Újra itt a június, és az állítólagos betiltás okán egyre nagyobb figyelmet kap a Pride. De hogyan lett egy mentális betegségből, az emberiség egyik legnagyobb bűnéből a büszkeség ünnepe? Milyen ál- és ellenérveket sorakoztatnak fel, amelyek játszi könnyedséggel megcáfolhatóak? Mit akarnak ismételten elérni? Ezeket vettük górcső alá egyfajta “szájbarágó” és rövid kérdezz-felelek alapján.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Mentális betegségből társadalmi norma
Az emberiség évszázadainak, évezredeinek során nem volt kérdés, hogy a homoszexualitás a legsúlyosabb bűnök közé tartozik. Aranyszájú Szent János, a kereszténység egyik legnagyobb teológusa nyíltan kijelentette, hogy a fajtalankodók szinte a kutyákkal hasonlatosak. Fel sem merült a kérdés, hogy normálisnak gondoljuk azt, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Persze, jelen volt a deviancia korábban is: hanyatló, dekadens korszakok legundorítóbb megnyilvánulásaként. 1953-ban, amikor az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) először megalkotta a mentális zavarokat osztályozó Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvet (DSM), a homoszexualitást „szociopátiás személyiségzavarként” sorolták be.
A szélsőséges liberalizmus forradalma, a bűnök relativizálásának folyamata azonban folytatódott. Hiszen a század elejére a szexuális szabadosságot tették norma tárgyává, majd az APA állásfoglalása után nem sokkal a “szabadság” martalócai morális alapvetéssé szándékozták tenni a homoszexualitást is. A deviancia társadalmi normaként való elfogadtatását erőszakkal érték el.
Az LMBTQP szivárványos, rózsaszín, mindenkit szeretünk köde csak egy álca. Elfogadásukat ráerőszakolták a társadalmakra. Mindehhez egészen 1969-ig kell visszamennünk amikor is zavargások kezdődtek a homoszexuálisok részéről a Stonewall Inn elnevezésű homoszexuális bárból kiindulva. A rendőrség gyakran ellenőrizte ezeket a homoszexuális bárokat, de 1969. június 28-án éjjeli látogatásuk után a deviánsok erőszakos zavargásokba kezdtek.
A zavargáshullámok csúcspontja pedig a deviáns lobbi követeléseinek, az Amerikai Pszichiátriai Társaságra (APA) való erőszakos rákényszerítése volt. Az 1970-ben, a San Franciscóban tartott APA konferencián tüntetők jelentek meg (például a Gay Liberation Front és a Gay Activists Alliance tagjai), és erőszakosan megszakították a konferenciát, követelték, hogy a pszichiátria hagyjon fel a homoszexualitás patologizálásával. Sikerült megfélemlíteniük az amerikai pszichiáterek elitjét, akik “nem kértek többet” ezekből az akciókból. Ezek után törölte ki az APA a mentális betegségek közül a homoszexualitást 1973-ban, majd a zavarok közül is a ’80-as évekre. A deviánsok erőszakos fellépései ezután is folytatódtak, erre csak egy példa Anita Bryant népszerű énekesnő megtámadása, csupán azért, mert kiállt a normalitás mellett.
Magyarországon is a szélsőbaloldalnak kellett hatalomra jutnia ahhoz, hogy a deviánsok szabadon élvezkedhessenek. A kádári kommunista hatalom 1962. július 1-jén dekriminalizálta a homoszexualitást, majd a “rendszerváltozás” után megrendezésre kerülhettek az első köztéri vonaglások, és végül a leköszönő Gyurcsány-Bajnai-éra 2009. július 1-jén a bejegyzett élettársi kapcsolatot is lehetővé tette számukra.
Jogok vagy többletjogok?
Visszatérő toposza a deviáns lobbinak, hogy ők márpedig a jogaikért küzdenek. Hogy az átlag állampolgárokat megillető jogokkal rendelkezzenek. Nos, hogy mi a bökkenő? Az átlag állampolgárokkal megegyező jogokkal rendelkeznek (hiszen magyar állampolgárok ők is, nincsen rajtuk egy látványos bélygzés). Levegőt vehetnek, autót vezethetnek, munkát vállalhatnak, nem üldözik őket csupán azért, mert szodomiták, sőt házasodhatnak is (!), persze, ugyanúgy, mint minden másik ember, a férfiak nővel, a nők férfiakkal. Ami ezen felül van, az többletjog. Az, hogy egy férfi férfival házasodhasson, az a saját képzelt többletjoguk. Amit egyébként lényegében meg is kaptak a bejegyzett élettársi kapcsolattal, hiszen még a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő, külföldről finanszírozott ügynökszervezet Háttér Társaság is elismeri, hogy “a bejegyzett élettársi kapcsolat nagyon hasonló a házassághoz:
- ugyanúgy jön létre, mint a házasság;
- ugyanúgy örököltök egymás után, mintha házasok lettetek volna;
- ha elváltok, ugyanúgy kell osztozkodnotok a közösen megszerzett
vagyonon; - ugyanazokra az adó-, szociális-, munkajogi és bevándorlási kedvezményekre vagytok jogosultak, mint a házastársak.”
