A jáki Szent György-templom és Szent Jakab-kápolna környezetének turisztikai célú fejlesztéséhez kapcsolódó régészeti szakfelügyeleti munkálatok I. üteme 2022. augusztus 17. és december 14. között zajlott. Ezen időszak folyamán több középkori települési jelenséget, valamint az egykori templomkörüli temető újabb 62 temetkezését (komplett, vagy bolygatott vázak) tártuk fel. A sírok zöme (48 darab) a terület egy viszonylag kis részletén, a templomdomb északnyugati meredélyén, közvetlenül a nyugat-északnyugati temetőfal mellett, a település felé bekötő lépcsősor megújítása miatt, valamint az újonnan kialakításra kerülő lombkorona-sétány számára ásott alapárkokban került elő.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Mikor temetkeztek ide az elődök?
A szoros sorokban, sűrűn egymás mellé/fölé temetett, a zömében északnyugat-délkeleti tájolásukkal vélhetően a temetőfalhoz igazított sírok 3–8 rétegben jelentkeztek. A legfelső temetkezések újkori bolygatásoknak voltak kitettek. A lentebb helyezkedőket azonban jellemzően in situ lehetett feltárni, míg a legalsó sírokat, melyek alja már az altalajba volt beleásva, esetenként a felsőbb temetkezések bolygatták. A területrészen összefüggően jelentkező sírok közül, a domb oldalába beásottan eltemetett alsó sírok, a halottak megmaradt fém ruházati elemei alapján (zsinórok, gombok, hajtűk, rózsafüzér, kegyérem, kereszt) legkorábban a XVI-XVII. századra keltezhetőek. A legkésőbbi sírokat feltételezhetően a XVIII. század középső harmadában – második felében, közvetlenül a templom körüli temetkezések 1781. évi lezárását megelőző évtizedekben hantolhatták el. [1].
A Pestiskeresztek elhelyezkedése
A jáki elhunytak mellett fellelt keresztek közül kettő egy igen jellegzetes típust képvisel (1-2. ábra). A szinte egymás mellett eltemetett egyénektől származó, formájukat tekintve kettős kereszt alakú keresztek a kialakításuk szerint eredendően valamely nem megmaradó anyagú (pl. bőr) szálon/szíjon lógtak. A keresztek mindegyike a halott combja közötti területről került elő (3-5. ábra). Ezen sírban való elhelyezkedésük alapján feltételezhető, hogy a temetések alkalmával a függesztő szíjaikat az elhunytak keresztbe tett alkarjaira, összekulcsolt kezeire fűzhették fel, majd az onnan „kiterítve” vezették hosszabban le a lábak közötti részhez a kereszteket.
E kettős kereszt alakú keresztek mellett (megmaradó anyagból) rózsafüzér gyöngyök nem voltak megfigyelhetőek, ellentétben a nagy számban talált egyszerű keresztekkel. Ezek kapcsán megjegyzendő, hogy a gyöngyeik helyzete alapján a rózsafüzéreket nem kiterítve helyezték a halottakra, hanem mindig szorosan azok összekulcsolt kezeire voltak tekerve.
Pestisjárvány Magyarországon
A járványokkal telített középkori, kora újkor világában a társadalom szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bírtak a pestis, vagyis a „fekete halál” újra és újra fellángoló pusztító hullámai. Magyarországon a pestis az utolsó nagyobb csúcsot a XVIII. század első felében érte el. Vas vármegye térségében az 1710-1711-es években okozta talán a legnagyobb halálozást.
A Pestiskereszt története
Jellegénél fogva a járvány demográfiai hatásai az élet minden vonulatára kihatottak. A halálozások, az elmaradt születések, az özvegyek anyagi helyzete, a másodházasságok, elszegényedések, elnéptelenedés és el- illetve bevándorlások mind-mind befolyásolták a lakosság számát, összetételét, világnézetét, kulturális és gazdasági helyzetét. E sokrétű folyamatok apró mozzanataként tarthatjuk számon a gonosz erők művének tartott járvány ellen az istenhittel keveredett babonaság megerősödését is.
A XVII-XVIII. századra – sok egyéb olyan óvó tárgy mellett, mint a kegyérmek, bereverl-ek[2], pestistallérok, pestiscédulák[3], vagy a legendák alapján a szent királyainkhoz köthető csodás gyógynövények [4] – a pestistől védelmet biztosító amulettek sorában gyakran találkozhatunk a betűmágiás, kettős kereszt formájú, úgynevezett pestis- vagy Zakariás kereszttel[5] is, amelyen a bajelhárító tényleges bibliai idézetet, zsoltárok szövegét, Zakariás-áldást, Benedek áldást a szöveg szavainak kezdőbetűivel jelzik.
