Az észak-koreai média számos olyan anyagot mutatott be, ahol legújabb fejlesztésű harckocsijukon – a külföldön csak M2020-ként jelölt páncéloson – egy gyakorlat során az észak-koreai diktátor Kim Dzsongun ült a vezető ülésben. A diktátor egyes források szerint dicsérte az új harckocsi képességeit, amit később a világ legjobb páncélosának nevezett.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Prototípusként 2020 októberében mutatták be Phenjanban, a Koreai Munkáspárt 75. évfordulója alkalmából rendezett katonai parádén. Egyes nyugati szakértők hamisítványnak, illetve átmaszkírozott felvonulási tanknak bélyegezték. Mivel úgy gondolták, hogy az észak-koreai rezsim nem képes saját modern harckocsit kifejleszteni és legyártani, mivel az meghaladja az ország ipari lehetőségeit.
Annál fogva, hogy az észak-koreai vezetés nem teríti ki a kártyalapjait, és számos információ nem nyilvános, a legtöbb következtetést az észak-koreai médiában megjelenő anyagokból lehet levonni. Nyilván a dél-koreai hírszerzés többet tud az M2020 harcképességéről.
Hogyan képes Észak-Korea ilyen harckocsit gyártani?
Az észak-koreai tankgyártás 1967-ben indult meg. Megszerezték az akkor legkorszerűbb orosz T-62 licencét, amelyet Chonma-Ho néven gyártottak. Míg Kínának az 1969-es orosz–kínai „határincidens” alatt sikerült zsákmányolnia egy szovjet T-62-t. Az eredeti T-62-n számos saját fejlesztést és modernizációt hajtottak végre. A modernizált tank harci potenciál tekintetében az 1980-as évek orosz T-62M modellel egyenértékűnek tekinthető. A legújabb, a Chonma-Ho IV (92) már radikális korszerűsítésen esett át, új kombinált páncélzatú tornyot, robbanó reaktív páncélzatot és új elektronikát kapott, ennek köszönhetően messze meghaladta az eredeti T-62 képességeit. Ezt az utat folytatta a Chonma-Ho V (214) is. A Pokpung-ho-n vagy a Nyugat által M2002-ként jelölt harckocsin már megjelentek a szovjet kortárs harckocsik jegyei, így a T-72 és a T-80 egyes tulajdonságai is megtalálhatóak rajta: 6 futógörgő oldalaként, a vezető középre helyezése, oldalsó gumiszoknya és egyéb vizuális elemek. A Chonma-216 már orosz 125mm-es ágyúval, de automata töltő nélkül került gyártásba, egyes források iráni technológiai átadást említenek.
A katonai felvonulásokon számos harckocsi megjelenik rövid hatótávolságú légvédelmi rakétával (Igla klón), toronyra szerelt AGTM-ekkel (Fagott/Konkursz, Kornet klónok), amelyek az elavult 115 mm-es ágyú tűzerejét voltak hivatottak kiegészíteni. A 2000-es években az észak-koreai vezetés erősen érdeklődött az akkor legújabb gyártású orosz T-90 harckocsik iránt, többször járt küldöttség Oroszországban; nem történt licenc átadás.
A 2010-es phenjani felvonuláson mutatták be a Songun-hot, ami a Pokpung-ho tovább fejlesztése.
Az iráni forradalom következtében szankcionált Irán az irak-iráni háborúban (1980-1988) jelentős veszteségeket szenvedett el, ami miatt az akkori vezetés 150 db Chonma-Ho harckocsit vásárolt Észak-Koreától.
Az észak-koreai hadsereg jelenleg kb. 4100 harckocsival rendelkezik, amely többségében a Chonma-Ho altípusa, ez teszi ki az állomány nagy részét.
M2020
A harckocsit külsőleg megvizsgálva számos hasonlóságot lehet felfedezni más külföldi harckocsikon alkalmazott megoldásokkal. Egyes szakértők az orosz T-14 Armata és az amerikai M1 Abrams jellemvonásait vélik felfedezni a harckocsik megjelenésében.
