Ukrajnába nagy mennyiségű Leopard 1-es harckocsi fog érkezni. Megfordíthatják ezek a háború menetét? Miért kell még érkezésük előtt Brazíliától lőszert kuncsorogni? Megállják egyáltalán a helyüket a háborúban? Az alábbi elemzésből kiderül:
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Ukrajna nagy mennyiségű régebbi, Leopard 1 A5 típusú német harckocsit kap európai országoktól – jelentette be nemrég Kijevben Boris Pistorius német védelmi miniszter.
Ugyanakkor a hozzávaló régi gyártású 105 mm-es lőszerrel nem rendelkeznek, ezért Brazíliához fordultak. Korábban Brazília vásárolta meg a németországi Leopard 1-eket, és azóta jelentős Leopard 1 A5 állományt tart fenn. Eddig a német kérést, hogy engedélyezzék a hozzá való lőszer exportját, megtagadták a brazilok. Brazília tagja BRICS országainak, amelyek az orosz-ukrán háborúban, ha nem is egyértelműen nyíltan, de Oroszországot támogatják. Ezzel a döntéssel további időveszteséget okoznak a Leopard 1-ek Ukránjába történő szállításával kapcsolatban.
A Leopard 1-est 1965-től kezdték el gyártani az akkori NSZK-ban. A korszak keleti egyenértékű megfelelői a T-55/T-62 család. A tervezése során a tűzerőre és a mozgékonyságra helyezték a hangsúlyt a páncélvédelem rovására, mivel úgy gondolták, hogy a korszakban megjelenő kémiai elven működő páncéltörő rakéták (RPG, AGTM) ellen nincs értelme páncélt és súlyt áldozni feleslegesen. Ezért a frontpáncélt szovjet 57 mm-es gépágyú lőszerre, az oldalát repeszek és nehézgéppuskák ellen méretezték. A Leopard 1 és az akkori kortárs más harckocsikkal szembeni és RPG/ATGM-ek elleni védelme kiábrándítóan gyenge volt. A harckocsit a potenciális ellenséges harckocsik lényegében bármilyen valós harci érintkezési távolságon képesek voltak leküzdeni! A maga korában a francia AMX-30 tank mellett az egyik leggyengébb páncélozott harckocsinak számított. A modern hadszintéren drónok elleni védelme is ugyanennyire siralmasnak tekinthető. Létezik Leopard 1-eshez túlélő képességet növelő MEXAS nehéz kompozit páncélrendszer, ami növelné a kézi indítású RPG-k elleni védelmet.
T-64/72/80 családnál megfigyelhető a “Jack in the box” jelenség, mikor a berobbanó lőszer miatt lerepül a torony a páncéltestről, ez ugyanúgy fennáll a Leopard 1-nél is, mert vékony frontpáncél mögött elhelyezkedő, vezető melletti lőszer rekesz, illetve a torony gyűrűnél tárolt lőszer találat esetén a harckocsi megsemmisülését és a kezelő legénység azonnali halálát okozza.
A Leopard 1 kortársaihoz képest nagyobb maximális sebességgel (65km/h), jobb gyorsulási mutatókkal rendelkezett, mára ez már általános lett. Tömege 42 tonna körül mozog típustól és kiegészítő páncélzattól függően. Logisztikai előnnyel rendelkezik a nemrég bejelentett Leopard 2 (55-62t) M1A2 Abrams (62t) és Challenger 2 (64t) súlyához képest. Mivel nem kell figyelembe venni a régi szovjet szabvány alapján épült hidak teherbíró képességét, illetve nem szükséges nagyobb teljesítményű/teherbírású műszaki és szállító jármű hozzá, mint a meglévőkhöz, az ukrán terepre jellemző saras időszakokban a raszputyicával is könnyebben birkózik meg.
Ukrajna jelenleg is használ Leopard 1-esen alapúló Gepárd önjáró légvédelmi gépágyú rendszert, amivel eredményesen lőttek már le drónokat és cirkáló rakétákat, illetve Bergepanzer 2-t, ami egy műszaki mentő jármű. Az ehhez tartozó pótalkatrészek és karbantartó személyzet már rendelkezésre áll/állhat. Így a Leopard 1-es bizonyos részeit és üzemeltetését már ismerik az ukránok.
