Európa etnikai összetételének megváltozása komoly társadalmi problémákat idézett elő. Egyesek szerint ez faji polgárháború lesz a végkifejlet. Alább Gazdag István írását közöljük.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Guillaume Faye, a páneurópai identitárius jobboldal vitathatatlanul leginvenciózusabb teoretikusa már az ezredforduló környékén megkongatta a vészharangot az Európát elöntő „fekete tenger”, vagyis harmadik világbeli bevándorlás várható apokaliptikus következményeire figyelmeztetve. Az iszlamista fanatizmus akkoriban tapasztalt világméretű feléledését látva megjósolta egy Észak-Dél közötti vallási-faji összecsapás lehetőségét magában Európában. Mint az ikonoklaszta gondolkodókat általában, a konformista struccpolitikus közeg őt is fantasztának tartotta és félresöpörte az elemzéseit, amikor éppen nem indított ellene büntetőeljárást miattuk rasszizmus, iszlamofóbia vagy idegengyűlölet címén.
Újabban azonban a tudományos mainstream is kezd ráébredni a valóságra „jobb későn, mint soha” alapon, és immár egy brit katonai szakérő arra figyelmeztet, hogy a brit városok akár öt éven belül „polgárháborús” állapotba kerülhetnek a törvény és rend összeomlása miatt (1). David Betz, a londoni King’s College Hadtudományi Tanszékének professzora szerint az Egyesült Királyság és Franciaország valószínűleg küzdeni fog a béke fenntartásáért a következő években számos társadalmi és gazdasági probléma, köztük az ún. elvadult városok (feral cities) miatt. Ha nem történik szemléletváltozás, a nyugati világ kormányai „elveszítik a képességet a multikulturális társadalmak békés kezelésére”, ami tömeges rendzavarásoknak és a potenciális polgárháborúnak teszi ki őket. „Az első eredmény több nagyváros gyorsuló lejtmenete a marginalizált “elvadult” státuszba.”
A brit szerző előrevetíti, hogy „legnagyobb valószínűséggel Nagy-Britannia és Franciaország fogja megtapasztalni a heves polgári konfliktus kitörését, de Európa más részei és az Egyesült Államok szintén veszélyben lehetnek”. Feltételezhető ugyanis, hogy „ha egy helyen polgárháború tör ki, az valószínűleg máshol is el fog terjedni”. Manapság különösen sok polgárháborús előfeltétel létezik Nagy-Britanniában, ok-okozati tényezőként például az elit túlhatalma, a frakcionált polarizáció (szélsőséges társadalmi megosztottság), a közbizalom összeomlása, gazdasági nyomások és a korábban homogén társadalomban a többségi (fehér) népesség leértékelésének érzete. Mindezek összhatásaként a jelenlegi társadalmi dinamika egy radikalizálódott frakciók közötti konfliktus bekövetkezésére utal a muszlim közösség és a szárnyát bontogató fehér nacionalizmus között.
Tudományos köntösbe burkolva David Betz lényegében ugyanazt állítja, amit Guillaume Faye már 25 évvel ezelőtt leírt a La colonisation de l’Europe: Discours vrai sur l’immigration et l’islam (Európa gyarmatosítása – Igaz beszéd a bevándorlásról és az iszlámról, 2000) c. korszakalkotó művében.
„Valójában az országunk sok részén olyan helyzettel nézünk szembe, amely nem más, mint társadalmi összeomlás. Az emberek félnek kimenni a boltokba, félnek kiengedni gyerekeiket az utcára. Ez egy lezüllött társadalom, és nagyon-nagyon gyorsan történik.” Nigel Farage, a brit Reform Párt vezetője mondja ezt, aki szerint a legszembetűnőbb aspektusa az összeomlásnak az, hogy a kormány azzal van elfoglalva, hogy bemutassa a brit népnek, hogy minden egyre jobb, miközben a polgárok láthatják a körülöttük tapasztalható lezüllést. Ennek jeleként az olyan bűncselekmények, mint a bolti lopás és a drogfogyasztás a városok mindennapi életének részévé váltak, és London lakosainak egyharmadától már ellopták a mobiltelefonját. (2)
Enoch Powellnek anno igaza volt. Megmondta nekik, de ők nem akarták meghallani. Ez mind megelőzhető lett volna. A brit Konzervatív Párt akkori legnépszerűbb alakja, az európai fehér fajvédelem egyik úttörő vátesze az azóta történelmi jelentőségűvé vált birminghami beszédében már 1968. április 20-án megjósolta a jövőt:
„Ahogy előre nézek, telve vagyok rossz előérzettel. Mint a rómaiak, úgy tűnik, látom a “Tiberis folyót sok vértől tajtékzani” (3). Az a tragikus és hajthatatlan jelenség (4), amelyet borzalommal figyelünk az Atlanti-óceán túloldalán, de amely ott magának az Egyesült Államok történetének és létének a szövedékébe van ágyazva, most eljön hozzánk is a mi saját akaratunk és gondatlanságunk következtében. Valójában, szinte már meg is érkezett. Számbeli értelemben az évszázad vége előtt amerikai mértékű lesz.”
