inter)nacionalista franchise
Azonban van egy olyan közeg, akik szerint Gyenisz Kapusztin, és a többi ukránpárti orosz valójában hős, és ők az igazi orosz nacionalisták. Ők azok, akik magukat bár szimplán nacionalistaként jellemzik, valójában a nemzetközi NS-underground részei, ahol tulajdonképpen nem a nacionalizmus a meghatározó, hanem a fehér rasszhoz való tartozás abszolutizálása. E szubkulturális közeg tagjainak képviselniük kell egy aktuálisan elvárt (nemzetközi) formát, amit már nem a Martens bakancs, a bomberdzseki és a sörözés határoz meg, hanem a küzdősport, a fekete símaszkok és a sokszor rendkívül profinak ható PR. Sok esetben le is néznek más szubkultúrákat, az alkoholfogyasztás miatt. Ez gyakorlatilag egy nemzetközi franchise rendszerré alakult, ahol fel kell venni az elvárt ruházatot, és megmondják, hogy mit kell gondolni egy adott egyénről/szervezetről/jelenségről, függetlenül attól, hogy az egyén hazája érdekeivel ez sok esetben homlokegyenest szembemegy. Ha nem tekinted hősnek az Ukrajnáért harcoló NS arcokat, akkor nem vagy szélsőjobboldali, nem vagy nacionalista, és megpróbálnak teljesen kiközösíteni a jobboldalról. Ez sok esetben abszurd módon fenyegetésekbe megy át, ahol saját honfitársaikat fenyegetik ezen NS-underground tagjai, egy külföldi NS-tag miatt, hiszen a nemzetközi nemzetiszocializmus ezen formája fontosabb holmi “pőre nacionalizmusnál”. Sőt, aki olymódon nacionalista, hogy nem osztja ezen nemzetközi (Európában mindenképpen atlantista) trendeket, arra valójában csak a “turulbandi”, a fogatlan gárdista, vagy hasonló, lenéző jelzők várnak részükről.
Érdekes megfigyelni, hogy ezek a szervezetek, és Telegram-csatornák a legtöbbször egymás híreit és propagandáját osztogatják, feldicsérve egymást, azt a képet mutatva, hogy ők a többség, mindenki így gondolkodik, csak marginális csoportosulások nem értenek velük egyet. De ha kicsit kitekintünk ebből a buborékból, akkor szembejön a valóság. Az európai jobboldal jelentős része nem ért velük egyet, azonban őket elhallgatják, vagy egyenesen támadást indítanak ellenük. Így járt többek között a HVIM, a spanyol Democracia Nacional, és a francia Les Nationalistes is, miután Szentpéterváron részt vettek a Nemzetközi Szuverenista Liga megalapításában, több más, neves jobboldali szervezettel, a világ minden tájáról, Dél-Afrikától, Latin-Amerikán át, egészen Görögországig. Akkor ki is a marginális kisebbség?
Az ukránpárti magyar nacionalisták
A fent említett nemzetközi franchise sajnos hazánkat sem kerülte el, így az elmúlt években a hazai szélsőjobboldalon is megjelentek azok az egyének, akik magukat nacionalistának vallják, mégis kiállnak annak az Ukrajnának a területi integritása mellett, amelynek modern kreálmányként még a neve is arra utal, hogy valaminek a határvidéke (a krajina szó ezt jelenti a szláv nyelvekben). Tehát már a nevében sem tudja meghatározni önmagát más birodalmak nélkül, a lakosok jelentős része nem is az ukrán nyelvet beszéli, hanem a szurzsikot (az orosz és az ukrán keveréke), illetve az oroszt. Ami pedig magyar nemzeti érzelműként a legfontosabb, hogy éppen jogtalanul bitorolják Kárpátalját, illetve minden eszközzel elnyomják, és halálba küldik az ott élő magyar kisebbséget. (Elképesztő, de még maga Zelenszkij is oroszul folytatta elnöki kampányát – lásd a “Monaco hadtest” című filmet –, amely bemutatja többek között azt is, hogy bizony vannak valóban hasznos idióták, akiket külföldi titkosszolgálat kényük-kedvük szerint rángatnak…)
Ezek az emberek szeretik azt hangoztatni, hogy ők egyik oldalon sem állnak, mert ez egy testvérháború, de a valóság mégis mást mutat, mivel hőskultuszt építenek az elesett ukránok köré, gyertyát gyújtanak értük. Viszont egyetlen olyan hazai oroszpártinak nevezett egyénről, szervezetről sem tudunk, aki az elesett orosz katonák köré kívánna hőskultuszt építeni.
