Marton Gábor, a HVIM maglódi, oszlopos tagja, aki nem mellesleg helyi önkormányzati képviselő jelenleg, és az előző ciklusban is a városfejlesztési bizottság külsős tagja volt, részt vett azon kezdeményezésben, hogy megakadályozzanak egy dél-koreai beruházást a településen, mely “fejlesztés” nem valószínű, hogy Maglód érdekeit szolgálná. A kiállás sikeres volt, hiszen elérték, hogy egyelőre nem férkőznek be a dél-koreaiak Maglódra. Alább Marton Gábor újévi gondolatai, melyben a rég megoldandó feladatok mellett szemléletváltásról is beszél.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Európában és benne országunkban is a jóléti társadalmak nagy betegségét éljük meg. Hozzászokva a jóhoz, elszokva a mindennapok verejtékes munkájától, megszokva, hogy minden jólétünket kiszolgáló feltétel magától értetődő, és rendelkezésre áll. Hozzászoktunk, hogy kiszolgálnak és elvégzik helyettünk a piszkosmunkát, de szépen lassan észre sem vesszük, hogy elfogyunk és akik a háttérben kiszolgálnak, azok jönnek majd helyzetbe. Válságba kerültünk, értékrendi és morális válságba. És ez a válság sokkal veszélyesebb és rombolóbb, mint bármely gazdasági értelemben vett válság, mert megszűnni látszik a tehetség, a közösség és a család intézménye is, ami összekovácsol és ellenállóvá tesz egy nemzetközösséget. Bár ezek a folyamatok nem is tűnnek folytatólagosnak, és hajlamosak vagyunk korszakokban, rendszerekben gondolkozni, de ha komplexen vizsgáljuk meg az elmúlt 100 év eseményeit, egyértelműen a romlás útját segítő, egymásra épülő modulokról beszélhetünk. Mielőtt továbblépne a kedves olvasóm, hogy hát ez most megint egy újabb múltba merengő, romantikázó diskurzus, megnyugtatom, hogy egyáltalán nem az. De, hogy megértsük napjainkban zajló események miben létét és feladatait, muszáj és elengedhetetlen az átfogó korszakokon átívelő látásmód.
A minap egy száz éves szakácskönyv háztartástannal is foglalkozó írására bukkantam, amiből idézek most:
„(…) az esztelen takarékoskodás a legnagyobb pazarlás, mert az üres ebéd után egy-két órával már mindenki éhes s a soronkívüli pár falat, amivel ezt az éhséget csillapítani kell, jóval többe kerül, mint az a kevés hozzávaló, amit főzés közben sikerült a háziasszonynak »megtakarítani«.”
A Ragyogó szakácskönyv kitér a bevásárlási alapszabályokra is, miszerint: minőség, tápérték és gondosan kiválasztott alapanyag legyen a fő szempont az olcsóbb, de nagyobb mennyiségű élelmiszerek helyett.
Ugye, ismerős a probléma? Pedig felhozhatjuk joggal, akkoriban még nem volt GMO, nem voltak multik… De kimondhatjuk, hogy romlott a helyzet a táplálkozási kultúránkban. A teljesség igénye nélkül csak pár példa: termőterületeink 2/3-ának elvesztése, paraszti kis családi gazdaságok módszeres felszámolása, a naturális istállótrágyát használó gazdálkodást felváltotta a konvencionális műtrágyát használó mezőgazdaság. Az újkori nagy táblás gazdálkodás rovarirtó szerei felborították a diverzitást és drasztikusan lecsökkent az apróvadállományunk. És akkor még nem is beszéltünk az említett kemikáliák emberi és állati egészségkárosító hatásairól, vagy a gyors-étkezésről. A kihalófélben-lévő háziasszonyokról és a háztartástannal foglalkozó tanítók hiányáról.
De mi köze van ennek az értékrendi válsághoz? Már a többségi társadalom ezt szó nélkül elfogadja, besimul, és jó fogyasztóvá válik. Mert nincsenek ásványok, nyomelemek az élelmiszereinkben, így nagyon kényelmesen tudunk minőségi éhezőkké válni. És észre sem vesszük, sőt repesve örülünk, hogy az említett tényezők miatt legyengített immunitásunkra méreg drága gyógyszereket tudunk vásárolni. A lényeg, hogy csöndben dolgozz, ne gondolkozz, vásárolj még többet! A harcias tetteket felváltották az arctalan virtuális zsörtölődések. Hová lett a jó öreg magyar virtus? A böfőttet befőző nagymamákat, házi zöldségeket megtermelő nagypapákat felváltották a szupertrendi urbanizált kertvárosi pázsitsimogatók tömegei.
