A gáztámadással kényszerítik a beásott katonákat, hogy elhagyják állásaikat, és menekülés közben könnyű célpontok legyenek. A taktika hatásos, mert senki sem számít rá. Ráadásul – erről nem szólnak a szakértők-, hogy nemcsak a korszerű gázmaszk hiánya a probléma: hiszen nem lehet huzamosabb ideig gázmaszkban védekezni, harcolni, ezért senki sem hordja, viszont amikor egy gázgránát érkezik, akkor a hozzá közelállóknak nincs is elég idejük felvenni a védőfelszerelést.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az ukrán katonák gyakran felkészületlenek, és nincs megfelelő felszerelésük sem az Oroszország által egyre gyakrabban alkalmazott, vegyi anyagokkal végrehajtott támadásokra – írja riportjában a The Kyiv Independent, amit az Indexnek köszönhetően olvashatunk alább.
A kijevi lap több tucatnyi ukrán fegyveressel készített interjút erről a kérdésről. Mint írták, e fegyverek bevetését tiltja a nemzetközi jog, de ettől függetlenül az orosz fél egyre gyakrabban használ ilyen fegyvereket a háborúban – többek közt oly módon, hogy a lövészárkokba hajítják a gázgránátokat, amivel nyílt terepre kényszerítik az ukrán katonákat, kiszolgáltatva őket az orosz fegyvereknek.
Az eszközöket elsősorban a Donbászban alkalmazza az orosz hadsereg, azért, hogy az utolsó, ukrán ellenőrzés maradt városokat is elfoglalhassák.
A megkérdezett ukrán katonák és tisztek elismerték, hogy a taktika hatékony, mivel azt is lehetővé teszi Moszkva számára, hogy sértetlenül foglaljon el harci állásokat.
„A természetes reakciód az, hogy eltűnsz onnan, mert úgy érzed, mintha haldokolnál” – mondta a The Kyiv Independentnek Hamish de Bretton-Gordon, az Egyesült Királyság közös vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris ezredének korábbi parancsnoka arról, hogy mi zajlik egy ilyen támadás alatt. „Ilyenkor a srácok kijutnak a lövészárokból, majd az oroszok rögtön [kézifegyveres] tűzzel, tüzérséggel követik őket” – tette hozzá, majd utalt arra is, hogy a modern hadviselésben gyakran már dróntámadásokkal kombinálják a vegyi anyagok bevetését.
A gáztámadás után hagyományos fegyverek által megsebesített vagy megölt katonák pontos száma nem ismert. Hamish de Bretton-Gordon is mindössze azt mondta, hogy szerinte „magas” lehet a számuk. A gázkoncentráció – tette hozzá – néhány perctől akár fél óráig is megmaradhat egy-egy helyszínen.
Hogy pontosan milyen anyagokat használ Oroszország, azt gyakran nehéz beazonosítani.
A leggyakrabban említett tünetek közé tartozik a hányinger, a hányás, a szem- és bőrirritáció, a túlzott köhögés, a mellkasi szorítás és a fulladás.
„Minden ég. Ég a bőr, ég az orr, a torok, a tüdő” – vázolta egy 42 éves ukrán katona, Vlagyiszlav Piholenko, a Donyecki területen állomásozó 79. különleges rohamdandár tagja azt, hogy milyen volt találkozni az orosz vegyi fegyverrel.
Ukrajna korábban közölte, hogy júliusban „részletes és tényszerű információkat nyújtott be az OPCW-nek (vagyis a vegyi fegyverek használati tilalmát felügyelő szervezetnek) arról, hogy Oroszország súlyosan megsértette a vegyi fegyverekről szóló egyezmény rendelkezéseit”. Akkoriban azt írták, hogy az ukrán hadsereg szerint Oroszország havonta háromszor annyi gáztámadást hajt végre, mint az idei év elején.
Hiányos a felkészültség és a felszerelés
Az ukrán katonák szerint a vegyi fegyverekkel való szembenézés komoly pszichológiai tesztet is jelent, és még a tapasztalt bajtársak is hajlamosak a pánikra egy ilyen helyzetben.
A katonák közül többen is azt mondták, hogy rosszul felkészültnek érzik magukat az orosz gáztámadásokkal szemben.
Többen arra panaszkodtak, hogy nem kaptak modern gázmaszkot, és szkeptikusak a hadsereg által széles körben terjesztett szovjet korabeli eszközök hatékonyságával kapcsolatban. A magasabb rendfokozatú tisztek szerint a katonákat az teszi sebezhetőbbé, hogy nincs elég idő a felkészülésre.