Akkoriban még a britek kb. háromnegyede egyetértett Powellnek a színesbőrű bevándorlás teljes leállítására vonatkozó követelésével és a nagy részük a már Britanniában tartózkodó színesbőrűek kizsuppolásával is. Akkoriban még a britek vissza akarták szerezni a szigetüket, és nem akartak egy fekete Britanniát (Back Britain, not Black Britain). Sőt, még majdnem egy évtizeddel később, 1976-ban is az egyik birminghami koncertjén Eric Clapton a színpadon óvott attól, hogy Britannia egy „fekete gyarmat” legyen, és a Nemzeti Front szlogenjét visszhangozta, miszerint „tartsuk fehéren Britanniát” (Keep Britain white).
Azóta már rengeteg víz lefolyt a Temzén, amely ugyan még nem tajtékzik a vértől, viszont Londonban „késeléses járvány” pusztít, ahol egy évtized alatt 86 százalékkal, az utóbbi három évben pedig 60 százalékkal nőtt a késsel elkövetett bűncselekmények száma főleg a harmadik világból importált fiatalkorú kulturális színesítőknek köszönhetően. (5) Birmingham, Britannia második legnagyobb városa pedig időközben a helyi „iszlám fővárosává” és egyben a Nyugat legnagyobb muszlim városává vált, ahol az 1,2 milliós népesség legalább egyharmada Allahnak hódol, és amely tele van szeméttel és macska nagyságú patkányokkal, de ennek a ténynek nyilvánvalóan semmi köze lakosságának etnikai-vallási összetételéhez, csak a véletlen műve. (6)
Ami David Betz polgárháborús jóslatát illeti, a magam részéről szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, pusztán a jelenlegi brit fehér népesség szociológiai-mentális állapota láttán. Bármilyen furcsának is tűnik dicső történelmi múltjuk ismeretében, a mai britek az egyik legfelszarvazottabb nemzet a világon. Mindnyájan rendkívül konformisták, gyűlölnek mindenféle kihágást vagy kreativitást, gyűlölik a szólásszabadságot és nyalogatják a hatalmasok csizmáját. Azt gondolni, hogy a fehér britek faji polgárháborúba keverednének, teljesen nevetséges. Ennek éppen annyi az esélye, mint annak, hogy az oroszok egy homoszexuális négert választanak elnöknek. Egyszerűen elképzelhetetlen.
A háborúkhoz, forradalmakhoz, lázadásokhoz ugyanis igazi férfiak kellenek, a szó szoros értelmében, és ebből az embertani kategóriából a briteknél immár több generációs krónikus hiány mutatkozik. Máskülönben nem történhetett volna meg az sem, amire ilyen léptékben egyetlen másik fehér országban sincs precedens, hogy színesbőrű bevándorlók szexuális szabadprédának tekintik a helyi fehér lányokat, fél- vagy akár egymillióit is megerőszakolva közülük az utóbbi 40 év során, csaknem teljes büntetlenséget élvezve. (7) Ha maradtak volna fehér férfiak Britanniában, ezt nyilvánvalóan nem hagyták volna ennyiben.
Ráadásul a férfiasság válsága tovább fokozódik, és a fiatalabb brit nemzedékek tagjai nem látják magukat teljesen férfiasnak, sőt magát a „férfiasság” kifejezést a fiatal férfiak hajlamosak negatív jelentésűnek tekinteni. (8) Egy fehér heteroszexuális egyetemista atléták körében végzett felmérésből az is kiderült, hogy a 93 százalékuk már smárolt egymással. (9) Valójában a brit fiatalok csaknem fele „legalább egy kicsit” homoszexuális. (10) Ilyen mentális armatúrával kikezdeni a „macsó” színesbőrűekkel egy esetleges faji polgárháborúban eleve esélytelen vállalkozásnak tűnik. Valószínűleg meg sem fogják próbálni, inkább megadóan beletörődnek, hogy a lányok után az országukat is elorozzák tőlük. Jelenleg éppen ez történik.
