A modern kereszténységben elburjánzó “judeo-keresztény” irányvonal egyre jobban kezd befurakodni az összes krisztushívő egyházba, kezdetben csak a neoprotestáns szekták kezdték el terjeszteni ezt a fajta áltanítást, mára azonban oda jutottunk, hogy a Szent Római Katolikus Egyház, egyes szegmenseiben is megjelent ez a fajta rendkívül káros eszme. Ennek hatására fontos feladat feltárni és közzétenni a nagyobb nyilvánosság számára is, hogy miért olyan abszurd ez a felvetés, kezdve azzal, ami cikkünk fő témája lesz, mégpedig, hogy miként is viselkedtek a zsidók a korai keresztényekkel addig amíg “erőfölényben” voltak. A lentebb kifejtett adatok jelentős részét az MCC Press gondozásában megjelent Hamis tanúk című könyv szolgáltatta.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Fontos kiegészítés a cikk értelmezéséhez, hogy a lentebb bemutatott tendenciák nem csak az ókori keresztényekkel fordultak elő, hanem láthatjuk azoknak a tovább élését a mai napig is. Ezzel kapcsolatban mi is rengeteg hírt hozunk le bemutatva miként keserítik meg a zsidók a krisztushívők mindennapjait, főleg azokon a területeken ahol erőfölénybe kerültek mint például a Szentföldön. A Szent Korona Rádió ezzel kapcsolatban összefoglaló cikket is közölt amelyben összegyűjtötte a szentföldi atrocitásokat.
Látszólag érdektelen információnak tűnhetnek cikkünk témáját tekintve, de mégis egy jó áttekintést adnak a zsidóság korabeli erkölcsi és morális állapotáról azok a ránk maradt római feljegyzések melyek a Krisztus előtti 1.-2. században keletkeztek.
Példának okáért, Kr.e. 139-ben rendelettel tiltották ki Rómából a zsidókat, amiért “szokásaikat próbálták ráerőltetni a lakosságra ezzel fertőzve a római erkölcsöt.”
Lucius Annaeus Seneca (Kr. e. 4 — Kr. u. 65), a remek római filozófus és államférfi “nagyon bűnös népnek” nevezte a zsidókat, és helytelenítette a hatásukat.
Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106-43) a legnagyobb római szónok arra panaszkodott, hogy a zsidó szokások és szertartások “ellentétben állnak birodalmunk fényével és a nevünk méltóságával”
Cornelius Tacitus (Kr.u. 56-117), a nagyra becsült római történész azért kelt ki a zsidók ellen, mert azok:
“semmit oly hamar magukba nem szívnak mint az istenek megvetését”.
Ezen túlmenően Tacitus azt is kijelentette, hogy a zsidók
“gonoszságukkal árkot ástak maguk köré”, és “a leghitványabbak, megvetvén ősi vallásukat, adót és pénzadományokat szoktak odahordozni; ez gyarapította a zsidók hatalmát, valamint az, hogy egymáshoz megátalkodottan hűségesek viszont mindenki mást ellenségesen gyűlölnek”.
Keresztényellenesség a korai századokban
A Bibliában már Jézus elfogását megelőzően is több helyen találkozhatunk a zsidók Krisztussal szembeni ellenszenvével, ennek egyik kiváló példája János evangéliumának 5 fejezetében található.
A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. 17Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” 18Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.
Jól észrevehető, hogy a korabeli zsidóság milyen gyűlölettel is volt Krisztus és az ő tanítását követők ellen, és mint az bebizonyosodott attól sem riadtak vissza, hogy cselszövéssel halálba küldjék a Megváltót.
Miután ezt megtették nem nyugodtak bele tettükbe, hanem továbbra is folytatták Krisztus követőinek az üldözését, feltehetőleg nem titkolt céljuk lehetett, hogy még a nyomát is eltüntessék a a próféciák beteljesedését képviselő vallásnak, amely már nem hirdeti az ő kiválasztottságukat, hanem új szövetséget hozott ember és Isten között.
