Alexander Dugin azt állítja, hogy a nyugati modernitás az ideológiai uralom révén aláásta a hagyományos értékeket, a spirituális alapokat és a kulturális identitásokat. Ameddig nem fordítunk neki hátat, és nem a hagyományos szemléket alapján tekintünk életünkre, addig nem lehet kiszabadulni mocsarából.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Ha egy, két vagy három dologban hazudnak neked, hogyan lehetsz biztos abban, hogy minden másban nem teszik ugyanezt? Ahhoz azonban, hogy átlássunk ezen, önmagában egy összeesküvés-elmélet nem elegendő. Filozófiára, vallástörténetre, szociológiára, antropológiára és politikatudományra van szükségünk.
Fel kell tárnunk a nyugati modernitás valódi természetét. Alapja a kereszténység elutasítása annak minden vonatkozásával együtt, beleértve a fizikát, a kozmológiát, a társadalmat, a politikát, a kultúrát, az erkölcsöt és a metafizikát. Ez körülbelül 500 évvel ezelőtt kezdődött Nyugat-Európában. Most ennek a folyamatnak a végső szakaszában vagyunk.
A nyugati modernitás – a tudományt és a technológiát is beleértve – a civilizáció rákos daganata. Minden, ami modern, lényegét tekintve mérgező és embertelen. A polgáriság, a kapitalizmus, a demokrácia, a liberalizmus, a nemzetállam és a társadalmi szerződés mind a kereszténységgel ellentétes eltorzulások.
Semmit sem tudunk jobbá tenni felszínes jelszavakkal, politikai nyilatkozatokkal vagy heves vitákkal. A modernitás teljes körű újragondolása nélkül semmilyen előrelépés nem lehetséges. Az út el van torlaszolva. Minden más csupán egy undorító színjáték.
A modern világ válsága nyilvánvaló.
Ahhoz azonban, hogy megfelelően kezelni tudjuk, olyan metafizikai képességekre lenne szükségünk, amelyekkel egyáltalán nem rendelkezünk. Maga a modernitás szigorúan tiltja ezek kibontakozását. A modernitás egy vasmarokkal szorító, totális ideológia, amely az egész emberiség felett uralkodik.
Szűkebb értelemben az ideológiák közé tartozik a liberalizmus, a kommunizmus, a fasizmus, a nacionalizmus és ezek különböző változatai. Együtt azonban egy tágabb értelemben vett Ideológiát alkotnak: ez maga a nyugati modernitás. (Jelenleg fontos megtartó erő a nemzetek életében például a nacionalizmus, de az megjelenésekor a hagyományos világgal szembenálló, azt megkérdőjelező forradalmi és baloldali ideológia volt – a szerk.) A tradicionalisták kidolgozták azt a módszert, amelynek segítségével megérthetjük ezt a jelenséget.
A modern ideológiák minden formájának közös nevezője a Hagyomány, a Szent és az eredeti, hiteles kereszténység elutasítása. Ezek mind a Fenevad szarvai. A normális világ a középkorral véget ért. Ami utána következett, az az apokalipszis előkészítése volt.
Ha a világnak véget kell érnie, hát érjen véget.
A legfontosabb azonban az, hogy a megfelelő oldalon álljunk, amikor eljön ez a pillanat. Mert a világvége a Menny és a Pokol közötti Nagy Háború végét jelenti. A tét Isten. Az viszont rajtunk múlik, melyik oldalra állunk.
Az oktatás az elme irányításának rendszere. Az oktatási rendszer formálja a mentális struktúrákat, meghatározza az elme intellektuális kereteit. Semmi esetre sem objektív vagy semleges. Ilyen ugyanis nem létezik. Az oktatás során ellenőrzés alá vonjuk az embert, és alárendeljük a hatalomnak. Operációs rendszert telepítünk az elméjébe.
Aki az emberek elméjébe feltelepíti az operációs rendszert, az irányítja és uralja őket. Az oktatás tehát az operációs rendszer telepítésének folyamata. Az ideológiák olyanok, mint a különböző operációs rendszerek: Apple, Microsoft vagy Unix. Az ideológiák elengedhetetlenek, akár felismerjük ezt, akár nem. A folyamat mindig jelen van az elménk mélyén.
Az egyén teljes és korlátlan szuverenitásának állítása ideológiai blöff. Ez szigorúan véve lehetetlen. Az egyén személyiségét a társadalom és ideológiai eszközök révén alakítja ki. A liberalizmus úgy formálja a társadalmat, mintha az önálló egyénekből állna. Maga a liberalizmus hozza létre ezt az egyénképet.
A kommunizmus két egymással szembenálló osztályt hozott létre az emberek gondolkodásában. A nacionalizmus pedig a nemzet fogalmát emelte központi kategóriává. Sem az egyén, sem az osztály, sem a nemzet nem létezik – legalábbis nem úgy, ahogyan ezeket az ideológiák bemutatják. Ezek a nyugati modernitás által ránk kényszerített ideológiai konstrukciók. Ezek mind hamis tudatállapotok, a Dasein mesterséges elidegenedése.
A modernitás csapda.
A legfontosabb és legerőteljesebb gyarmatosítás az elme gyarmatosítása. A nyugati modernitás nem csupán a nem nyugati társadalmakat gyarmatosította, hanem először magát a Nyugatot is: elrabolta történelmi önazonosságát, eltorzította hagyományait és szellemi örökségét.
Ahhoz, hogy másokat gyarmatosítani tudj, először önmagadat kell gyarmatosítanod. Ha a Nyugat vissza akar térni saját identitásához, gyökereihez és hagyományaihoz, először saját magát kell dekolonizálnia. Fel kell szabadítania saját történelmét a “felvilágosodás” kisajátító értelmezése és a haladás hamis elmélete alól.
Nem gyarmatosíthatjuk újra a világ többi részét anélkül, hogy előbb magát a Nyugatot ne dekolonizálnánk. A Nyugat dekolonizálása a modernitás, a modern világ elleni nagy lázadás megszervezését jelenti.
A kérdés nem a Nyugat és a Kelet (vagy a világ többi része) közötti ellentét. A nyugati modernitás valójában Nyugat-ellenes. Olyan Nyugat-ellenes, amely a Kelet (a többi világ) ellen irányul, amelyet a nyugati (lényegében nyugatellenes) gyarmatosítás/modernizáció mélyen eltorzított.
„A köznek nem véleménye van, hanem tulajdonosa” – gondolatok a demokráciáról és a választásokról
(Geopolitika.ru nyomán Szent Korona Rádió)