Megkapták lassan 2 évtizede a bejegyzett élettársi kapcsolatot, ami ugyanaz mint a házasság, csak nem annak neveztetik, legalább ezzel védve a házasság szentségét, tradicionális voltát, bár csak névlegesen. Ugyanakkor ez egy folyamat: amint egy újabb jogot megszereznek, mennek tovább, még többet akarnak eközben a normalitást tovább szorítanák vissza. Gyereket akarnak örökbe fogadni, mesterséges megtermékenyítésben akarnak részt venni. Többletjog, többletjog és többletjog…
Nem állnak le, hiszen hosszú éveken keresztül – a rendőrség és a kormányzat asszisztálásával-, gyakorlatilag szabadon vonulhattak. De ez sem volt nekik elég, nem álltak le, nem vettek visszább, sőt, csak eszkalálódott a provokációjuk. Tehát az az érv, hogyha nem foglalkozunk velük, akkor majd abbahagyják, nem működik. Az az érv, hogy, ha bizonyos többletjogokat megkapnak, akkor majd lenyugszanak, nem működik. Tőlünk nyugatabbra senki sem zavarja őket, ezért ott már odáig fajultak a Pride-ok, hogy buzeránsok a nyílt utcán fajtalankodhatnak egymással.
“Attól mert homoszexuálisokat lát, még nem lesz homoszexuális”
Elérkeztünk egy igen kényes kérdéshez. Hogyan is lesz valakiből homoszexuális?
A mentális beteggé nyilvánításukkal, és megrögzött bűnösként való ábrázolásukkal a régi korok embere nagyobb bölcsesség birtokában volt, mint napjaink tudományokra építője.
A homoszexuális mentális betegségek közül való erőszakos kiszorítása után ráerőltették a társadalomra azt a nézetrendszert, hogy aki homoszexuális, az annak is született. Sokáig keresték még a homoszexuális gént is, hogy bebizonyíthassák a hajlam gyógyíthatatlanságát és előre elrendelt mivoltát. Ezek után ennek a zuhanásnak volt következő lépcsőfoka a nemiség megkérdőjelezése, a 2n -en mennyiségű képzelt genderek megalkotása, és annak kijelentése, hogy egy pénisszel született gyermek az lehet lány.
A tapasztalati út, és a valóság azonban mást mutat. Az emberek igen kis hányada születik ténylegesen olyan mentális rendellenességgel, hogy rá lehessen mondani alapvetően, hogy homoszexuális, ezek száma elenyésző. A mi tapasztalataink szerint az esetek döntő többségében valami trauma áll mögötte: rossz viszony az egyik szülővel vagy sajnálatos módon egy fajtalankodó abuzálás az ami a deviancia útjára vezetett. Vagy még rosszabb esetben egy elborult agyú liberális szülő, aki kezdettől a saját neméhez való vonzódást, vagy az ellenkező nemhez tartozást plántálta bele a gyermekébe.
Sokszor jönnek a balliberálisok azzal a gúnyos kérdéssel, hogy “Attól mert látnak homoszexuálisokat máris homoszexuális lesz valaki?” Ez nem ilyen egyszerű. azért mert lát egy homoszexuálist attól még nem. De amikor társadalmi szinten, gigafelvonulásokkal, és a közösségi médiából ömlő LMBTQP-lobbival találkozik, akkor egyrészt ha serdülőkorában bármilyen nemi diszfóriában, érési problémában szenved, akkor felerősödik benne a hajlam a homoszexualitás iránt. Vagy ami még szembeötlőbb jelenség, hogy a propaganda hatására úgy gondolja az egyén, hogy számára édes mindegy, hogy férfival vagy nővel van együtt, csak szexuális vágyait elégíthesse ki, és nem kell maradi módon az ellenkező nemre korlátoznia párkapcsolatait. A lobbierők akarata teljesül ezzel: a tradicionális nemi identitás teljes lebontása. Következő lépcsőfoka ennek az emberi megszüntetése, amikor is állatokkal, tárgyakkal, és gépekkel fajtalankodást is normalizálják. Erre is van már példa…
Pedig a deviáns kapcsolatok pontosan a heteroszexuális kapcsolatok paródiái: valamelyikük mindig felveszi a női szerepet, vagy éppen a férfiét.
Régen elérték már azt, hogy magánügye mindenkinek kit szeret, de ezt ne propagálja, ne vigye ki az utcára és pláne ne akarja másra ráerőltetni. Hiszen kutatások és felmérések bizonyítják azt, hogy azon korosztályban, amely átesett már érzékenyítésén, meredeken nő a magát LMBTQP-személynek meghatározók száma. Érzékenyítés = több homoszexuális. Nem, nem többen merik csupán felvállalni mint a korábbi évtizedekben. Ez az agymosás eredménye.