Franciaországban sem sokkal jobb a helyzet, de mivel a franciák genetikailag sokkal impulzívabb, tehát lázadóbb, tehát harciasabb természetűek, mint a mára totális posztkoloniális apátiába süllyedt, halvérű britek, így valószínűleg hamarabb fogják megelégelni az országukat sújtó ellengyarmatosítást, mint a britek vagy bármely más nyugat-európai ország őshonosai. Franciaországban elvileg még megvan az a forradalmi kemény mag, az az 5 százaléknyi „cselekvő kisebbség”, amely Lenin szerint elegendő egy forradalom sikeréhez. Ráadásul a franciák között legmagasabb a demokrácia intézményéből kiábrándultak aránya is: a 74 százalékuk szerint a demokratikus politikai személyzet korrupt, a 78 százalékuk kétségbe vonja a képviseleti (parlamentáris) demokrácia legitimitását, és a 71 százalékuk jobbnak találja a részvételi (közvetlen) demokráciát, mert a 71 százalékuk szerint a demokrácia jelenleg rosszul működik. Ami a legbíztatóbb, az az, hogy a 73 százalékuk „egy igazi főnököt” (un vrai chef) követel, hogy rendet tegyen, akinek a 41 százalékuk szerint nem kellene törődnie a választásokkal vagy a Parlamenttel. (11) Summa summarum a franciák háromnegyede elutasítja a szemükben teljesen hiteltelenné vált, korrupt és inkompetens demokratikus rendszert, és vele szemben egy széleskörű hatalmi jogosultságú vezetővel és egy közvetlen konzultációs mechanizmussal ellátott új rendszert, vagyis egy részvételi fasizmust részesít előnyben.
Úgy tűnik tehát, hogy ismét Franciaországból fog elindulni az a tektonikus lökéshullám, amely aztán láncreakcióként felkavarja majd a kontinentális politikai állóvizet, ahogyan az a múltban már többször megtörtént. Faji polgárháború, antikolonialista nemzeti felkelés vagy kapitalizmusellenes népi forradalom – az még a jövő zenéje, hogy milyen formában, de valami elkerülhetetlenül be fogja indítani az Európa újjászületéséhez elengedhetetlen regeneráló folyamatot, amelyre a jelenlegi parlamentáris áldemokratikus rendszer korrupt politikai garnitúrája nem képes és nem is hajlandó, mert a neoliberális finánckapitalizmus haszonélvezőjeként és az atlantista-cionista világrend szekértolójaként a jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt és ehhez mindenre képes, még arra is, hogy feláldozza Európát fehér kontinensként.
„Egy előre nem látható szikra kiválthatja, hogy a nyomorban élő, a nyugalmuktól és kultúrájuktól a saját országaikban megfosztott és ezért végsőkig elkeseredett európai őshonosok, mondjuk ki, A FEHÉREK, a jogos önvédelem érzése által lelkesítve összeszedik magukat és végre ellentámadást indítanak. Nemcsak a túlélési reakcióra fogadok, hanem hozzáteszem, hogy ezt is kívánom. Az értelmiségi első kötelessége, hogy őszinte legyen a közönségéhez. Nem fogom elkerülni a kérdést attól félve, hogy “mit fognak mondani mások?” vagy a bíróságoktól félve, amelyek mindenképpen el fogják ítélni a könyvemet anélkül, hogy elolvasnák. Az elején válaszolok rá: igen, azt kívánom, hogy a népem lázadjon fel, nyerje vissza azt a büszkeséget, amelyet soha nem kellett volna elveszítenie, és érje el a végső győzelmet. Ezt akarom mindennél jobban. Erre van szükség. Kimondtam.”
Ahogyan azt nem sokkal halála előtt az előbbi sokkoló vallomással Guillaume Faye kinyilatkoztatta utolsó és ezért testamentumnak számító könyvében (Guerre civile raciale, 2019), a faji polgárháborúnak be kell következnie és előbb-utóbb be is fog, mert egyedül ez fogja tudni megmenteni az európai népeket az emberi jogok vallásától és a fajáruló európai „elitek” bűnös bevándorláspárti politikájától.
1) Civil war comes to the West, militarystrategymagazine.com, 2023-2025
2) Farage: Britain Is Facing Complete „Societal Collapse”, zerohedge.com, 2025. 07. 26.
3) Vergilius Aeneis c. eposzából vett prófécia
4) Tudniillik a színesbőrűek elszaporodása
5) Knife crime soars by 86% in London in a decade, standard.co.uk, 2025. 07. 30.
6) This UK city is so full of rubbish and cat-sized rats it’s declared a major incident, metro.co.uk, 2025. 03. 31.
7) 500,000 grooming gang victims, christianconcern.com, 2020. 07. 31.
8) Only 2% of young men feel completely masculine, yougov.co.uk, 2016. 05. 13.
9) Study: 93% of straight British men have spooned with another guy, thepinknews.com, 2014.04. 28.
10) Half of all young people in Britain are at least a little bit gay, survey finds, independent.co.uk, 2015. 08. 16.
11) « Méfiance », « illégitimité », « élus corrompus »… Une enquête révèle le profond malaise des Français vis-à-vis du monde politique, publicsénat.fr, 2025. 02. 11.
Gazdag István
Polgárháború – Ez várható az amerikai tömeghisztéria kapcsán
Egy megdöbbentő írás: “Európa destabilizálódik és polgárháborúba süllyed”