A legénység 4 főből áll, hasonlóan a nyugati harckocsik többségéhez. Felvetődött korábban a kérdés, hogy az oroszhoz hasonló automatikus betöltő rendszerrel van-e felszerelve az M2020. Ez azért fontos, mivel ez 3 fős legénységet jelentett volna. De a harckocsik előtt felsorakozott állományból megállapítható, hogy nem automata töltős, mely a technológiai hiányosságok miatt nem került bele valószínűleg a páncélosba. Az automata töltő azonban biztosíthatná a térfogat csökkentését, így a torony kisebbítését, illetve ezzel együtt a védendő felületek csökkentését, valamint súly megtakarításhoz is vezethetne.
Az M2020 az orosz klón 125mm-es 2A46M ágyúval rendelkezik, amely felveti azt a kérdést, hogy az orosz/kínai szabványnak megfelelő osztott típusú lőszert vagy egyesített tokozású félig elégő lőszert használ-e. Ez azért fontos kérdés, mert a tűzgyorsaságot folyásolja be, hogy mely típussal szerelték fel. Ugyanakkor nem lenne unikális az osztott lőszerrel való kézi töltés sem, hiszen hasonlóval a brit Challenger harckocsi esetében találkozhatunk. Egyes források szerint a rezsim saját gyártású lőszert használ, ami kizárhatja a kínai modern APFSD használatát. De felmerül a kérdés a használt lőszerek gyártási minőségével kapcsolatban, hiszen az orosz fél részéről az átadások után számos panasz érkezett. A harckocsi toronynyúlványát megvizsgálva felfedezhető a nyugati stílusú kilökő panel, amely a lőszerrobbanás esetén megvédi a harckocsit az azonnali pusztulástól.
A harckocsi torony oldalán található a dupla Bulsae-5 AGTM indító, amelyet az orosz Kornet klónjának tekintenek. Ennek a kialakításnak az egyik oka, hogy a csőből való indítás lehetősége erősen korlátozta volna a rakéta átmérőjének nagyságát, ezzel együtt a rakéta technikai paramétereit is.
A harckocsin számos olyan fejlett tűzvezető rendszerhez tartozó komponens található, amely a korábbi korai harckocsikon nem volt felfedezhető, illetve mivel az elektronikai iparuk nem képes önállóan legyártani ezeket, így valószínűleg Kínából származnak.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Észak-Korea Iránból is szerezhetett be technológiát, ahol orosz, illetve számos saját fejlesztés áll rendelkezésre. A korábbi típusokhoz már szállítottak technológiát, elsősorban a T-72-nél alkalmazott tűzvezető és optikai elemeket.
Védelem tekintetében kijelenthető, hogy a korábbi T-62M klónjaiknál erősebb páncélzattal bírnak, nagy valószínűséggel a kínai ZTZ–99-cel vagy orosz T-72B-vel tekintetőek egyenértékűnek. A harckocsi nagy részét robbanó reaktív páncélzat borítja, és lécpáncélzattal rendelkezik. Ezek hatékonyságáról nincs információ, de valószínűleg kínai ERA technológiát használnak. A torony teteje jelentősen meg van erősítve.
Hasonlóan az Armatához, „hard kill” (aktív védelmi) rendszerrel rendelkezik. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a koreaiak képesek voltak-e saját APS rendszer fejlesztésére és gyártására, mivel az ehhez szükséges technológiát Kína és Oroszország birtokolja. Azonban számos szegénynek nem nevezhető ország sem engedheti meg magának az APS rendszeresítését nemhogy gyártását és fejlesztését.
Magyarul az a mítosz, hogy az M2020 csak egy észak-koreai makett lett volna, mára egyértelműen megdőlt. A bemutatott anyagokból látható, hogy az észak-koreai harckocsi gyártás nagy ugrást hajtott végre önmagához képest, külföldi segítséggel. Ami kijelenthető, hogy az M2020 nem fogja megváltoztatni jelentősen a Koreai-félsziget erőviszonyait harckocsik tekintetében, mivel a legfőbb ellenség, a dél-koreai hadsereg, nagy gyártó kapacitással rendelkezik. Ezenfelül számos modern harckocsit birtokol a déli szomszéd, amelynek következtében minőségben és mennyiségben is fölényt élveznek a legújabb északi generációkkal szemben.
Véletlenül kirakott dokumentum mutatta meg a Honvédelem súlyos hiányosságait a propaganda cikkben
FAB-1500: Az orosz bomba, ami megtörte Ukrajna bevehetetlennek hitt védelmét
(Szent Korona Rádió)