Ebben az időszakban ugyanis a keresztények nem csak a római birodalomban alkottak kisebbséget, hanem zsidók között is. A nagyobb római városokban is jelentős létszámú zsidó diaszpórák léteztek, akik között a korai keresztények elkezdték hittérítő munkájukat, ám pont emiatt jelentős üldözésnek voltak kitéve általuk.
Kr.u. 100-ban, amikor az evangéliumokat már terjesztették, a föld keresztényeinek a száma nem haladta meg a nyolcezer főt, még egy évszázaddal később is csupán kétszárezerre nőtt ez a szám. Ezzel szemben a zsidók létszáma nagyjából hétmillió fő körül mozgott, ebből feltehetőleg egymillióan élhettek csak Palesztinában.
Biztosan kijelenhető tehát, hogy kezdetben nem a római birodalom jelentette a legnagyobb veszélyt a keresztényekre, hanem pont azok, akik a Messiást csellel megölették. Egyszerűen annyira kicsi volt a keresztény közösségek létszáma ebben az időben, hogy Róma nem érezhette fenyegetésnek.
A keresztények zsidók általi üldözéséről kevés fennmaradt bizonyíték áll rendelkezésre, de jó okunk van feltételezni, hogy mindennapos jelenség lehetett és több száz éven át is elhúzódhatott.
Amíg Júdea a Római Birodalom részét képezte, addig a zsidók nem rendelkeztek pallosjoggal, ugyanis ezt a rómaiak megvonták tőlük, így minden egyes esetben, amelyek lentebb kifejtésre kerülnek, a zsidók aljas módon, törvénytelenül követték el önkényes gyilkosságaikat, inkább lincselés mintsem törvényes kivégzések útján.
Erről az időszakról bizonyítékként szolgál, mikor az apostolok cselekedeteiben Pál beismerte, hogy megtérését megelőzően a keresztényeket a “főpap és a vének egész tanácsa” elé hurcolta, akikre aztán ők rótták ki a büntetéseket. Idősebb Jakab apostol János evangélista testvérét is a zsidó vezetők szégyenítették meg, majd végezték ki 62-ben Jeruzsálemben. Ezt az esetet Euszebiosz keresztény történetíró is megerősítette.
Az apostolok cselekedeteiben több olyan esetről is olvashatunk még, ahol a próféciák beteljesedéséről prédikálókat megkorbácsolták. Vagy gondolhatunk Szent István diakónusra első vértanúnkra, akit a zsidó főtanács elé állítottak, mint Jézust, és ugyanazokkal a vádakkal léptek föl ellene, majd kövezték halálra.
Lukács evangéliumában Krisztus előre jelezte az elkövetkezendő üldözések tényét, és megígérte, hogy senki nem marad majd magára a zsidó elöljárók tanácsa előtt, ez az ígéret teljesedett be Szent István vértanún is.
„Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok” (Lk 12,11–12).
A fentebbi esetek jól bizonyítják tehát, hogy a korai keresztények számára nagyon is nagy fenyegetést jelentett az akkor még erőfölényben lévő zsidóság, akik mindent megpróbáltak megtenni annak érdekében, hogy az általuk utálatosnak gondolt új vallás minden képviselőjét elpusztítsák.
Persze mindezeket próbálják cáfolni elsősorban azzal, hogy az elfogadtatott tudományos álláspont szerint a Talmudban nincs egyetlen hiteles forrás sem, amely említi Jézust. Ezért gyakran állítják, hogy a korai keresztények elleni gyűlöletnek nincs történelmi alapja.
Nos ezt a nézetet cáfolta meg Peter Schäfer tanulmánya. Schäfer a Princeton Egyetem Zsidó Tanulmányok Tanszékének igazgatója, így elfogultsággal aligha vádolható. Egy 1-2. századi és egy 3-4. századi talmud vizsgálata közben több utalást is talált Jézus személyére.