Buji Ferenc kiváló tanulmányában mutat rá, hogy megkülönböztetünk veleszületett, szerzett és tanult homoszexualitást. A tanulmány itt olvasható.
Homoszexualitás dekriminalizálásától a pedofíliáig?
Mint fentebb említettük, mivel az LMBTQP láncolata egy forradalmi folyamat, így az egyes többletjogok megszerzésekor nem állnak meg. Ennek okán vált használatossá a deviáns lobbi kritikusai által az LMBTQP (LGBTQP) mozaikszó használata, melyben a “P” a pedofíliára utal.
Ugyanis a jogkiterjesztés és érzékenyítés annak legalizálásának, először dekriminalizálásának az irányába megy. Számos alkalommal nyilatkoztak már úgy a pedofíliáról, mint egy alapvető szexuális hajlamról, de még inkább betegségnek említik sokan. De ugye, ha betegek, akkor meg sajnálni kell csak őket. Szerintünk a pedofíliát még súlyosabban kellene kriminalizálni és büntetni.
Nyugaton több évtizedes múltja van a pedofília dekriminalizálására való törekvéseknek. Hiszen már az előző évszázadban fellépett “a bölcsészkarok legidézettebb szerzője, a társadalomtudományok imádott vezérlő alakja, kortárs szekuláris szent, egyben a pedofília mentegetője Michel Foucault.” Ő még egyedül volt pár elborult deviáns társával. Manapság lassan általános a pedofília mentegetése.
Ez az irányzat idehaza is gyökeret vert, amire egy korábbi cikkünkben már rámutattunk. Puzsér, a szélsőbaloldal, de még a Ludovika is a gyermekekre támadó szexuális ragadozók mentegetésébe kezdett…
Nem sajnálat kell ide, hanem minimum kasztrálás.
Fellebben a narancsos köd
Hazánkban immár másfél évtizede elviekben egy nemzeti, és keresztény kormány van hatalmon. Ennek fényében elvárható lenne, hogy a deviáns lobbi minimum korlátok közé legyen szorítva. Sajnos azonban nem ezt látjuk.
A Fidesz nem csinál semmi lényegit, csupán pártérdekei szerint tematizálna, és gerjeszti a feszültséget, valójában nem akarja megoldani. Hiszen, ha meg akarnák oldani, a 2/3-os kormányzással igen könnyen menne az. Helyettük ezért kell évtizedek óta a hazafiaknak fellépni saját erejükből – az alkotmányos jogokat védelmezve – a saját bőrüket vásárra vinni. De mit is várhatnánk attól a Fidesztől, amelyik olyan buzeránsokkal van tele, mint például Szájer József?
Miközben a propagandasajtó hangoztatja, hogy az iskolákból márpedig kitiltották a deviáns szervezeteket, addig több mint 10 éven keresztül tétlenül nézték, hogy például az Iskolai Élő Könyvtár transzneműeket hurcol oktatási intézményekben, vagy pontosan a Fidesz ügyészsége az, amelyik még mindig eljárásokat indít hazafiak ellen, mert azok az ezirányú propagandaképzések ellen fel mertek lépni.
De nem csak az iskolákba engedte be a Fidesz a deviánsokat, hanem más intézményekbe is, a Háttér Társaság például egyeztető szerv lehetett az Emberi Erőforrások Minisztériumában, fogadta őket a köztársasági elnök, kidolgozták az Előítélet-indikátorokat, melyek protokollját a rendőrség és az ügyészség is befogadta.
Harcolni a normalitásért
Az állam helyett ezért kell a hazafiaknak felvállalni a harcot a deviánsok ellen. A normalitás védelmében a maroknyi valódi ellenállónak kell fellépnie az LMBTQP létrontásával szemben. Harcolni kell azért, hogy a deviánsok ne fogadhassanak gyermekeket örökbe, hiszen folyamatosan a kiskapukat keresik a deviáns lobbiszervezetek. A tanárokat a gyermekvédelmi törvények elfogadása után is “érzékenyítik” a deviánsok, ők pedig lopva bevihetik az LMBTQP-lobbit az iskolákba. A lobbierők továbbra is a család újradefiniálására törekszenek, és el akarják fogadtatni, hogy az apa lehet nő is, az anya meg férfi… Miközben pont ezekben a deviáns “családokban” vannak legnagyobb veszélyben a gyermekek.
Az LMBTQP-lobbi ellen harcolni kötelesség. Aki pedig elfordul ezektől a közügyektől, és csak legyint rájuk, vagy akár még asszisztál is a deviáns lobbi terjedéséhez, az a haza árulójává válik.
A család- és gyermekvédőtörvénymódosítások ellenére az LMBTQP lobbi azok kijátszására szervezkedik
(Szent Korona Rádió)