A kettős kereszten vagyis a Caravaca-kereszten mágikus betűkkel megjelenített áldások – köztük leginkább Zakariás VII. századi jeruzsálemi pátriárkának tulajdonított Zakariás-áldás – elterjedt gonoszhárító, betegségektől óvó formulának számítottak a középkorban.
A keresztnek a tisztelete ugyanakkor a XIII. századra nyúlik vissza. A legenda szerint a muzulmán uralom idején fontos végvárnak számító spanyol Caravaca városában 1231. március 3-án[6] az éppen hatalmat gyakorló Abu-Zeyt mór király szent mise celebrálására kötelezte a muzulmánok között végzett keresztény térítés miatt bebörtönzött Chirinos (Don Gínes Pérez Chirinos de Cuenca) atyát. A mise bemutatásához angyalok bocsátottak le egy fényből formált, a megfeszített Krisztus keresztjének egy darabjából készült kettős keresztet és Krisztus megmutatkozott a szentostyában. Ezen eucharisztikus csoda hatására a király és családja keresztény hitre tért, és a várost attól a naptól kezdve nevezik Caravaca de la Cruz-nak[7] (amely egyike a világ öt legszentebb városának, ahol II. János Pál pápától 1998-ban kapott kiváltság okán jubileumi évet ünnepelnek).
Valóban pestisre utal a pestiskereszt?
A XVIII. század elején Jákon Zakariás-kereszttel eltemetettek vázcsontjainak fizikai antropológiai vizsgálata megtörtént. A vizsgálat alapján a csontozatokon a halál okára utaló elváltozás nem volt azonosítható. Ezért azt, hogy az egyének miben haltak meg, nem tudjuk. Arra vonatkozóan tehát, hogy a pestiskereszt csak elővigyázatosságból vagy divatból volt-e az illetőkkel, esetleg hiába hordta azt amulettként, védelmet nem kapott általa, és végül utolérte, magával ragadta a fekete halál nincsenek adataink. Azt azonban megállapíthatjuk – már csak annak alapján is, hogy a temető alig pár négyzetméteres részletén belül is két halott viselte magán –, hogy e keresztek bajelhárító hatásában való hit a kor jáki lakosságának körében is ismert és elterjedt lehetett.
Kolonits-Nyerges Éva Ágnes
régész
Savaria Múzeum
Források:
[1] Nyerges É. Á. & Sánta B.: Ják, Bencés apátság lelőhely. A Savaria Múzeum 2022. évi terepi régészeti tevékenysége. Régészeti jelentések. – Savaria A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 45: 91-94. (2023) [2024]
[2] https://semmelweismuseum.blog.hu/2021/03/05/mi_az_a_breverl
[3] „A Zakariás-áldást tartalmazó pestiscédulákat lenyelhető kis papírdarabkák alakjában orvosság gyanánt szedték, de többnyire nyakban hordva viselték, metszetes ábrázolását pedig ajtókra is szögezték.” In: Horányi Ildikó: Zakariás-keresztek. semmelweismuseum.blog.hu 2020. jún 16.
[4] „Egy legenda szerint Szent László királyunk (1077–1095) idején pestis dúlt az országban, amikor a király égi jelet kapott: amelyik növényt átlövi a nyila, az lesz a pestis elleni orvosság. A nyíl a gentiana cruciata-ra (kígyótárnics) esett.… A monda azonban nem magyar sajátosság. A pestis elleni gyógynövénybe vetett hit Európa-szerte elterjedt kerettörténet, amely legendás uralkodókhoz kapcsolódik. … Valószínűleg a francia lovagkori mondák egyike, Szent Lajos király (1219-1270) regéje lehet az első, amely az illatos szegfűben (caryophyllus) leli meg a keresett ellenszert.” In: Horányi Ildikó: Csodás gyógynövények pestis idején. semmelweismuseum.blog.hu 2021. ápr 07.
[5] https://semmelweismuseum.blog.hu/2020/06/16/zakarias-keresztek
[6] Egyéb internetes források szerint 1232 május 3-án (vö.:https://spanyolbanotthon.blog.hu/2017/05/08/bor_lovak_es_a_szent_kereszt)
(savariamuseum.blog.hu nyomán Szent Korona Rádió)
A templomosok elveszett, ősi kardját találhatták meg Lengyelországban