Hogy alakulhatott ez ki? Több szűrőn mentünk keresztül. Világháborúk, Trianon, izmusok és ellenizmusok és ezek megtorló és kiszolgáló intézkedéseik. Ki volt és ki azóta is a legfőbb károsult? A gondolkodó nemzettest, a nemesség, kik a nemzetmentő polihisztoraink és valódi politikusaink voltak, a papság, kik lelki szolgálataikkal gyógyítottak, a parasztság, kik a természettel együttműködve termeltek és voltak, befolyásolhatatlan szabad gondolkozóink, a polgárság, kik olvastak, értekeztek, diskuráltak. És a cél a teljes szellemi hanyatlás, a jó fogyasztóvá válás és bizony, már közel járunk, ha hagyjuk…
A Három De
Sajnos tapasztalásom szerint jóval nagyobb arányban voltak tanulóim között azok, kik inkább a kifogásokat keresték. De így nem, de úgy nem lehet és nem a megoldást keresték a feladatok elvégzéséhez. Ez a jelenség egy egész társadalmi szemléletet tükröz. Szemléletet kell váltanunk nekünk a dehogyisnem, igen, megoldjuk, emberekre van szükségünk az élet bármely területén. Legyünk talpraesettek újra!
Dezinformálás
Már szinte bárki kis túlzással büntetlenül leírhat, átvehet, levetíthet, sugalmazhat olyan információt, ami valótlanságokon alapuló, kiragadott részekre, ferdítésekre hagyatkozó, csillogó díszekbe csomagolt szellemi hulladék. A valós munkavégzés helyett álprofil mögé bújó megmondóemberek hemzsegnek egy fiktív valóságban. Ezen elemeket meg kell tanuljuk felismerni, kizárni, kivonni a divatból, hogy legyen újra szégyen a hazugság és a hazug külcsín. Hogy legyen újra divat a valós világunkban végzett becsületes munkavégzés, igazmondás és a valódi értékteremtés.
Demográfia
Sok jó intézkedés történt a közelmúltban, ami a születések számának növekedését szolgálták. Ezek szinte mindegyike anyagi segítségben mutatkozott meg, illetőleg az építőipar gazdaságserkentő elemeinek tekinthetők. Szépen be is indult a folyamat, de sajnos aztán lassulni látszott, és ami még borzasztóbb, mára meg is fordult a tendencia. A lehetséges okokat keresve jómagam összeszedtem egy-két dolgot, amit megemlítenék. Nagy örömömre szolgált, hogy az építőipar felpörgött, de azt ne hívjuk családtámogatásnak, hogy pont annyival emelkedett a vételára egy ingatlannak, mint amennyi a támogatás. Hangsúlyoznám, hogy ez egy jó intézkedés volt, mert nagyon is ráfért az építőiparra a megbecsülés, de az intézkedés a célközönségnek csak részben nyújtott segítséget. És az eredmény, hogy a hatásmechanizmusnak köszönhetően megsokszorozódtak az ingatlanárak, és lassan az egyszeri halandó család nem tud kigazdálkodni egy kertes házra valót földi léte során. Azt gondolom, célzottan, szabályozottan lehetne ezt még jobban kezelni, ha az adott lakosságcsökkenéssel küszködő települések kapnának tőkeinjekciót, amit az ár-konszolidált ingatlanok vételével, és azokat majd fiatal házasoknak tartós-bérlet vagy öröklakás program keretein belül lehetne hasznosítaniuk. Persze ez megint egy nagyobb, komplexebb kérdéskör mert a lakhatóság mellé kell tenni a munkalehetőséget, az infrastruktúrát és a kultúrát is. Magyarán a lakhatóság mellé termőföld, amin újraéledhetnek a kisgazdaságok, termelői piacok. De, ami még elsődlegesebb e mellé, az az oktatás, iskolák alapítása vidéken. Nem elhanyagolható mindemellett a szellemi értékek lefektetése, mert ha nem értjük, hogy miért is jó a nagy család intézménye, hogy hogy is kell kertgazdálkodni, vagy háztartást vezetni, akkor mit sem ér az egész.
