Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A célszemély kiválasztásán sokat vitatkoztak a szélsőbalos terroristák
A ’70-es évek elején szerveződött új baloldali csoport, a Vörös Brigádok számára a régóta hatalmon lévő kereszténydemokrácia és annak képviselői elsődleges célpontot jelentettek. A terrorszervezet már több merényletet is elkövetett, mire úgy döntött, hogy a kereszténydemokrata politikusokat is célba veszi.
Egyes feltételezések szerint sokáig a kijelölt kormányfő, Giulio Anderotti volt az elsődleges célpont,
de a páncélozott autója nyújtotta védelemnek, a kiszámíthatatlan mozgásának és menetrendjének köszönhetően a támadók módosítottak tervükön.
Aldo Moro volt miniszterelnök és az Olasz Kereszténydemokrata Párt elnöke volt az egyik legnépszerűbb politikus
Fotó: Carlo Carino/Carlo Carino
Aldo Moro, a pártelnök azonban nem rendelkezett páncélozott gépkocsival és kiszámítható útvonalon közlekedett, ezen felül őt tekintették a kereszténydemokrácia valódi vezetőjének is. A kereszténydemokraták mellett a másik, igen nagy táborral rendelkező politikai erő az Olasz Kommunista Párt (OKP) volt. Moro úgy látta, hogy ha valóban ki akarják húzni az országot a válságból, szükséges a megegyezés a pártok között. Azonban a volt miniszterelnöknek azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogy szövetségesei egyáltalán nem nézik jó szemmel a két párt közeledését.
A rabság fekete ötvenöt napja
1978. március 16-án reggel a kompromisszumkész elnököt elrabolták. Moro épp arra a gyűlésre tartott, amin a kommunisták is megszavazták a bizalmat Andreotti kormányának. Öt főből álló testőrségét megölték, őt pedig ismeretlen helyre szállították, ahol közel két hónapig fogságban tartották. Az új kormány első számú feladatának a pártelnök megtalálását tűzte ki.
Az 55 napos fogsága alatt az olasz hatóságok a lakosságból közel 14,5 millió embert ellenőriztek, de nem jutottak eredményre.
A Vörös Brigádok ebben az időszakban kilenc közleményben adták hírül követeléseiket a politikus szabadon bocsátásáért cserébe, de az állam ezek teljesítésére – hogy megőrizze cselekvőképességének látszatát – nem volt hajlandó.
Április 18-án ugyan közzétettek egy, a pártelnök haláláról szóló hírt, de ez hamisnak bizonyult. Két nappal később a Vörös Brigádok közölte, hogy csak abban az esetben hajlandóak elengedni foglyukat, ha az állam szabadon engedi tizenhárom társukat is.
A cserével kapcsolatban Moro is igyekezett a párttársai tudtára adni, hogy nincs más lehetőség.
Másnap VI. Pál pápa – immár harmadszor – kérlelte a terrorszervezetet, hogy feltételek nélkül engedjék el a politikust. Mivel nem történt érdemleges kommunikáció, a Vörös Brigádok május 9-én meggyilkolta a korábbi miniszterelnököt.
Moro a Vörös Brigádok nevű szélsőbaloldali terrorszervezet fogságában
Fotó: Wikimedia Commons/Sconosciuto
Holttestét Róma belvárosában egy személygépkocsi csomagtartójában helyezték el. A járművet az OKP és a Kereszténydemokrata Párt székházai között félúton hagyták. Megölése hatalmas felháborodást váltott ki az emberekből, még aznap tömeges tüntetések kezdődtek a városokban.
(Origo nyomán Szent Korona Rádió)
