Hatalmas mennyiségű aranyat sejt a Börzsöny mélyében egy magyar társaság. Az esettel mélyebben először Toroczkai László foglalkozott a vlogjában.
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
A cég már kész tervekkel rendelkezik: távolról fúrnának lejtaknákat a Natura 2000-es területek alá, az üzemcsarnokot is a föld alatt alakítanák ki, nem használnának cianidos technológiát. A reményeket tápláló kutatási eredmények azonban régiek, annak kiderítése pedig, hogy mennyi nemesfém található még itt, eurómilliókba és évekbe kerül. A hazai szakemberek szerint, ha valaki aranyat bányászna itthon, inkább Recsk környékén kellene keresgélnie.
Sokan felkapták a fejüket a közelmúltban arra a hírre, hogy aranybányát nyitna egy cég a Börzsönyben. Pontosabban egyelőre csak koncessziós bányászati engedély kiírását megelőző érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatot kért Nagyirtáspusztára és Rózsahegyre a Magyar Bányászati és Földtani Hivataltól (MBFSZ) a Hun-Bányászat Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Kft.
Varga István, a 2018-ban alapított, körülbelül 32 millió forint saját tőkével rendelkező, és az elmúlt éveket éves szinten 40 ezer forint körüli veszteséggel záró cég ügyvezetője hatalmas aranykincsről, és kész tervekről beszélt a hvg.hu-nak. Terveit egy elhunyt bányász hagyatékából előkerült, 1990-es évekből származó ígéretes kutatási eredményekre alapozza.
Ezek a különböző kutatások – kanadai, finnországi és a szlovák körmöcbányai vizsgálatok által is megerősítve – jelentős nemesfémdúsulásokat jeleztek Rózsabányában és Nagyirtáspusztán. Egyes mintákban Varga szerint tonnánként 400–500 grammnyi aranynak megfelelő nemesfémarányt mutattak ki, de átlagosan is 60 gramm per tonnás az arany előfordulása. A cégvezető szerint még a hatóság is meglepődött a sokáig kallódó, a szakma zöme számára ismeretlen adatok láttán.
Ezek alapján Varga azzal számol, hogy körülbelül 1078 tonna arany lehet a hegy mélyében, amivel a világ aranybányáinak a rangsorában egyből az 5-6. helyre sorolta a két börzsönyi lelőhelyet, és 35-38 milliárd eurósra becsülte az értékét.
A bánya beruházási költségeit 1,5 milliárd euróra becsüli. Állítása szerint ezt külföldi befektetők segítségével teremtenék elő – erről hiába kérdeztük, többet nem árult el –, akik csak arra várnak, hogy az állam kiírja a koncessziót.
A kecsegtető aranykincs kitermelésére ambiciózus terveket is vázolt: dél-afrikai technológiát vásároltak, ami lehetővé tenné, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park Natura 2000-es védett területein található lelőhelyeket – a védett erdőket nem bolygatva – kívülről, lejtaknákkal érjék el, elsősorban Márianosztra és Nagybörzsöny közeléből (honlapjukon vázlatosan jelzik is ezeket a terveket). Utóbbi határában vételi opciót is szereztek ehhez egy hathektáros területre. Elképzelései szerint a nemesfém feldolgozása is a hegy mélyében történne: egy 2000 négyzetméteres föld alatti üzemcsarnokot képzel el, aminek megépítéséhez a második világháború idején föld alá telepített német és osztrák hadiüzemeket vennék mintául. A bánya bejáratát Tokodaltáró egykori bányáinak mintájára építenék meg, mellette Szent Borbála-templommal.
Az arany kivonásához csak vizet használnának, ezzel mosnák ki az ércet az 1–1,5 milliméteres szemcsenagyságúra őrölt kőzetekből, elektromágneses erőteret is felhasználva. Más technológiát nem is igen használhatnának, a rossz emlékű cianidos módszer alkalmazását a bányászati törvényben külön bekezdés tiltja.
Naponta 2–3 aranyrúd jönne ki a bányából
– állítja Varga István, akinek a kitermelt nemesfémek után maradó meddő hasznosítására is van terve. Az aranykincs fele szerinte vulkáni iszapban van, másik fele vulkáni kőzetben, előbbiből téglát, utóbbiból kőzetgyapot szigetelést gyártanának, illetve a kibányászott andezit a vasúti talpfák alá kerülhetne. Ami ezen felül megmarad pedig – szintén föld alatti szállítórendszerrel – egy elhagyott bányába vinnék.
