Ukrajna számos modernebb páncélost kapott az „ukrán tavaszi” ellentámadás kivitelezésére, melyekről már az első napokban kiderült, hogy önmagukban nem fogják megfordítani a háború menetét, ahogyan azt a nyugati sajtó hangoztatta. A Leopárdok sorsát közelebbről megvizsgáljuk, már csak azért is, mert Magyarország is ezt a harckocsi típuscsaládot rendszeresítette. A nyugati lövészpáncélosokkal és harcjárművekkel kapcsolatos tapasztalatok is fontosak, hiszen hazánk most tér át mindenben a nyugati eszközökre.
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
A Leopárd 2 igazi hagyományos összfegyvernemi konfliktusban még nem vett részt az ukrajnai harcok előtt. A török hadsereg a 2016-ban Szíria területén az Eufrátesz pajzs hadművelet alatt bevetett Leopárd 2A4 harckocsikat, melyeket a Nyugat által kiképzett kurdok sikeresen kilőttek orosz Kornet, Fagott és amerikai TOW-2A-vel, mely következményeként legalább 10 Leopárdot semmisítettek meg igazoltan. A veszteségek oka a török hadvezetés általi hibás alkalmazás volt mely, mint statikus tüzérségként alkalmazta azokat. A Leopard 2A4 páncélvédettsége elavult a hidegháború után megjelent új páncéltörő rakétacsaládok, rendszerek következményeként, mint az orosz Metisz vagy Kornet. Az elszenvedett veszteség miatt a török hadiipar jelentős fejlesztési munkát indított el a Leopárd 2 védelmének növelése céljából. Hatékony moduláris reaktív páncélzat és aktív védelmi rendszer (ERA és APS) került kifejlesztésre, majd ezen elemek felhasználásával megindult a saját török harckocsi program, Dél-Korea segítségével a Leopárd 2-ből kiindulva (Altay-program).
Az Ukránjába küldött harckocsik régi gyártásúak voltak, már kivonták őket, illetve tartós tárolás alatt voltak. Ezek közül a legtöbb harcjármű a politikai döntés megszületés pillanatában nem volt harcképes, bevethető állapotban. Így a küldő országoknak a szállítás előtt nagyjavítási munkát kellett elvégezniük. A Leopárd 1A5-ösök szállításával kapcsolatban komoly botrányba fulladtak az első transzportok, mivel az ukrán fogadó fél nem volt hajlandó átvenni azokat, rossz állapotuk miatt.
A Leopárdok harcképességének fenntartása jelentős kihívás az ukránok számára, mivel nem rendelkeznek a NATO teljeskörű logisztikai és szervízhátterével. A súlyos sérülések és a főegység meghibásodása esetén az ukrán határ mentén kialakított Lengyelországban és Szlovákiában létrehozott javítóközpontokba szállítják őket, amely miatt jelentős időre kell őket nélkülöznie a harcoló alakulatoknak. Ez jelentős kritikus pontot tartalmaz, főleg annak tekintetében, hogy a most átadott Leopárd 1A5-ös harckocsik állapotával kapcsolatos hírek is aggasztóak az ukránok számára, mint az a tény, hogy több évtizede szolgálatból kivont harckocsikról van szó, amelyekhez, már nem gyártanak alkatrészt. Ugyanakkor számos főegység így a tűzvezető rendszer (EMES 18) a Leopárd 2A4-gyel megegyező. Szűk keresztmetszetet jelent a kezelő és a karbantartó állomány kiképzése, mivel már nyugdíjas volt harckocsizókat kellet visszahívni az ukránok kiképzésére.
Egy korábbi cikkben már volt szó a Leopárd 1-esek védelmi képességének hiányosságairól. Az ukrán ICTV által készített riportban elmondják, hogy ukrán mérnökök dolgoznak a páncélzat megerősítésén, ami gyakorlati szempontból az jelenti, hogy reaktív kiegészítő kazettákat (Kontakt-1 ERA) szerelnek fel rájuk (valószínűleg). A jelenleg az ukránoknak elérhető kiegészítő páncélzatok és ERA (kontakt-1, ERAWA 1/2) készletek által jelentős védelmi szint növekedés nem következne be. Ezekkel való felszerelésük a tandem robbanó fejes rakétákkal és harckocsik által használt APFSDS lőszerek elleni védelmet nem befolyásolná, mivel nem rendelkezik a Leopárd 1 megfelelő vastagságú alappáncélzattal, így az ERA által kifejtett páncéláthatolás csökkentés nem tud érvényesülni. A tömegnövekedés legalább 1,5 tonna lenne, ami mozgékonyság csökkenésével, talaj nyomás növekedésével stb. is járna.
