2023 augusztusa óta kering egy orosz kilőtt harckocsiról készült kép, melyről váltig állítják, hogy az „oroszok” 1956-ban bevetették Budapesten is. Ezzel a narratívával erősítenék az ukrán-magyar közös sorstragédia érzését. Mindez ugyanakkor csupán propaganda, de a csak 25%-ban magyar származású, nyelvünket alig beszélő Fegyir Sándor álmagyar ukrán propagandaeszköz újra elővette a témát.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Amit elsőként le kell szögeznünk, az az, hogy 1956-ban nagyrészt ukránok ültek azokban a harckocsikban, amiket a kommunista Szovjetunió hazánk ellen vezényelt az ukrán származású Hruscsov parancsára…
De akkor nézzük meg, mi is a helyzet azzal a harckocsival.
Fegyir Sándor május 10-én tette közzé propagandaposztját, melyet persze a főbb médiumok azonnal felkaptak, természetesen azóta meg megemlítve, hogy lehet, hogy mégsem ugyanaz a harckocsi…
Hát ez nem semmi!!!
🇭🇺❤🇺🇦Egy 2023-ban Ukrajnában megsemmisített orosz T-55-ös tankot olyan harckocsiként azonosítottak, amely részt vett az 1956-os magyar felkelés leverésében. pic.twitter.com/v8bCVOgEwv— Fedir Shandor (@FedirShandor) May 10, 2024
Ha jobban megnézzük a két képet, akkor már kitűnik a hozzá nem értők számára is, hogy a két képen szereplő harckocsi nem ugyanaz, hanem van némi eltérés…
A felső képet 2023.08.05-én az Orxy rögzítette: Ukrajnában valószínűleg Zaporizzsja területén, a Dnyeper jobboldalán. A T-55-ös valószínűleg aknára futott, amely mozgásképtelenné tette, majd azt követően megpróbálták megsemmisíteni drónról, jól látható a fennakadt robbanófej a házi készítésű „tyúkketrecen”.
Az alsó képen az 1956. november 4-ei Forgószél hadművelet részeként Budapestre bevonuló szovjet T–54-es „320” torony számú harckocsikat láthatjuk.
A T54/55 család (fő tervező Alekszandr Alekszandrovics Morozov) a háború utáni első generációt képviselte, amely a maga nevében korszakalkotó volt. Az első olyan MBT (Main Battle Tank), amely egyesítette a 3 fő kritériumot, a mozgékonyság, a tűzerő és a védelem hármasságát. Ezt mind a legoptimálisabb (észszerű) térfogat és tömeghatárok betartása mellett. Megkérdőjelezte a nehéz harckocsik létjogosultságát.
A T–54/55 család folyamatos fejlesztéseken esett át a gyártási ideje alatt. Ennek következtében számos altípus és átmenti típus létezett, nem beszélve a szocialista blokkon belüli (Varsói Szerződés tagországok) módosításairól.
A harckocsi főbb típusai
A két kép között a hozzáértő szem jelentős különbségeket vehet észre. Melyek ezek?
- A parancsnoki kupolát megvizsgálva látható annak rögzítési módja, amely az ’56-os képen jól kivehetően csavarozva van a tetőlemezhez. A kupola kialakítása és rajta lévő periszkóp alapján valószínűleg 1951-es változatot láthatunk. Ugyanis ekkor került gyártásba a tovább fejlesztett verzió, amelyre a fixen rögzített prizmák helyett cserélhető foglalatokba periszkóp került. Míg a sérült tankon a késői verzió (T–54B és T–55 család) látható, amely OU–3 infravörös spotlámpát is tartalmaz.
- A kupola jól láthatóan el van látva sugárzás elnyelő blokkal, ami T–55A obr. 1967 módosítására utal.
- A harckocsiról hiányzik a T–54 családra jellemző szellőztető ventilátor ház (gomba), amely feladata az elsütés során keletkező, hüvelyből távozó el nem égett füstgázok eltávolítása a küzdőtérből. Ez a füst erősen irritálja a szem-orr nyálkahártyát. A T–55-nél elhagyták a szellőztető ventilátort, a korábban bevezetett füstelszívó használatával váltottak ki.
- A magyarországi képen szereplő harckocsin az ágyú egyértelműen 100 mm-es D10-TG (T–54A), amely már tartalmazott füstelszívót, amely másodlagos funkciója a löveg egyensúlyának biztosítása. Erre azért volt szükség, mert az eredeti D10-T löveg módosítva lett, egysíkú STP-1 „Horizont” löveg stabilizátort adtak hozzá. A D–10T löveget (T–54A obr. 1954 előtti modelleket) a sima csővégről, addig az ’50-es évek végén T–54B szintjére felhozott régi típusokhoz a cső a végén elhelyezkedő egyensúlyi elemről lehet felismerni. Ismeretlen ok miatt, valószínűleg nagy darabszám okán nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségben az új löveg: D10-T2S, ami miatt (STP-2 „Ciklon”) stabilizátor használatára módosították.
- A harckocsik lánctalpszerkezete is jelentősen különbözik egymástól. Az egyik az OMSH, a másik az RMSH típushoz tartozóval van felszerelve.
- A „320-as” toronyszámot viselő harckocsit nagy valószínűséggel, ha túl is élte a hidegháborút és véletlenül Ukrajnába küldték is volna, nem az 1956-ban szereplő toronyszámmal sorolták volna be megint egy alakulatba.
Így a képeken szereplő harckocsiknak egyetlen egy közös vonása van: a rajtuk szereplő toronyszám. Ami jelen esetben „320”.
A toronyszámok általában 3 vagy 4 jegyűek voltak, ami a klasszikus német rendszerben a következőképpen értelmezhető: század/szakasz/harcjármű. Emellett egyéb, bonyolultabb verziók is léteznek, melyek traktálásával nem húzzuk olvasóink idejét.
Tehát a képek tanulmányozása alapján kijelenthető, hogy az 1956-ban szereplő harckocsi egyértelműen T–54A obr. 1954, míg az alsó képen nagy valószínűséggel T–55A obr. 1967 látható.
(Flippy – Szent Korona Rádió)