A kezdeti, első szériás Leopard 1-es még nem rendelkezett löveg stabilizátorral (a T-54B 1957-ben már rendelkezett!), így nem tudta hatékonyan kihasználni jó mozgékonyságát. Az utolsó változat Leopard 1 A5 változata nagyobb méretű tornyot, Leopard 2 EMES 15 tűzvezető-rendszeréből továbbfejlesztett EMES 18-ast kapott, ami kiegészül 1. generációs hőoptikával. A régi T-62M-ek és a nem modernizált korai T-72B-k nem rendelkeznek hőoptikával, ami nagyban segítené nappal és éjszaka a hatékony cél felderítését.
A harckocsi fő fegyverzete egy 105 mm-es L7A3 huzagolt csövű harckocsiágyú. A hidegháborús ellenfellei ellen T-55/T-62 és a korai gyártású T-64 és T-72 ellen megfelelő tűzerőt biztosítottak a folyamatosan fejlesztett leváló köpenyes lőszerek. Azonban az 1982-es Libanoni háborúban sikerült elfogni egy izraeli Magach 6-ot lőszerkészletével, amit a Szovjetunió területére szállítottak tesztelési célból. Megállapították, hogy az amerikai M111 Herzt képes leküzdeni tipikus harcérintkezési távolságokban T-64/T-72 harckocsikat. A szovjet mérnökök az akkori harckocsikat ideiglenes megoldásként kiegészítő páncélzattal látták el. Ezt követően az újabb modelleket, mint a T-72B és T-80U már teljeskörű 105 mm-es és az akkor megjelent 120 mm-es NATO ágyúk teljesítményét figyelme véve tervezték. A 80-as évek közepétől megjelent az ERA (robbanékony reaktív páncél) szovjet részről Kontakt-5 (lettek felszerelve T-72B mod1989, T-80U, T-90A stb.), ami már tovább növelte a leválóköpenyes űrméret alatti lőszerek elleni védelmet, ennek továbbfejlesztett jelenkori változata a 3. generációs Relikt (T-90M, T-80BVM).
Ha Nemétország vagy más NATO tag nem hajlandó átadni fejlett 105 mm-es L7A3-mal kompatibilis lőszert, akkor az orosz páncélosok frontális leküzdésének esélye minimális. Számos NATO tag rendelkezik még 105 mm-es ágyúval felszerelt régebbi harckocsikkal, tűztámogató/páncélvadász járművekkel, bár valószínűleg óvni akarják a legfejlettebb lőszereiknek paramétereit az oroszoktól, vagy nincs számottevő felesleges mennyiségben raktáron. Ezért fordulhattak valószínűleg brazilokhoz régebbi DM33-43 egyenértékű paraméterrel rendelkező lőszerekért.
Az orosz-ukrán háborúban a késői szovjet éra gépparkját (T-72B, T-80B/U) és azok modernizált változatait használja az orosz fél korszerűsített tűzvezető rendszerrel, új automata töltővel, ami letővé teszi hosszabb hatótávú, és nagyobb teljesítményű lőszerek (3BM60 “Svinets-2”) alkalmazását, emellett 2. generációs hőoptikával, illetve a korábbi sorokban leírt védelemmel rendelkeznek.
A Leopard 1 harcértékét figyelembe véve az Ukrajnába történő bevetése csak korlátozott taktikai és feladatkörre alkalmazható, főképpen a gyalogság tűztámogatására és védelemre, hasonlóan a T-62-höz. Kerülnie kell a közvetlen harcérintkezést a modern orosz harckocsikkal szemben, mivel a Leopard 1-est tűzerőben és páncélvédelem tekintetében felülmúlják az oroszok által alkalmazott MBT-k, kivételt képeznek az újra reaktivált donyecki szakadároknak átadott T-62M/MV változatok, illetve a könnyen páncélozott harcjárművek és csapatszállítók.
A kérdés a továbbiakban az, hogy képes lesz-e befolyásolni a harcok menetét, az erő egyensúlyát a harc értékét figyelembe véve. Időben érkeznek-e meg a frontra kellő mennyiségben? Lesz-e hozzá megfelelően kiképzett, motivált és irányított legénység és kiszolgáló személyzet? Lesz-e megfelelő átütési paraméterrel rendelkező lőszer?
Oroszország a nyugati tankok érkezésére válaszul növeli a precíziós tüzérségi lőszerek gyártását
Tényleg a magyar lesz a térség meghatározó hadereje?! Hát nagyon nem…
(Szent Korona Rádió)