Gyakori jelenség, hogy a politikai oldalak minden háborúba vagy történelmi eseménybe igyekeznek belelátni a saját szubkulturális narratívájukat, ez az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban sincs másképp. Putyin egyszerre Hitler 2.0, de közben küzd a Szovjetunió újraegyesítéséért, az ukránok pedig egyszerre harcolnak a liberális, haladó Nyugatért és védik a fehér Európát a kommunista hordákkal szemben. Ebbe a hibába esett a nemzetközi szélsőjobboldal is.
Kérjük, támogasd adód 1%-ával a hagyományos értékek mentén harcoló HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashatsz.
Felajánlásodat az Azonosságtudat Alapítványnak küldd el!
Adószám: 18218082-1-07
A konfliktus 2022-es kiéleződése óta terjednek olyan képen az interneten, melyeken szélsőjobboldali/”nemzetiszocialista” fiatalok harcolnak önként Ukrajnáért. Nem csak ukránokról van szó, Európa minden pontjáról csatlakoztak skinheadek és huligánok az ukrajnai önkéntesekhez, sőt, még amerikai nacionalisták is harcolnak az oroszok ellen. Ez van, amikor a felszínes idealizmus és a tettrekészség szűklátókörűséggel párosul.
Az ő narratívájukban Putyin célja a Szovjetunió restaurációja. Tény, hogy Oroszországban van egyfajta nosztalgia a kommunista rendszer iránt, ugyanakkor, mint azt látjuk, ez a birodalmi vágyból ered. Ezt Putyin jól ki is használja, ezért jelenik meg beszédeiben a nácitlanítás, ezért is nemzeti ünnep május 9-e, ezért látni olyan felvételeket a frontról, ahol szovjet győzelmi zászlóval pózolnak a katonák. Emellett azonban erősen megjelenik az ortodox kereszténység, a harc az LMBTQP-lobbival szemben és a cári nosztalgia is. Kritikusnak kell lenni Putyinnal és a szovjet nosztalgiával szemben, azonban nem lehet egyszerűen lekommunistázni Oroszországot, ahogy azt a nyugati szélsőjobboldal teszi.
Nem látják át, hogy hiába halnak meg önként a jobboldali fiatalok, még ha Ukrajna nyerne is, a végén úgyis az USA, Izrael és a liberalizmus fog győztesként kikerülni, a zsidó Zelenszkij vezetésével. Az még egy bizonyos szintig érthető, hogy egy ukrán harcol a hazája oldalán, de az, hogy valaki Németországból, Lengyelországból vagy az USA-ból megy oda önként harcolni, mert lát pár horogkeresztes felvarrót néhány önkéntesen, vagy esetleg orosz nemzetiszocialistaként megy harcolni a hazája ellen, az teljes mértékben elfogadhatatlan, és hatalmas csőlátásról tanúskodik. Megfigyelhető különböző nemzetközi Telegram csatornákon az az ellentmondásos gondolat, hogy míg az Orosz Önkéntes Ezred tagjai büszke fehérek és “éljen a fehér testvériség”, addig a saját hazájuk oldalán harcoló oroszok le vannak mongolozva, meg szarbőrűzve. Addig a gondolatig sem jutottak el, hogy egy akkora birodalomban egyszerűen a földrajzi kiterjedés miatt is előfordulnak különböző etnikai csoportok, de ha egy tradicionális birodalmi identitás egybefogja őket, akkor nem kell, hogy ez gondot jelentsen.
Nem veszik észre, hogy a II. világháború már 80 éve véget ért, a nemzetiszocialista ideológia már a múlté és a mai háborúk pedig ideológiailag ennél sokkal zavarosabbak. Az orosz oldalon is harcolnak nemzetiszocialisták (elég csak a Wagner csoportra gondolni), az ukrán oldalon is harcolnak antifák. Ukrajna pedig egy mesterségesen összetákolt műállam, amit egy orosz anyanyelvű zsidó teljesen kiszolgáltat az USA-nak.
Ennek a csőlátásnak az egyik oka a szubkulturális szint meghaladásának a hiánya és a formákhoz való kötődés. A nemzetiszocializmus és a többi, 20. századi ideológia már rég nem korszerű, nem a XXI. század problémáira ad választ. Hiába volt stílusos az egyenkarszalag és az antantszíj, hiába volt pozitív töltete a ’80-as, ’90-es évek skinhead mozgalmának, ezek már elavult külsőségek. Ha ehhez ragaszkodunk és nem vagyunk képesek megújulni, akkor hamar azt vehetjük észre, hogy a tevékenységünk egyfajta formai hagyományőrzés, mert a mai korra nem fogunk tudni érdemi választ adni.
Tisztelettel kell tekinteni a Waffen-SS katonáira, az antibolsevista hősökre, akik az európai birodalmiság egyik utolsó mohikánjaként védték az öreg kontinenst a teljes dekadenciától, de el kell hagynunk a totenkopfot és a horogkeresztet. Lehet nosztalgiával emlékezni a skinhead mozgalomra, de a polcra kell tenni a fehér fűzős bakancsot. El kell hagynunk a formát és csak az örökérvényű tradicionális igazságokat kell megőriznünk, azokat a végsőkig védelmeznünk, bármilyen is az aktuális forma. Ha ezt nem tudjuk meglépni, akkor elszigeteljük magunkat a társadalomtól. Ehhez ajánljuk az alábbi interjút Daria Dugina, mártírhalált halt tradicionális gondolkodóval, aki közérthetően, de mélységében adta át a modern világgal szembeni harc lényegét.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Egy harcos gondolatai: A szélsőjobboldaliakat lelövik, ugye?!
(Szent Korona Rádió)