A zsiráf és a lajhár és a szcientisták

Korunk egyik legnagyobb szcientista hazugsága az evolúció, amely teljesen szembemegy a tradicionális létszemlélettel és a józan ésszel egyaránt. Alább a Tündérdombi Fények gondolatait közöljük.

Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07

A darwinizmus, az evolúció elmélete egy szcientista álvallás, amit már maga a tudomány is meghaladott számos módon. A XIX. század közepének, második felének jellegzetes terméke. Éppen azáltal lehetett suttyomban általánossá és elfogadottá tenni, hogy abban az időben a biológia tudománya még gyerekcipőben járt. Ismeretlen volt pl. az öröklődés rendkívül összetett és összetettségében rendkívül célszerű biokémiai háttere, mint pl. a DNS, RNS szerepe, ismeretlen volt a sejttan, a sejtélettan legtöbb vonatkozása. Továbbá az életközösségek, az ökológia tudománya is csírájában létezett csupán. Paradox módon pont a tudománynak kellett volna szemétdombra dobni az evolúció elméletét, hisz az élet materiális alapjainak olyan mélységesen összetett és lenyűgözően célszerű részleteit hozta az elmúlt 150 évben napvilágra, amelyekre azt mondani, hogy a puszta véletlen műve, nevetséges és stupid elmét sejtet. De nem csak a biológia, hanem az összes természettudományok folyamatleírása mögött felsejlik a REND és a tervezettség. Vannak ugyanis olyan természeti állandók, amelyek csak csekély megváltozása esetén a fizikai világ és az élet egészen egyszerűen nem létezhetne. Pl. ha a víz nem + 4 fokon lenne a legsűrűbb, hanem fagyott állapotában, akkor a jég nem tudna a víz felszínén úszni, hanem az édesvizek aljára süllyedne télen, s kifagyasztaná élővizeinkből az összes életet. Vagy ha a szénatom nem négy vegyértékű lenne, akkor nem képződhetnének szerves molekulák.

Aki csak alapszinten ismeri az élő szervezetek felépítését, az pl. nem tulajdoníthatja a szem, mint csodásan összetett, bonyolult érzékszerv kialakulását semmilyen véletlennek, semmilyen evolúciónak. Maga az elmélet cáfolja meg önmagát. Leegyszerűsítve, azt mondja, hogy bizonyos véletlen változások, mutációk az élő szervezetekben pozitív változásokat hozhatnak létre, amelyek az adott egyed életben való boldogulásának lehetőségét növelik, így nagyobb eséllyel örökíti tovább a pozitív tulajdonságot, amely egy idő után általánossá válik. Attól eltekintve, hogy még soha senki nem figyelt meg pozitív jellegű mutációt, ezek mind degeneratív, az életkilátásokat csökkentő elváltozások, mégis hogy gondolhatjuk el eme elmélet alapján a pl. szem kialakulását? Volt egy vak élőlény, amely egyszer csak egy bonyolult érzékszervet növesztett, csak úgy véletlenül magának? A fény és a külvilág leképezéséhez annyi minden tényezőnek kell egyszerre rendelkezésre állni a megfelelő módokon, hogy ezt képtelenség a véletlen művének tekinteni. Továbbá vannak olyan élőlények, amelyek önmagukban az evolúció cáfolatai. Pl. a lajhárok, amelyeknek eme elmélet alapján nem lenne szabad létezniük, hiszen amilyen gyámoltalanok, szerencsétlenül lassúak, már rég föl kellett volna őket falni a ragadozóknak. Vagy ott van a zsiráf. Volt egy normális nyakméretű állat, amely vígan falatozta a szavanna füvét. Aztán jött a szent véletlen, és szerencsétlen állatnak kicsit megnyújtotta a nyakát, aztán fokozatosan mint a teleszkópos bot kihúzása, a mutáció újra meg újra tovább s tovább nyújtotta a szerencsétlen állat nyakát? Na de a köztes nyakhosszúságú állapotban a félzsiráf pont hogy jóval csekélyebb életkilátásokkal rendelkezett, mint őse, hiszen jóval nagyobb erőfeszítéssel jutott táplálékához. Lehajolni, a talajszinten legelni már alig tudott, de a fák lombját még mindig nem érte fel. Az evolúciós elmélet alapján egy ilyen lénynek ki kéne pusztulni, és a normális nyakmagasságúaknak tovább szaporodni. De láthatjuk hogy nem ez a helyzet. Zsiráf van, ahogy számos olyan élőlény, amelyeknek vagy nem szabadna léteznie az evolúció alapján, vagy pedig olyan összetett lények, hogy a véletlennek semmilyen módon nem lehet köze a létezésükhöz.

Szánalmas és nevetséges az egész, mégis ez az egyetlen elfogadott hivatalos tudományos elmélet a világ és az élet, valamint a “mókuscickányból kifejlődött ember” keletkezésére. Vallásos hevülettel, körömszakadtukig védik a védhetetlent. Ebből is hogy látszik hogy hova fajzott el a tudomány. Tudományvallásá, szcientizmussá fajult, amely már pont hogy nem a megismerést tűzte ki céljául, hanem baljós és homályos eredetű ideológiák, létrontó eszmék minden áron való megvédését és terjesztését szolgálja. A materialista tudománynak saját magát kéne megtagadni ahhoz hogy őszintén belássa tévedését, és behozza a képbe a transzcendens, isteni dimenziót a világ és az élet és az ember keletkezésénél. Nem kell ennek a dimenziónak a félreértelmezett hét napos isteni műszaknak lennie, amelyen annyit gúnyolódnak, hanem lehet és kell is egy sokkal szellemibb, spirituálisabb szinten értelmezni a dolgokat. Kaporszakállú helyett Princípiumokról, hatóerőkről van szó.

Persze a legjobb lenne az, ha a tudomány megmaradna a saját határain belül, és nem követne el illegitim határátlépéseket. Ne akarja átvenni a vallás, a metafizika szerepét. Sajnos átveszi, nagyon is, ennek “köszönhető” az a szétroncsolt világ, amely már nem ismer sem Istent, sem valódi embert.

A tudománynak a leíró, elemző szerepnél kellene maradnia, és nem materialista metafizikát (brrrr…) játszani. A sötétség erői manapság mindennél hatékonyabban támaszkodnak a szcientizmusra, annak óriási létrontó hazugságaira. Legyen az klíma vagy kovidőrület, transzhumanizmus, vagy éppen evolúciós elmélet. Egyébként könnyen fel lehet ismerni azon média vagy sajtótermékeket, amelyek ezen erők szolgálatában állnak tudatosan.

Nézzük meg pl. a telex.hu “tudományos” híreit. Minden héten legalább 3-4 alkalommal kerül fel olyan valós vagy álhír az oldalukra, amelyek az evolúciós elméletet tartják napirenden. És ez minden mainstream sajtóterméknél így van. Szinte központi direktíva, hogy népszerűsítsék és terjesszék ezt a rég idejétmúlt elméletet.

A szcientizmus a külső világban az egyik legádázabb ellenfelünk. Átvilágítani, legyőzni ármánykodásait, csak szilárd és megalapozott belső tudással, és létszemlélettel lehet.

Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is

René Guénon: A pénzverés degenerálódása (I. részlet)

(Tündérdombi Fények nyomán Szent Korona Rádió)