A kis vízfolyások – mondják – zajonganak a szűk és meredek partok között – a hatalmas óceán azonban hallgatag. “Aki elégtelen, az hangoskodik, aki önmagában teljes, az csendes” – írja Julius Evola a Felébredés doktrínája c. művében. A tradicionális gondolkodó meglátásai mellett keresztény példákon keresztül vesszük át a tradicionális beszéd alapelveit.
Kérjük, támogasd adód 1%-ával a hagyományokért harcoló HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashatsz.
Felajánlásodat az Azonosságtudat Alapítványnak küldd el!
Adószám: 18218082-1-07
A gyalázkodó beszédről:
“A gyalázkodás elkerülendősége nem igényel külön magyarázatot. A trágárságot illetően az, hogy ilyesmi kicsúszik-e a szánkon vagy sem, nyilvánvalóan attól függ, milyen mértékben adjuk mások kezébe a hatalmat, hogy felmérgesíthessenek bennünket, vagyis hogy egészen lelkünkig hatoljanak és ténylegesen megsebezzék azt – mintha valóban sebezhető lenne. Itt tehát lényegében egy öntudatos benső tartás kérdéséről van szó. Egyébiránt annak hogy igazán helyére tegyük és eligazítsuk azt, aki megérdemli, pontosan az a feltétele, hogy ne hagyjuk magunkat haragra gerjedni vagy felingerelni holmi sértés miatt. A buddhizmus teljesen egyetért azzal az ősi római maximával, miszerint jobb elszenvedni az igazságtalanságot, mint elkövetni, valamint azzal, hogy a gonoszságra ne gonoszsággal reagáljunk. Ezen maximák célja lényegében a személy kötelékének legyőzése; értelmezésükre rövidesen visszatérünk a “nem ölni!” előírásának tárgyalása során. Érvényük természetesen csak arra terjed ki, aki az aszkézis útjára lép, nem pedig a világi életre.”
A helyes beszédmódról
“Kiemelendő a beszéd diszciplínája, így minden haszontalan, rendetlen, időszerűtlen, semmitmondó, határozatlan, logikátlan és tartalmatlan beszéd végleges kiiktatása. Ez megfelelést mutat a klasszikus” stílussal: a tárgynak megfelelő, józan, világos és pontos, alkalmas időben mondott, túlzásoktól és csapongó közlékenységtől mentes beszéd. Tacitusi stílus. Siddhārta herceg gyakran hallgatással válaszol. A kis vízfolyások – mondják – zajonganak a szűk és meredek partok között – a hatalmas óceán azonban hallgatag. “Aki elégtelen, az hangoskodik, aki önmagában teljes, az csendes”. Látni fogjuk, hogy egy Beérkezett gesztusai és a viselkedése is hasonló stílust mutatnak.”
Megfontolásképpen a nemes nyolcágú ösvény “helyes beszéd” feltételéhez a hazugságról való tanítás:
“Kifejezetten ārya az igazmondás normája, a hazugságra való abszolút képtelenség. Az ārya népek körében semmit sem tekintettek annyira gyalázatosnak és lealacsonyítónak, mint a hazugságot, lényegében ismét csak az önmagunkhoz való viszony, a leginkább önmagunkkal szembeni kötelességek szempontjából, a saját méltóság fenntartása érdekében. “Aki nem érez szégyent, amikor tudatosan hazudik, az bármilyen gazságra képes” – mondja az egyik szöveg, és innen ered az aszkéta szilárd eltökéltsége: Még tréfából sem fogok hazudni”, aminek megfelel a nyugati antikvitásban Epaminondas mondása: ne ioco quidem mentiebatur. A szóban forgó szövegben van egy hasonlat is: “csak amikor ezt az elhatározást megtette az ember, akkor lehet úgy értékelni, hogy komolyan elkötelezte magát; hasonlóképpen, csak amikor azt látjuk, hogy egy pompás, harci elefánt az ormányát is használja, akkor tudjuk: ez a pompás elefánt lemondott az életéről: mostantól semmi sem lehetetlen e pompás elefánt számára”. Egy másik szövegben: “Nem fogok hazudni akkor sem, ha a vihar hegyeket mozdítana el, a Hold és a Nap a földre zuhanna vagy a folyók ellenkező irányba folynának”. “Ez esszenciális mozzanat az egyenességgel kapcsolatos minden dologra nézve, annak számára, aki egyenes és ép, nem álnok, nem elferdült, nem képmutató. Egy iráni szöveg egészen odáig megy, hogy azt állítja, hazudni súlyosabb vétek, mint ölni.”
Részletek Julius Evola: A felébredés doktrínája című művéből
Jézus és Szalézi Szent Ferenc a helyes beszédről
Egyáltalán nem véletlenül megegyezik a kereszténység tanítása az összes nagy tradícióéval a témával kapcsolatban
“Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.”
“Beszédünk legyen őszinte, nyugodt, természetes és igaz: óvakodjál a kétértelműségtől, álnokságtól és tettetéstől. Mert ámbár nem mindig tanácsos az igazat megmondani, de az igazság ellen vétenünk soha sem szabad. Szokjál rá, hogy sohasem hazudjál, sem szándékosan, sem mentegetésből, sem másképpen; s tartsd mindig eszedben, hogy Isten az igazság Istene. Ha tehát botlásból mégis hazudnál s ezen hibádat azonnal jóváteheted, tedd meg azonnal, az őszinte nyilatkozat ugyanis tisztességesebben és jobban kiment bennünket, mint a legkörmönfontabb hazugság.”
Szent Tamás és a “repülő ökrök”
Aquinói Szent Tamás elmélyedve dolgozott cellájában. Hirtelen kicsapódik az ajtó, s egy fiatal testvér csörtet be nagy kiáltozva: – Mester, mester, ilyen még nem volt! Nézzen csak ki az ablakon, hogy repülnek az ökrök! Szent Tamás felkelt, odamegy az ablakhoz, és buzgón fürkészni kezdi az eget a csodálatos ökrök után. A fiatal barát azonban nagy nevetésben tör ki és gúnyosan kérdezi a nagy tudóst: – Atyám, csak nem hitte el, hogy repülnek az ökrök? – Hamarabb elhiszem, fiam, hogy az ökrök repülnek, mint hogy a szerzetesek füllentenek! – volt a nyugodt válasz.
(Tündérdombi Fények nyomán Szent Korona Rádió)