14 évig termelnék az aranyat
A bánya megvalósulása azonban még odébb van. Előbb meg kell várni, hogy döntsön a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat, amely honlapján jelezte, hogy a végleges jelentést október végéig közzéteszi. Pozitív döntés esetén Varga bizonyító jellegű újabb fúrásokat, illetve egy svájci céggel földradaros kutatást tervez a területen – ezek szerinte 2-3 millió eurós költségeire szintén külföldi tőkére számít. A koncesszió megszerzése után 2,5–3 évre becsüli a szükséges engedélyek beszerzését, majd újabb 2,5–3 évre a bányanyitást. Ezután szerinte 14 évig tartana kitermelni az aranyat.
De vajon tényleg ilyen hatalmas aranykincs rejtőzik a turistabakancsok tapodta börzsönyi hegyvonulatok mélyén? A régi bányászhit szerint igen:
Az aranytehén farka Selmecen és a feje Börzsönyben van
– tartja a mondás. Ez azonban csak bányászhit. A hvg.hu több, a hazai aranybányászatra jó rálátással szakemberrel is beszélt a Hun Bányászati Kft. aranyos reményeiről. Volt, aki hangsúlyozottan nem kívánta kommentálni a hivatalos adatokhoz képest nagyságrendekkel magasabb becsléseken alapuló bányanyitási terveket, más viszont jelezte, a kecsegtető adatokat alaposan körbe kell járni, és ez nemcsak sok időbe és pénzbe kerül, de az érc jellege további kérdéseket is felvet.
Csak az biztos, hogy valaha tényleg zajlott nyereséges aranybányászat a Börzsönyben, de ez meglehetősen régen volt már. Ehhez Nagy Béla bányamérnöknek, a terület jó ismerőjének, az MTA Földtani Tudományok Osztályának köztestületi tagjának munkásságát érdemes tanulmányozni, aki kitartóan és szó szerint is nagy mélységben kutatta a börzsönyi nemesfémeket. Elérhető például a börzsönyi bányászat történetét feltáró tanulmánya, amiből kiderül, hogy az itteni aranybányászat XIV. századi első – a legkorábbi erre utaló írásbeli emlékek bő 700 évvel ezelőtt keletkeztek –, majd a XVIII. századi második virágkora óta – 1708-ban maga gróf Bercsényi Miklós is nem kevesebb mint 264 szekérnyi ezüstös ólomércet rabolt innen –, csak hamvába holt próbálkozások voltak a börzsönyi bányászat újraindítására. Sőt az 1950-es évek vizsgálatai után ipari termelésre alkalmatlannak minősítették az itt kétségkívül megtalálható aranyat.
Nagy Béla azonban később arra jutott, hogy a korábbi próbálkozók egyszerűen nem jó helyen keresték a nemesfémet, amely például a Rózsabányában található vulkáni eredetű breccsában ércesedett ki.
A Varga István által is említett, az 1990-es években lezajlott rózsabányai kutatásokat is Nagy Béla végezte el egy akkoriban komoly visszhangot keltő – no nem az eredményei miatt, hiszen azok üzleti titok tárgyát képezték – vizsgálatban. A Beszélő korabeli írása kevésbé a vizsgálat eredményét, mint a körülményeit tárgyalta. A kutatás ugyanis nagyrészt a Magyar Nemzeti Bank finanszírozásában készült, amely akkoriban zavaros aranyszállítási ügyekben büntetőeljárást eredményező kapcsolatban állt Kovács Mihállyal, a később összeomlott Agrobank Zrt. akkori vezetőjével. A jegybank a tízmilliós költséggel járó (és felmentéssel záruló) vizsgálat után ki is szállt a Kováccsal közös cégből, de azért az akkori vizsgálatok alapján bányatelket jelölt ki a területen.
Nagy egyébként – konkrét adatok megjelölése nélkül – kitermelésre érdemesnek nevezte a rózsabányai lelőhelyet. A térségben volt egy későbbi próbálkozás is: 1995-ben egy osztrák vállalkozó, Stefan Farkas szerzett kutatási engedélyt Nagyirtáspusztára. Az akadémikus bányamérnök Nagy egy 2002-es tudományos közleményében (innen származik a fenti tehenes idézet is) részletesen is beszámol arról, hogy a területről 1970-ben vett mintákat ekkor Körmöcbányán megvizsgáltatva valószínűtlenül magas aranykoncentrációkat mutattak ki(erre utalt feljebb Varga István is). Ezt azonban nem tudták további kutatásokkal megerősíteni, hiába próbálták. Kaptak ugyan engedélyt négy kutatófúrásra, de ebből csak kettő valósult meg, és az osztrák cég anyagi problémái miatt ezek ércelemzéséig sem jutottak el végül.