Ők azok, akik annyira abszolutizálták az ukránmániát, hogy sikerült elérniük azt, ami eddig egyetlen fegyveres konfliktus esetében sem valósult meg, hogy az orosz-ukrán háború ilyen szinten megossza a radikális jobboldali tábort. Gyakorlatilag ezt kommunikálják a legégetőbb törésvonalként. Már nem az Antifa, vagy az LMBTQP-lobbi a legnagyobb ellenség, hanem az, aki nem fogadja el az ukranista álláspontot. Ennek az lett az eredménye, hogy egy hazai, magát szélsőjobboldalinak tartó Telegram-csatorna, és egy NS-rock zenekar posztjában fenyegette meg a HVIM tagjait, és a Szent Korona Rádió szerkesztőségét azért, mert nekünk eltérő a véleményünk Gyenisz Kapusztin és az Orosz Önkéntes Hadtest tevékenységéről.
Az oldal eddig is szégyentelen módon terjesztette az ukranista propagandát, olyan hazugságokkal, és féligazságokkal operálva, hogy az oroszok mind bolsevikok, minden elfoglalt bokorra szovjet zászlót tűznek ki, hogy Oroszországot teljesen ellepték a bevándorlók, Putyin pedig minden nacionalistát üldöz. Tény, hogy retorikai szinten sajnos megjelenik a szovjet nosztalgia, és látni a fronton szovjet zászlókat, ezt sosem tagadtuk, mindig kiemeltük, hogy ez sajnálatos, és káros jelenség. Azonban azt elhallgatni, hogy az orosz oldalon ugyanúgy harcolnak szélsőjobboldaliak, sok esetben kolovrat, fekete nap, és totenkopf felvarrókkal, nettó ferdítés.
De térjünk vissza az ukránmániás fenyegetőzésre. A felháborodásuk oka, hogy sokuknak személyes ismerőse, barátja Gyenisz, így valamilyen szinten érthető, hogy gyászolták, és megemlékeztek róla. Viszont, nekünk mi okunk lenne gyászolni? Nekünk nem volt barátunk, de még csak elvbarátunk sem. Akinek pedig az egész élete egy nagy állásfoglalás, annak a halála is az lesz. Azért is szólaltunk fel, mert károsnak tartjuk, hogy olyan ember válik a nacionalisták példaképévé, aki a saját hazája ellen harcol, és a saját nemzetének nacionalistáit, civiljeit lövi, azt pedig még károsabbnak tartjuk, hogy Magyarországon válik példaképpé egy ember, aki egy olyan állam mellett fog fegyvert, amely a jelenlegi formájában teljesen szembe megy minden magyar érdekkel.
Természetesen senki emlékét nem gyalázzuk, aki a fronton halt meg, de attól még minden jogunk megvan elmondani azt, hogy nem tartjuk magunkat egy platformon állónak vele. Amit csinál, az pedig nem heroizmus. A bátorsága természetesen elismerendő, de attól még nem lesz valaki hős, hogy a harcmezőn esik el, különben a második világháborús megszálló szovjet katonákat is hősnek kellene tartanunk. Aki pedig ez alapján tart hősnek minden ukránt, annak a következetesség jegyében minden oroszt is annak kellene tartania. Ha az Ukrajna védelmében eleső nacionalistáknak van is megfelelő egyéni átélése, de a képességeiket rossz irányba használják fel, az titániság. Ha valaki valóban heroikus küzdelmet folytat, abszolút legitim talajon áll a motivációja és az eszmei igazsága is 100%-os, akkor lehet héroszról, hősről beszélni. Véleményünk szerint azonban ilyen egyik mai háborúban sem lehetséges, egyrészt egyik oldal sem képviseli tisztán a fényteliséget, másrészt a modern háború természete sem teszi ezt lehetővé.
Reméljük egyszer eljutunk oda, hogy a jobboldal képes lesz hátrahagyni a szubkultúrákba ragadást, és tisztán szellemi szempontok szerint fog megítélni egy-egy geopolitikai vagy történelmi helyzetet. Ha pedig valaki máshogy ítéli meg az adott kérdést, akkor érvényesülhet a békés egymás mellett élés, az áskálódás és a fenyegetőzés helyett.
Szubkulturális szemellenző: Fehér fiatalok véráldozata az USA érdekeiért
Egy harcos gondolatai: A szélsőjobboldaliakat lelövik, ugye?!
Megtiltották az újságíróknak az Azov nácizását, ezért a zsidó firkász lemondott
A nyugat felkent ukrán hősei attól sem riadnak vissza, hogy keresztre feszítsék áldozatukat
(Szent Korona Rádió)