Kifejtették, hogy ideális esetben a katonáknak már a toborzási fázisban meglenne az izommemóriájuk a gázálarcok felhelyezéséről, és a szünetekben lenne idejük felkészítő kiképzésre. A valóságban azonban a kiképzés gyakran gyenge, és az újoncok túl sokszor érkeznek, úgy, hogy nem tudják azt sem, hogyan kell helyesen lőni. A hosszabb ideig szolgáló katonák ráadásul túlságosan kimerültek ahhoz, hogy a rövid szünetekben a gázzal kapcsolatos ismeretek elsajátításával foglalkozzanak – tették hozzá az interjúalanyok.
Ezenkívül volt olyan katona is, aki elmondta, hogy nem hajlandó magával vinni a körülbelül egy kilogrammos gázálarcot, mert jelentősen növeli a felszerelés súlyát. „Minek nekünk gázálarc? „Ez csak pluszsúly. Még nem találkoztunk vele [a gázzal], ezért nincs rá szükségünk” – viccelődött Vaszil, a Donyecki területen lévő 53. különleges gépesített dandár gyalogos katonája, aki szerint a gáztámadás sokkal kisebb veszélyt jelent a drónokhoz, légibombákhoz, tüzérséghez és aknavetőkhöz képest.
A The Kyiv Independent arra a következtetésre jutott, hogy a hadseregben széles körben jellemző a felkészültség hiánya. Több katona olyan esetekről számolt be, amikor csak néhány gázálarc állt rendelkezésre egy lövészárokban szétszórtan tartózkodó, körülbelül 20 ember számára, amikor a támadás érte őket. Az interjúalanyok azt mondták, hogy könnyű tüneteket szenvedtek, mert az állások nyílt mezőn voltak, és a gázt gyorsan elfújta a szél.
I. világháborús taktika, de nem eredménytelen
Artem Vlaszjuk ukrán ezredes, az ukrán hadseregen belül működő sugárzás-, vegyi és biológiai védelmi parancsnokság tisztviselője a The Kyiv Independentnek elmondta, hogy az orosz csapatok gyakran CS és CN típusú könnygázokat vetnek be, de „több olyan eset” is volt, amikor az orosz csapatok ammónia- és klórpikringázt használtak a harctéren, ez utóbbi a legveszélyesebb. Az Egyesült Államok előzőleg szintén azzal vádolta Oroszországot, hogy klórpikrint vet be, amit gyakran használnak a mezőgazdaságban, és amit már az I. világháborúban is széles körben használtak.
A tisztviselő eközben arról is beszélt, hogy Ukrajna az év eleje óta alig 100 000 modern harci gázálarcot kapott a nyugati szövetségesektől, és ezek 10-15 százaléka még mindig készleten maradt. Arra várnak, hogy a fronton lévő helyi tisztek teljesítsék a kéréseket, hogy ki tudják szállítani őket – tette hozzá, majd tagadta, hogy a szovjet korabeli maszkok széles körben elterjedtek volna, mondván, „folyamatosan” cserélik ezeket modernebb maszkokra, és Ukrajna már nem forgalmazza a szovjet felszerelést.
A korábban már idézett egykori brit parancsnok, Hamish de Bretton-Gordon úgy összegzett, hogy a vegyi támadás „Egy I. világháborús taktika, amely hihetetlenül hatékony. És azért hatékony, mert az I. világháborúhoz hasonlóan az embereknek nincsenek gázmaszkjai. Amint az első világháborúban az emberek gázálarcot kaptak, ez a taktika mintegy semmissé vált” – tette hozzá.
A korábbi brit katona – az ukrán hadsereg és kormány tagjaitól kapott információkra hivatkozva – elmondta, hogy szerinte Kijev nemrég gázálarcokat kért Londontól és más szövetségesektől. A The Kyiv Independent nem tudta ellenőrizni az információt, miután operatív okokból sem az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma, sem az amerikai védelmi minisztérium nem kívánt nyilatkozni.
[Az oroszok] Keresik az áttörés módjait, és ebben az évben a gáz is ezek közt volt. Amikor az ellenség új harcmodort alkalmaz, az addig hatékony, amíg végül meg nem találjuk az ellenintézkedéseket, amelyekkel ellensúlyozni lehet. Sokan viszont amiatt aggódnak, hogy [Oroszország] még halálosabb vegyi fegyverekhez nyúlhat, ezért is olyan fontos, hogy a nemzetközi közösség felszólítást intézzen hozzájuk
– összegezte a helyzetet Hamish de Bretton-Gordon.
(Szent Korona Rádió)