Az ukránok nem rendelkeznek nagyszámú NATO-szabványú nehéz trailerrel és vontatóval, amely miatt jelentős távolságokat kell megtenniük saját lábukon, ami növeli az állomány futásteljesítményének mértékét és ezzel együtt növeli a karbantartási mértékét is. Futómű lánctalpak, motorok, folyadék, légszűrők ellenőrzését, javítását, cseréjét….
A legtöbb javítási munkát a nemrég napvilágot látott ukrán nyelvű dokumentumok szerint az életciklus és az elhasználódás miatt kellett végrehajtani, jellemzően a gumi alapú alkatrészek (tömítések) és mechanikus elfáradás miatt. Ugyanakkor egy Gudzik hívójelű ukrán Leopárd harckocsi töltő-kezelőjével készített interjú során beszámolt számos harcolni nem akaró ukrán katonáról, akik a saját tankjaikban okoznak károkat, hogy elkerüljék a harcot.
Veszteség- és hibajegyzék
Ilyen mértékű tűzsűrűség és összfegyvernemi fegyverrendszerek jelenléte miatt minden harckocsit jelentős veszély fenyegetett minden irányból és a front mélységében is. Egy anyagháborúban a harckocsi fogyócikk. A nyugati harckocsik viszonylag alacsony vesztesége alapvetően a korlátozott bevetésükkel magyarázható.
Tüzérségi találatokra a Leopárd 2 és jellemzően a nyugati harckocsik erősen érzékenyek, kivéve a Merkava4M-t és a Stridsvagn 122B-t. Ennek oka a vékony felső tetőpáncélzat, ami 20-30mm. Ezt egy régi kumulatív kézigránát vagy tüzérségi gránát is képes feltépni. Ezzel szemben az régebbi szovjet tankok nagyobb mértékű védettséget élveznek, mivel 40mm tető páncélzaton kívül „Nadboi”, belül „Podboi” nevezetű ólomszövetes sugárzás elnyelő bélés került elhelyezésre, ami egyfajta másodlagos funkcióként repesz bélésként viselkedik. Az öntött torony további szerkezeti szilárdságot ad, a hegesztett torony esetén hegesztési varratok minősége jelentős befolyásoló tényező.
Az alábbi képen szereplő Leopard 2A4 harckocsin egy valószínűleg 122 mm-es tüzérségi lövedék találta el a lövész optikája mellet a tetőpáncélzatot, melynek következtében a tető a hegesztési varratok mentén szétnyílt. A lövész meghalt, a toronyban tartózkodó parancsnok és töltő-kezelő súlyosan megsérült a légnyomás miatt. Jelentős, terepen nem javítható sérülést szenvedett.
A drónok első sikeres alkalmazására az örmény-azeri konfliktus során volt először lehetőség. Amit fontos megemlíteni, hogy a manapaság használt harckocsik megtervezésekor a drónok elleni és felülről érkező fenyegetésre még nem kellett tekinteni, hiszen akkor még nem létezett vagy a problémát elhanyagolhatónak tekintették.
Az orosz Lancet típusú drónok a robbanófej típustól függően különböző mértékű sérüléseket okoznak. A drón operátorok rendszerint a kevésbé védett torony hátulját támadják, ahol a nyugati harckocsinál a készenléti lőszerkészlet van elhelyezve. Ennek a felrobbantása a harcképesség elvesztését, illetve súlyos szerkezeti károkat tud okozni. A keletkező tűz, amennyiben nem kerül eloltásra, akkor a lőszerrekesz alatt elhelyezkedő motorteret is érheti nagy mértékű károsodás. Számos esetben történt ennek okán az M1 Abramsek körében javíthatatlan veszteség a Közel-Keleten.
A Lancet drónoknak általában több találat szükséges a biztos elpusztításhoz, ami elsősorban a vastagabb páncélzatnak tudható be.
Számos esetben okoztak tankelhárító aknák javítható károkat (lánctalp elvesztése, futómű kiszakadás), melyek többségében nem az arcvonal közelében történtek, így javításra el tudták vontatni a harckocsikat, vagy a helyszínen hozták rendbe őket. A mozgásképtelenné vált harckocsik ellen Lancet drónokat vagy tüzérséget alkalmaznak megsemmisítésükre. Az ukránok nagy szerencséjére az oroszok nem tudtak elvontatni hátrahagyott nyugati harckocsikat, viszont több videófelvétel is felkerült a netre, ahol is orosz katonák pózolnak a harcképtelenné tett nyugati technika mellet. Ugyanakkor svéd CV-90 és M2 Bradley lövész páncélost sikerült működőképes állapotban zsákmányolni, előzőt az ARMY-2023 orosz fegyverexpón is kiállították.
Nyílt források szerint Ukrajna elveszíttette az USA által küldött Bradleyk legalább felét, 60 darabot. Ennek az az oka, hogy az ukrán fél nagy számba veti őket harcba. Néhány napja került fel az internetre egy Bradley lövészpáncélos (IFV) temetőről készült felvétel, ahol számos – legalább 14db – kiégett harcjármű látható.