Ezekben a zsidók gyomorforgató módon gúnyolják a Megváltót, és az Újszövetség történéseit lényegében paródiaként jelenítik meg, főleg Jézus születését és halálát illetően. Gúnyolódnak azon, hogy Jézus szűztől született, a legérdekesebb rész azonban a passió történetének leírásában rejlik. A zsidók a korai talmudjaikban nyíltan elismerik, hogy megölették Krisztust, azonban azt hangsúlyozzák, hogy szégyenkezésre nincs semmi okuk, mivel egy istenkáromlót, egy bálványimádót feszíttettek meg. (Tehát nyíltan tévút azt állítani, hogy a zsidók nem felelősek a megváltó haláláért, mivel még ők maguk is beismerik ezt.) Kijelentik, hogy Jézus nem támadt fel, hanem pokolra került és ez vár mindenkire aki az ő tanításait fogja követni.
Schäfer további részleteket is közölt a korai talmudokból, amelyek hallatán minden igaz hitű kereszténynek ösztönösen rándul ökölbe a keze; akiket még ezeknek az olvasása sem zökkent ki abból a tévképzetből, hogy a júdeo-kereszténység Isten akarata, azokkal nincs minden rendben.
Schäfer kifejti, hogy a Talmud szerint
- Mária, mikor már József felesége volt, házasságtörő viszonyt folytatott egy Pandera nevű római katonával,(A gúnyos névválasztás a parthenos, azaz “szűz” szóra utalhat) ami miatt zsidó törvények szerint mindkettejüket ki kellett volna végezni.
- Jézus mamzer (fattyú) volt, ezért ki kellett volna zárni a zsidó vallási életben való részvételből, sőt egyes értelmezések szerint a mamzereket halálra kellett volna kövezni. (Itt is szépen megmutatkozik mennyire ellentétes a zsidók felfogása az Újszövetség tanaival)
- Jézus többekkel köztük Mária Magdolnával is szexuális viszont folytatott.
- Jézust boszorkányság vádjában bűnösnek találták.
- Jézust nem feszítették keresztre, hanem halálra kövezték és testét egy fára akasztották.
- Jézus az idők végezetéig a pokolban van, ahol forró ürülékben főzik.
Ellentmondást nem tűrően látszik tehát, milyen ellenségesen álltak a zsidók kezdettől fogva a keresztényekhez, és milyen istentelen dolgokat tartottak a Megváltóról.
Ez tehát a zsidóság álláspontja, a keresztényekkel kapcsolatban, és ne legyenek kétségeink ez semmit sem változott, hogyan is változhatott volna, ha egy “igaz hitű” zsidó számára a keresztények ellen fellépni kvázi vallási kötelezettség. Ebből következik, hogy a júdeo-kereszténység nem a vallásos emberek összefogása az ateistákkal szemben hanem, Krisztus gyilkosainak a további próbálkozása az igaz hit bedöntésére.
Azok, akik egykor a bűntelen Messiás helyett a bűnöző Barabbás szabadon engedését követelték, majd látván, hogy Pilátus nem akar egy igaz embert a halálba küldeni, annak vérét magukra ás utódaikra vették, nem változnak meg csak úgy az idők során, ezt mi sem bizonyítja jobban mint a Szentföld mai állapota, ahol mióta megalakult a cionista terrorállam a keresztények minden eddiginél jobban el vannak nyomva.
Te Szent Katolikus Egyház, hát nem látod, hogy már kész a csapda elveszejtni téged? Nyisd fel végre szemedet és vedd észre az ellened ármányokat szövőket, és ne hagyd, hogy Krisztus urunk hagyatékát pont azok semmisítsék meg, és vagy üresítsék ki akik a keresztre küldték őt cselszövéseikkel.
Mindenki jól ismeri Júdás miként árulta el Istent, de vajon hányan gondolnak bele abba, hogy nem árulja-e el az is a Megváltót, aki azokkal szövetkezik, akár szándékosan akár akaratlanul, akiknek a célja megdönteni az anyaszentegyházat. Hiába gondolják ezek az emberek, hogy jót és Istennek tetszőt tesznek, ez nem változtat a végső eredményen.
A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Keresztényellenesség Izraelben – Nyílt gyűlölet uralkodik (Frissítve)
“Amit ma ünneplünk az nem vereség, hanem győzelem!” – Nagypéntek
(Szent Korona Rádió)