Messze van ez még attól, hogy aranybánya legyen – mondta a hvg.hu-nak a bányanyitási tervekkel kapcsolatban Zajzon Norbert docens, a Miskolci Egyetem Ásványföldtani Intézetének vezető oktatója, aki szerint a fent jelzett érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálat azt jelenti, hogy kutatási engedélyt kértek meg a területre. Addig viszont szerinte is hosszú évek telhetnek el, és dollármilliókat kell elkölteni.
A most kezdeményezett vizsgálat során azt nézi meg a hatóság, hogy egyáltalán maga a kutatás, majd később a termelés engedélyezhető-e. Egy tanulmány fog készülni, amiben kitérnek arra, hogy lehet-e (vagy sem), kutatni, illetve milyen feltételekkel, milyen szabályokat betartva lehet majd bányát nyitni a területen (ha lehet). Ha elkészült a vizsgálat, még akkor is csak a kutatásnak kezdhet neki a vállalkozás.
A docens szerint azonban ennek eredménye kétséges. „Vannak bizonyos szakaszok, indikációk, hogy van arany” – mondta a Nagy Béla-féle rózsabányai kutatófúrásokkal kapcsolatban, de “a jelenleg rendelkezésre álló számokból még nem lehet készletet számítani, és bányát nyitni”.
A megkutatottsági fokozatok alapján még Recskből is hamarabb lesz bánya, és tudnék mondani más jobb tippet is
– közölte Zajzon Norbert. A recski Lahócán egyébként nem kevesebb mint 1,5 milliárd dollárnyi aranyércet becsült tavaly év elején az asvanykincs.hu oldalon megjelent írásában Földessy János, a Miskolci Egyetem professor emeritusa.
Zajzon Norbert figyelmeztetett a különböző nehézségekre is.
Rózsabányánál például arzenopirites érc van, vagyis bányaművelés esetén nemcsak az arany, de a hozzá kötődő arzén is a felszínre kerülne, amit veszélyes hulladékként kellene utána kezelni. Ez sok kérdést felvet – mondta a docens, aki jelenleg egy Rózsabányával kapcsolatos tanulmányon is dolgozik. Varga István az arzénra vonatkozó kérdésünkre azt írta, hogy a szakvélemények semmiféle arzénes kötődést nem mutattak ki. Nagy Béla mindenesetre ebben a cikkében ezt írta: „Az arany itt az arzenopirit zárványaként jelenik meg.”
Zajzon azt is jelezte, hogy 1–2 fúrás nem elég a bányanyitáshoz. Ehhez legalább 50×50 vagy 20×20 méteres hálóban kellene felfúrni a területet, és csak utána állapítható meg megbízhatóan, hogy pontosan mennyi arany van lent. Jelezte, hogy a kérdéses területen a megfelelő pontosságú adatokkal alátámasztott – az MBFSZ által nyilvántartott – hivatalos ércvagyon nagyságrendekkel kisebb a fentebb becsülteknél, így szükséges egy jó eredménnyel záruló részletes kutatás ahhoz, hogy bizonyított legyen a kitermelésre érdemes ércvagyon. Ezután még azt is meg kell vizsgálni, hogy az érc hány százalékát, és milyen technológiával lehet kinyerni.
Szerinte most még azt is korai kijelenteni, hogy az érc porrá zúzása, majd az arany kimosása biztosan működne a Börzsönyben. És ott vannak a költségek is. Már az első kutatásokhoz is szükség lehet a 3–5 millió dollárra, az előkészítés következő szakaszában pedig ennek tízszeresét is el kell költeni, és csak utána lehet elgondolkozni a bányanyitáson – mondta a kutató. Azok a cégek, amelyek ilyenbe kezdenek, eleve 3–5 helyszínt kutatnak meg a legelején, hogy optimalizálják a költségeket.
Ettől függetlenül hitelességgel és előzetes kutatásokkal megfelelően alátámasztva lehetne szerezni hozzá tőkét, de még mindig ott van a kérdés, hogy az adott technológia révén az érc hány százalékát lehet kinyerni. Egy 80 százalék körüli érték már jó lehet.
Ha minden flottul megy, 5–8 év alatt lehet bányát nyitni, de az már csodaszámba menne. Persze láttunk már csodát, de még ha valaki odafönt úgy gondolja, hogy neki fontos, akkor is maximum a felére lehet ezt az időt lecsökkenteni – mondta a docens.
(HVG nyomán Szent Korona Rádió)