A M2A2 Bradley Graveyard of recovered units(most if not all of them are destroyed and can barely be used for spare parts) somewhere in Ukraine.
I counted 14 Units of this IFV, not counting whatever the hell is in the back. The likely known Bradley that lost its turret is here too pic.twitter.com/932lnlMRHL— WarVehicleTracker (@WarVehicle) December 24, 2023
Ennek oka a lövészpáncélosoknál elterjedt katonai alumínium használata, mivel jobb tömeghatékonysága van a hagyományos acéllal szemben, viszont egy kisebb mértékű találat (RPG, gyújtó lőszer) által jelentős, helyrehozhatatlan károkat képes szenvedni, mivel az alumínium (ötvözetnek) 660 fok körüli olvadáspontja van, de előtte már elveszíti a szerkezeti szilárdságának nagy részét, hasonlóan a tűzbe dobott sörösdobozhoz. A STANAG 4569 szabvány szerint az M2 Bradley páncélzata level 4-5-nek felel meg, ami kevésnek bizonyult az ukrán harcmezőre.
A veszteségeket több szempontból vizsgálva:
Az ukránok óvják a nyugati technikát, amely miatt alacsony kockázatú harcokban vetik be őket. Ennek politikai és presztízs okai vannak. Nem voltak hajlandóak az „áttörés” érdekében koncentrált nagy áldozatokkal járó támadás kivitelezésére, emiatt több hetes harcok után csak a fedezőbiztositó övön tudtak áthaladni, 1. védelmi vonalba tudtak beékelődni.
Jellemzően vegyesen, lövészpáncélosokkal, századnál nem nagyobb formációban vetik be őket, amely miatt helyi átütő fölény nem képes kialakulni, másrészt az összfegyvernemi képességek hiánya is megfigyelhető, zászlóalj szintű összevonás nem történt meg. A „katasztrofális” ellentámadás első napjaiban elszenvedett, főleg Tokmark irányába történt nagy számú veszteség miatt, Zaluzhnyi meggyőzte a politikai vezetést a támadás megváltoztatásáról, visszatértek a korábban jobban működő gyalogos harcmodorra.
A nyugati technológia fölény nem tudott megjeleni, mivel orosz oldalon nagyon hasonló harckocsikkal, harcjárművekkel rendelkeznek. A hatékonyan képitett mélységi védelem ellen önmagukban a nyugati harcjárművek nem képesek az általuk elvárt mélységi áttörés elérésére, mivel a kialakított műszaki akadályok (aknamező, cseh sündisznók) a mozgásszabadságukat jelentősen korlátozzák, ezzel elvesztve a manőverezés által kínált védelmet. Így könnyű célpontot jelentenek az orosz tüzérségnek és páncéltörő rendszereknek. Az ukrán csapatlégvédelem kapacitáshiánya miatt az orosz csatahelikopterek (KA-52) és csatarepülőgépek (SZU-25) hatékonyan tudtak dolgozni, minimális veszteségek mellett.
Az orosz-ukrán háború megmutatta, hogy a modern páncéltörő rakétarendszerek képesek nagy veszteséget okozni mind a két fél számára, azt hatékony alappáncélzat, kiegészítő páncélzat vagy aktív védelmi rendszer (APS hard kill) nélkül eredményesen nem képes kivédeni. Nagy kihívást jelent a tankelhárító aknák jelenléte, ami kijelenthető, hogy a páncéltörő rakéta rendszerek és drónok mellet jelentős veszteséget okoznak. Orosz oldalon inkább a technikát áldozzák fel, szemben az ukránokkal, ahol jelentősebb tartalékékokkal nem rendelkeznek a technikai állományra nézve, ennek híján pedig emberanyagot áldoznak be inkább. További nyugati szállítások várhatóak főleg gyengébb képességű Leopard 1A5 harckocsik és amerikai Bradley lövész páncélosok – az eddigi elszenvedett veszteségek pótlására. Eddig hozzávetőleg 450db nyugati gyártású harckocsit ígértek az ukránoknak (többségében Leopárd-1A5). Ugyanakkor egy ukrán parancsnok megjegyezte, hogy semmivel sem érnek többet a nyugati harckocsik, mint az eddig lesajnált szovjet eredetű T-64BV-ék.
Nagy intenzitású harci cselekményeknél a harckocsi fogyóeszköz, sokkal inkább számít a mennyiség, mint a minőség. Fontos továbbá a megfelelő alkalmazás, a harceljárás tökéletessége, amit az ukrán oldalon nem tapasztaltunk.
(Flippy – Szent Korona Rádió)
Kína az újonnan bemutatott rakétáival köröket ver az USA fegyverzetére
Rendszeresítette Izrael a legújabb fejlesztésű csúcstankját, a „Villámot”