Decentralizáció
Maglód város 2024 utolsó képviselő-testületi ülésén építési tilalmat vezetett be a testület az országúti dűlőn. A 11 tagú testületből 10-en szavaztunk igennel egy tartózkodás ellenében. Vagyis egyelőre nem valósulhat meg a dél-koreai alumíniumlemez daraboló üzem, legalábbis az eddig tervezet formában nem. No és akkor tulajdonképp az előző fejezetre utalnék vissza. Tehát bármilyen fejlesztésről beszélünk, az első lépés lenne, hogy felmérjük az igényeket, aztán megteremtsük az infrastruktúrát hozzá, és utána kezdünk el alkotni. Legalábbis szerény véleményem szerint így kellene… Miért akar minden spekuláns az agglomerációban üzletelni? Mert Budapesthez centralizálják az üzleti perspektívát. No és akkor most van jelentősége az írásom elején említett korszakokon, rendszereken átívelő tendenciákra. Mert a centralizálás nagyon-nagyon régóta tart, pedig a megoldás pont az ellenkezője lenne. A vidék elnéptelenedése és az urbanizáció irányítható rabszolgává tette társadalmunkat mind a fizikai, mind a szellemi értelemében. Talán, ha jobban belegondolunk, biztos, hogy mindenki talál a családjában valakit, aki a nagy lehetőségek reményében költözött fel a városba. Ez a folyamat 1948-tól lendült be igazán a marxista tanok mentén, a nagy iparvárosok és a mezőgazdaság kolhozosításakor. No és utána? Utána földosztás, kárpótlás, jött az első spekuláns roham. Mert a tudás már eltűnt, hogy hogy is kell a földet megművelni, vagy, hogy is kell a fémet megmunkálni. Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb a szocializmusban helyzethez jutó, kommunista tanok által kimívelt rétegek javát szolgálta. A kétezres évek elején volt szerencsém egy ilyen társasággal parázsvitát folytatni. Ezek az egyének vásárolták fel a kárpótlási jegyeket, majdan jött a külhoni befektető cég, és még az adásvétel előtt róttam fel aggályaimat. Mire meg is kaptam a választ, hogy hát Gábor, ha neked ajánlanának ennyi pénzt, te is eladnád. Erre csak annyi volt a válaszom, hogy NEM, mert a magyar föld nem eladó! De igen, eladták, és azóta megint eladták. Így sétál fölfelé szépen a környékbeli földek ára is. És most miért küzdünk? Az említett centralizációnak köszönhetően anno a jónép felköltözött Pestre, aztán nemrég eladták a lakást a megint felköltözött jónépnek vagy a rosszabbik esetben a spekuláns cégek felvásárolták a lakásaikat, amikből most irodák, albérletek, munkásszállók lettek. És ők pedig kiköltöztek az agglomerációba, és aztán megint még többen kiköltöztek. Ami lassan élhetetlen a zsúfoltság miatt. Maglód, Pécel, Ecser és Gyömrő polgármestere közös nyilatkozatot adott be mintegy hatvanezer embert képviselve, hogy ne a Gyömrő-Maglód közötti (lakóházak alatti) kéregalagút épüljön meg, hanem helyette inkább az északi oldalra tervezett sugár irányú M31. Mert ahogy említettem az infrastruktúra kardinális. No, de mielőtt azt gondolnák, hogy ez azért kell, hogy még zsúfoltabb legyen a környék? Nem! Az A31-es főút már most alkalmatlan az agglomerációs forgalomhoz mérten. Tehát mentesítené a mostani forgalmi terhet, és nem mellesleg lehetőséget adna a vármegye lakosai külsőbb területekről való közlekedéséhez. Lehetőséget adhatna, hogy beruházások, munkahelyek jöhessenek létre kíjelebb, amik most a nem megoldott logisztika miatt nincsenek. És talán elindulhatna végre Pest vármegyében és az országban is egy decentralizációs vidékfejlesztési folyamat. Mert értem én, hogy IPA (Iparűzési Adó), meg, hogy bevétel, de nem mindegy, hogy milyen áron, ki jön, ki dolgozik majd ott, és hogy ez mennyire jó Maglódnak, Pest-vármegyének és az egész országunknak.
(Szent Korona Rádió)
A heroizmus a kapocs, mely összeköti a vármegyés túrasorozatot – Hadak Útja 2025